tag:blogger.com,1999:blog-27489454931994268342024-03-06T07:16:44.202+01:00Kezdetek hajnalaCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.comBlogger84125tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-87546851917073083672015-06-24T22:06:00.003+02:002015-06-24T22:06:48.558+02:00Új történeteim!Sziasztok!<br />
<br />
Most, hogy ilyen sok idő után befejeztem végre a Kezdetek hajnalát, teljesen nyugodt szívvel kezdhetek neki a két már tervezett új történetemnek, amik remélhetőleg gyorsabban fognak haladni.<br />
<br />
Először is itt az első, ami szokásomtól eltérően nem tartalmaz semmi fantasyt. :) A koreai karakterek remélem nem jelentenek majd akadályt senkinek. :)<br />Ehhez már egyébként megcsináltam a blogot is és a prológus is elkészült, ugyanis nem bírtam várni vele, a napokban pedig az első fejezetet is elkezdem megírni.<br />Tehát akkor következzen:<br />
<h3>
<a href="http://pokolicsillogas.blogspot.hu/" target="_blank"><b>Pokoli csillogás</b></a></h3>
Im Min Ah legnagyobb álma vált valóra, amikor felvették az FS ügynökséghez. A boldogsága pedig tovább növekedett, mivel az igazgató fia, aki néha bejárt a próbákra, a legnagyobb figyelmét neki szentelte. Pár hét elteltével pedig meg is kapta a nagyszerű ajánlatot, hogy álljon össze a fiúval, Hyun Seokkal.<br />Azonban hamar kiderült, mégsem mondhatja ezeket a dolgokat szerencsének. Az ügynökség titkos tevékenykedései sorra tárulnak fel Min Ah szeme előtt, ő pedig csapdába esett, és minden erejével a kiutat keresi.<br />Lelki erejét Hyun Seok teszi a legjobban próbára, aki borzalmasan bánik a lánnyal, és nem mellesleg össze vannak zárva.<br />Aztán találkozik egy férfival, akinek változó viselkedése teljesen összezavarja, és aki újabb titkokat rejteget. <br />Min Ah egyre jobban belefolyik a dolgokba, amivel a rá leselkedő veszély is nő. Viszont ez a szabadulást is elhozhatja számára, de vajon időben?<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A második pedig természetesen egy fantasy lesz, viszont lehet csak pár hónap múlva fogom elkezdeni, vagy a következő héten, nem tudom xD Akit érdekel kövesse <a href="http://cathyirasai.blogspot.hu/" target="_blank">EZT </a>a blogomat, ide minden friss hírt ki fogok írni.<br />Ez amúgy egy szirén-vérfarkas hibrid lányról fog szólni, aki 22 éves koráig semmit sem tud a természetfeletti létezéséről. Aztán a szülinapját követő első teliholdkor átváltozik és ezzel fel is fordul az élete. Neki áll kutakodni, hogy kiderítse mi történik vele. Mit sem sejtve arról, hogyha felfedi szülei kilétét, az az életébe kerülhet.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br />ui.: Eredetileg a Kezdetek hajnalának is gondolkoztam 2. részén, amire lett is volna utalás kicsi most a végén, de mivel nincs rá, nem is volt sose nagy érdeklődés, ezért kedvem sincs hozzá nagyon, mert csak ugyanilyen huzavonás több éves írás lenne belőle. Ennek ellenére, ki tudja talán egyszer megírom. :)</div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-35277130873123551262015-06-24T20:38:00.001+02:002015-08-18T14:20:35.177+02:0030. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHq5wuiaRBYhyphenhyphenS21V0LtmC9xr2l093cp047VpRSOBc_1NY3lW8SPMaC55iEpGWKOt8hyMCMYsmYTHvt099B4_M1BWOJvVWVwt-uWHl1V26jRsn8w-QRmtn8EgNszoXzBnqXaWkolNW-fs/s1600/k%25C3%25A9sz.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHq5wuiaRBYhyphenhyphenS21V0LtmC9xr2l093cp047VpRSOBc_1NY3lW8SPMaC55iEpGWKOt8hyMCMYsmYTHvt099B4_M1BWOJvVWVwt-uWHl1V26jRsn8w-QRmtn8EgNszoXzBnqXaWkolNW-fs/s400/k%25C3%25A9sz.jpg" width="265" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt;"> Teljes sötétségben lebegtem, és habár
egyfajta különös nyugalom is elárasztott, egy idő után kezdtem megijedni, hogy
mi van, ha ez vár rám örökre? Aztán lassan foszladozásnak indult a feketeség,
fénynek, zöld növényeknek adva át a helyét. Csobogás hangja kúszott a fülembe,
ami ismerős volt, de nem tudtam hirtelen hova tenni.<br />
Végül teljesen megszűnt a sötétség, és
a hátam alatt talajt éreztem. Majd egy nő hajolt felém. Hosszú szőke haja az
egyik oldalra húzva omlott le. Arca fiatalos volt, ennek ellenére szeme
bölcsen, és parancsolóan csillogott.<br />
Ha nem ismertem volna fel arcáról, a
hófehér szárnyait látva biztos megvilágosodok. De elég volt ránéznem, hogy
tudjam a Fellegzuhatagba kerültem, és Quyen áll felettem.<br />
Hirtelen észbe kaptam, és gyorsan felpattantam.
