Sziasztok!

Mostanában nem vagyok valami írós hangulatban, ezért sincs új fejezet. De ígérem, hamarosan folytatom. Addig is várom a véleményeteket.
Kinek hogy tetszett a 10. fejezet?


Üdv.:
    Cathy

ÉJ 2. rész

Adrian

   Miközben iszogattam az italom, az új lányt figyeltem. Az előző hisztérikusan sikítozva rohant ki a bárból, miután szemtanúja volt a Fortune titkos játékának. Egy hátsó szobában szerencsejátékokkal lehet elütni az időt, viszont itt az orosz rulett is előkerül párszor az este folyamán.
   Claire mora volt, de szép formás alakkal rendelkezett, nem olyan lapossal, mint a legtöbbjük. Sápadt bőréhez remekül illett bronzvörös haja, amit most összefogva viselt, így semmi se takarta határozott, szép arcvonásait. Kék szemei ragyogtak, mint a víz tükre napsütésben. Rajta legeltetve a tekintetem azon töprengtem, hogyan vehetném le a lábáról.
   Nagyon vonzónak találtam, és az elutasító viselkedése még jobban felcsigázott. Rose-zal is ez volt, gondoltam dühösen, bár meglepett mennyire ki ment a fejemből.
   Lehajtottam a maradék italomat, a pulthoz mentem. A lányról -, aki kiszolgált - lerítt, hogy flörtölni szeretne, de nem kaptam az alkalmon, mint máskor. Kedvesen rámosolyogtam, majd az újra teli poharammal hátra sétáltam.
   Az ajtón belépve felvettem az álarcomat, ami eltakarta a fél arcom. Ez egy szabály volt, hogy ne ismerjük a játszótársakat. Leültem a nagy asztalhoz, éppen sima rulettet játszottak.
   Csak figyeltem, azon töprengve, mi vezetett idáig. Nem bírtam sokáig az udvarban maradni, a sok rossz szokásom se segített, Rose és Dimitrij boldogságának látványán túltenni magam. Így Seattle ezen bárjába tévedtem. A lélek miatti jó meggyőzésem, pedig hamar bejutatott a titkos elit csoportba.
   Közelebb húztam a székem, hogy beszálljak, amikor előkerült a pisztoly. Elmosolyodtam azon gondolkodva, minek kellene örülnöm, a nyerésnek, vagy a vesztésnek. Tudtam, ez félig egy őrült vigyora, de letojtam magasról. Mi értelme erőlködni, ha úgyis bekattanok az idő múltával.
   A kezembe vettem a fegyvert, és a mellkasomba lőttem. Megint, mint eddig mindig, szerencsém volt, már ha az jó, hogy életben maradok. Mondjuk altató lövedékkel játszottunk. Itt, akinek pechje lett, azt elvitték valahova, persze ezt is így kellett elfogadni, engem egyáltalán nem érdekelt. Úgy fogtam fel, hogy aki orosz rulettezik, az a halállal játszik, ez még jobb is, hisz nem a túlvilágra kerülsz.
   Tovább adtam a fegyvert, közben végignéztem a társaságon. Néhány döbbent tekintet meredt vissza rám, őrültnek hittek, amiért olyan nyugisan csinálom végig.
   Mindenki megúszta a kört, de csak én akartam volna folytatni. A többiek megelégedtek azzal a pár körrel, amiket a többi játék közben csinálunk.
   Az este lassan telt, a póker unalmas volt. Jó pár óra múlva, felálltam, hogy behozzam az italokat magamnak és a többieknek. A bár vezetője tanult az esetből, nem engedte a pincéreket be. A fejem szédült, miközben kimentem, rögtön körülnéztem. Igazából Claire volt az egyik oka kijövetelemnek, de elkeseredésemre már elment. Visszabandukoltam a megrakott tálcával, magamnak dupla adagot rendeltem.
   Zárásra totálisan lerészegedtem. Még szerencse, hogy a hotel, ahol megszálltam két utcával volt csak odébb. Azonnal bezuhantam az ágyba és már aludtam is.

ÉJ 1. rész

A kezdésen kevés változtatás van csak.