A sérüléseimre csak utána gondoltam, várva a fájdalmat, de egyáltalán nem fájt
semmim. Lepillantottam magamra. Habár a ruhám szakadt, koszos és véres volt,
rajtam egy karcolás sem látszott.<br />
- Üdvözlöm! – hajoltam meg a nő felé,
fogalmam sem volt, hogyan kéne köszöntenem.<br />
- Nem tudom örüljek-e neki, hogy itt
vagy Cathy Noche – mondta, amikor felegyenesedtem. Én csak néztem rá, ugyan mit
mondhatnék erre? – Tisztában vagy vele mit csináltál?<br />
- Feláldoztam magam Aleida és Tynisha
bűnéért – válaszoltam egy pillanatnyi gondolkodás után.<br />
- Akkor most őszintén mondd el, miért
áldoztad fel magad!<br />
Habár nem volt ellenséges, túlontúl
kedves sem, és kezdett megijeszteni. Ennyire fontos lenne, hogy igazából mi
vezérelte a tettemet?<br />
- Én tényleg komolyan gondoltam azokat
a szavakat – mondtam, de ő félrebillentett fejjel várt tovább. – Azért tettem,
hogy megmentsem a barátaim életét – válaszoltam végül őszintén lehajtott
fejjel. – De mi olyan rossz ebben? Hagynom kellett volna Sztellát győzni? –
tört fel belőlem egy kis harag.<br />
- A vámpír barátaidat, akik lehet,
hogy nem gonoszak, de ezzel a tetteddel véget vetettél a vángelek vonalának,
pedig rengeteg vámpír garázdálkodik a Földön. Aleida nem véletlen fogadta el az
ajánlatomat a gyerekével kapcsolatban. A boszorkányok közt csak pár ártalmas
van, de a vérszívók… Nekik muszáj egy irányító, aki visszatartja őket.<br />
- Sajnálom – szegeztem ismét a lábamra
a tekintetem. Természetesen igaza volt, de még mindig jobb, amit csináltam, az
lett volna rosszabb az egész emberi népnek, ha Sztella nyer. Ezt Quyennek is be
kellett látnia.<br />
- Én sajnálom – lépett közelebb
hozzám, és az állam alá nyúlva megemelte a fejem. – Megérdemelnéd, hogy itt
maradj, de viselned kell a következményeket.<br />
Egyre inkább kezdtem megijedni. Mit
akar velem akkor most csinálni? A tekintetéből és hangjából semmi jóra nem
számítottam. Aztán folytatta, a hallottaktól szédülni kezdtem, úgy éreztem
mindjárt elvesztem az eszméletem.<br />
- Kérem, ne! – mondtam alig halhatóan,
mert a hangom cserbenhagyott.<br />
- Sok sikert a továbbiakban –
hallottam még, aztán megint beborított a sötétség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-size: 12.0pt;">
„Örökké te leszel a vámpírok vezetője, mint egy bukott ángel. Többet nem
fogsz tudni teremteni, de a meglévőek rád vannak bízva!”</span></i><span style="font-size: 12.0pt;"> – visszhangzott Quyen mondata a fejemben, miközben
kezdtem magamhoz térni.<br />
- Ne! – nyöszörögtem a könnyeimmel
küszködve.<br />
- Cathy! – kiáltotta megkönnyebbülve
egy női hang mellettem.<br />
Eve volt az, akinek ezúttal nem tudtam
örülni, sírni kezdtem. Még vángel se akartam sose lenni, erre most az
örökkévalóságig itt ragadtam. Damon sincs itt, aki miatt talán megérné ez az
egész. Halott szerettem volna lenni.<br />
- Óh, Cathy! Ne sírj! Hiszen élsz –
próbált nyugtatgatni Eve.<br />
A könnyeim alábbhagytak és lassan
kinyitottam a szemem. Eve mellettem térdelt, de ott voltak a többiek is, Madie,
Jordan, Jack, Leó, Kordélia és Lyle. Az
utolsó meglepett, aztán beugrott, hogy Jack említette, miszerint itt van.<br />
Összekapcsolódott a tekintetem a
férfiéval. Mindenki szemében ott csillogott a döbbenet, az övé azonban más
volt. Mint, aki pontosan tisztában van a dolgokkal, csak még nem hiszi el
teljesen. Ettől egyből elmúlt a sírhatnékom, hogy düh vegye át a helyét.
Felpattantam, mire leesett rólam valami, vagyis csak majdnem, mert Madie, aki a
legközelebb állt gyorsan megfogta és visszaterítette a kabátot a vállamra. Mi
a…?<br />
- Miért vagyok meztelen felül? – esett
le. Magamhoz szorítottam a ruhát, úgy néztem végig a többieken, de Lyle-on
állapodott meg a tekintetem.<br />
- Nyugodj meg előbb egy kicsit! – állt
fel Eve.<br />
- Szárnyaid lettek, amik
szétszakították a ruhád – mondta Lyle.<br />
Egy pillanatra lefagytam a
meglepettségtől. Szárnyaim? Bár miért olyan meglepő ez, hiszen bukott ángel
lettem, nem? Kis híján rám tört a hisztérikus nevetés, de Lyle miatt nem. Még
dühösebb lettem higgadtságától, majd hirtelen enyhe fájdalom árasztotta el a
hátam. Mindenki hátrahőkölt, ahogy a következő pillanatban hatalmas, gyönyörű
fekete tollakkal borított szárnyak tárultak ki.<br />
Tátott szájjal meredtem oldalra. Ismét
meglepve, hiszen most az élő bizonyítékot is megkaptam, hogy tényleg igaz, amit
mondtak. Ennek ellenére olyan nehéz volt elhinni, hogy ez belőlem nőtt ki az
előbb.<br />
- Fekete tollak – motyogom, aztán
nekirontok Lyle-nak, és beleütök a mellkasába. – Te tudtad!<br />
- Csak sejtettem – emelte fel
védekezően mindkét kezét. – Egy jóslatban meg volt írva, hogy az egyik vángel
szárnyakat és örök életet kap Quyentől.<br />
- Elmondtam neked, mennyire utálom ezt
az egészet, és még meg is halok, ha az kell, erre képes voltál ideadni azt az
átkozott szöveget, mikor tudtad mi lesz a vége? – kiabáltam.<br />
- Tényleg nem tudtam biztosra, hogy ez
lesz. Az nem volt leírva, miért következik be – mentegetőzött, bár valószínű
csak azért, hogy megnyugtasson.<br />
- Eve látomásában benne voltak a
fekete tollak – sziszegtem. – Láttam akkor rajtad, hogy valami az eszedbe
jutott, és utána álltál elő ezzel a tervvel, szóval nekem ne hazudj!<br />
- Jól van – sóhajtott. – Majdnem
teljesen biztos voltam benne, és tudtam azt is, hogy nem fogsz neki örülni, de
megnyerted a csatát, életben vagy és meg fogod szokni ezt az egész helyzetet,
ha nem bosszút állhatsz rajtam miatta.<br />
Dühösen fújtam egyet, és otthagytam a
csapatot. Bár ahogy körülnéztem, most először, mióta magamhoz tértem, fogalmam
se volt, hova mehetnék. Távolabb a kis csapattól, még mindig a halottakat
gyűjtötték össze. Ezen kívül pedig mindenhol az épületek darabjai, vagy
valamilyen bútor. Megégett fű, fák, amik szintén kidőlve voltak a
helyükön, vagy totál más helyre kerültek. Ahogy elnéztem a tó irányába, amit
nem takartak már fák, csak egy kis pocsolyát láttam.<br />
Korábban annyira az ellenség
kiirtására figyeltem, hogy nem is igazán tűnt fel, milyen pusztítást végeztem a
területen. A házakat, amik már egy évezrede itt álltak, egyetlen éjszaka alatt
elláttam, úgy néztek ki, mint amiket bombatámadás ért.<br />
Odasétáltam a saját épületrészemhez,
és készültem bemenni a volt ajtó helyén, amikor eszembe villantak a szárnyaim.