Claire

   Eltelt az első munkanapom háromnegyede és eddig még semmi szokatlan nem történt. A Fortune bárban találtam felszolgálói munkát. Hosszú töprengés után jöttem csak ide. Szinte mindig kerestek új alkalmazottakat. Akik itt hagyták csak annyit árultak el, hogy a neve épp az ellenkezője a valóságnak, mást nem mondtak róla.
   De egy nem nemesi mora 20 éves lánynak, mint amilyen én is vagyok, nehéz beilleszkedni az emberek közé. Egyetemre jártam Seattleben és próbáltam saját talpra állni. Ennek a helynek pedig a tulajdonosa mora volt, így gondoltam egy próbát megér.
   A Fortune délután 6-tól reggel 6-ig tartott nyitva. A morák szerették a helyet -, bár emberek is akadtak bőven a vendégek között – főleg a vámpíros hangulatú berendezése miatt. Bordó falak, fehér, kényelmes, bőrfotelekkel, sötét barnára festett asztalokkal és halvány megvilágítással. Otthonos, kellemes hangulatot árasztott, ez segített a döntésben.
   Szerencsére megkaptam az éjfélig tartó műszakot. Hajnalban egy titkos társaságba jártam, ahol a morák tanulták a mágiával való küzdelmet.
   Másfél hete megkoronázták Vasilissa Dragomirt, akiről olyan hírek terjedtek, miszerint ő a mellett van, hogy a morák is harcoljanak, ha akarnak. Ez segítség lenne, mert nem kell titokban tanulni. De még ha igaz, akkor is beletelik egy időbe, míg ezt elfogadja annyi tanácstag, hogy meg tudják szavazni.
   Valami fura idegen foglalta le az egyik sarki helyet. Persze az én részemen. A kezére támasztott fejjel nézte az asztallapot.
   - Üdvözlöm! Mit hozhatok?
   Közelről már jobban meg tudtam nézni. Mora volt, az öltözékéről pedig lerítt, hogy valamelyik főnemesi család sarja. Barna haja borzosan állt.
   Hátradőlt a székben, közben előkotorta a cigijét. Gyönyörű zöld szemeiben valami furcsa látszott, mint aki nincs teljesen észnél. Úgy tűnik, a sok pénze nem teszi boldoggá, gondoltam gúnyosan.
   - Whiskyt kérek.
   - Máris hozom.
   Odasétáltam a pulthoz leadni a rendelését. Anna, a munkatársnőm, aki az asztal másik végén szorgoskodott hatalmas, izgatott mosollyal sietett felém.
   - Istenem bármit odaadnék, ha most a helyedben lehetnék – ledöbbent értetlen nézésem láttán. – Ő Adrian Ivaskov, azt ne mondd, hogy téged nem érdekel! Mostanában minden nap benéz – unottan bámultam rá, végül felfogta, hidegen hagy a srác. Befejezte a mondókáját és elkezdett az italokra koncentrálni.
   Imádott beszélni, főleg a pasikról. Csodálkozott, hogy engem nem hoz lázba a téma. Szerencsére megtanultam, ha unottan nézek, abbahagyja hamar. Bár azt be kellett vallanom, irtó helyesen néz ki Adrian, de a főnemeseket jobbnak láttam elkerülni.
   Elindultam vissza az itallal az asztal felé. Kis sajnálat kúszott belém, ahogy ránéztem. Viszont ezt hamar elhessegettem. A nagyanyja nem rég halt meg és állítólag jóban volt vele, ám a rossz pletykák közül többet hallottam róla. Nagy nőcsábász hírében állt, bár most nem igazán tűnt annak. 
   - Hozhatok még valamit? – kérdeztem miközben leraktam a poharat.
   - Az egész üveg jó lenne – mosolygott. - Te is csatlakozhatnál.
   - Bocs, ezek közül egyik se megoldható.
   Megint rágyújtott, tiszta láncdohányos meg alkoholista. Talán jobb elfoglaltságot nem talál magának. Szegfűszeg illatú füst lengte körül.
   - Kár. Szívesen beszélgetnék veled – mért végig. Végül megállapodott a tekintete a szemeimben. – A nevedet megtudhatom?
   - Claire Smith – mondtam, mert nem akartam udvariatlannak tűnni.
   - Hát Claire remélem, még találkozunk.
   Elegem lett belőle, így egy szó nélkül elvonultam. Én annyira nem akartam vele összefutni. Bár éreztem valamit, ami a közelében akart tartani. A többi vendéggel foglalkoztam, felé néha vetettem pár pillantást.