Próbaképp megmozdítottam, habár különös érzés volt, egyben olyan is, mintha
kaptam volna pluszba két kart. Elmosolyodtam, miközben felemelkedtem, aztán
kicsit előre billentettem magam, majd leszálltam a régi kert maradványainál.<br />
- Cathy! – hallottam egy perc múlva a
hangot a hátam mögül. – Megértem, hogy mit érezhetsz, de gondolj kicsit a dolog
jó oldalára – folytatta kedvesen Madie.<br />
Eszembe jutott a búcsúzásunk, hogy
mennyire féltem, és nem akartam meghalni, de jobb így az élet?<br />
- Tudom – sóhajtottam. – Viszont teljesen
becsapva érzem magam. Azt hittem Lyle őszinte, elmond mindent, és rám bízza a
döntést. Ehelyett… - szomorúan fordultam meg. – Mégis, hogy éljek szárnyakkal? –
tettem fel az egyik leglényegtelenebbnek tűnő kérdést a többi főhöz képest.<br />
- Valószínűleg vissza tudod őket
húzni, csak egy király tetoválás látszik akkor – vigyorodott el a nő, én meg
felhúzott szemmel meredtem rá. – Mikor visszajöttünk holtan feküdtél a földön,
aztán hirtelen felemelkedett a testet, és a hátadból előtörtek a szárnyak. Mind
csak ledöbbenve néztünk, de utána el is tűnt, miközben visszaestél. Gyorsan rád
raktuk a kabátot, meg alád is terítettünk egy ruhát, és akkor láttuk, hogy az
egész hátadat szárny alakú tetoválás fedi. Szóval valamilyen kapcsolatban
állhat az erőddel, és lehet az érzelmeiddel is, ugyanúgy, ahogy nálunk
vámpíroknál a fogak, legalábbis így gondolom.<br />
Bólintottam, próbáltam lassan
feldolgozni a dolgokat, amik szép számmal lesznek még úgy érzem.<br />
- Mind nagyon örülünk, hogy életben
vagy – jött oda Madie, és megölelt. – Na meg itt leszünk melletted, szóval ne
dühöngj olyasmi miatt, amin nem tudsz változtatni.<br />
- Igazad van, sajnálom – mondtam. –
Visszamegyünk?<br />
A többiektől is bocsánatot kértem, de
Lylet figyelmen kívül hagytam. Mondjuk, ahogy ránéztem, nem úgy tűnt, mintha
zavarná, hanem mint aki pont erre számított. Távolabb ment, és Madievel
elegyedett beszélgetésbe.<br />
Aztán Eve kivételével mindenki elment
segíteni a halottak maradékának összeszedésében, mi pedig visszamentünk a
házhoz, hátha találunk valami ruhát. Ugyanis hiába sikerült most visszahúzni a
szárnyaim, és így felvenni a kabátot, nem túlságosan akartam, egy véletlen
idegeskedés vagy más egyéb miatti mutogatást. Na meg körülnézni mi maradt, és abból
mit szeretnénk elvinni.<br />
- Minden oké? – kérdeztem, mert eléggé
elkomorodott.<br />
- Persze – vetett rám egy gyenge mosolyt, de
egyáltalán nem hittem neki.<br />
- Haragszol, amiért nem mondtam el
igaz? Sajnálom, de kinézem belőled, hogy akár megölted volna magad –
magyaráztam.<br />
- Tudom, nem esett jól, de megértelek.
Én is ezt tettem volna a helyedben. Igaz nagyon dühös voltam, és rettenetes
érzés volt megtudni Jacktől. Aztán megkönnyebbültem csak…<br />
- Hibásnak érzed magad, amiért ez
történt velem – fejeztem be helyette. Rosszul éreztem magam, mert a
viselkedésem tehetett az egészről. Bólintott, de kerülte a pillantásomat. –
Semmi baj, ne rágódj ezen, oké? Nem te tehetsz róla, és tényleg örülnöm kéne,
hogy élek.<br />
Hirtelen megölelt.<br />
- Annyira sajnálom, hogy rád szakadt
ez az egész. Nekem kellett volna leszámolnom Sztellával.<br />
Nem láttam az arcát, de hangján
hallatszott, hogy sír. Nyugtatóan simogattam a hátát.<br />
- Jaj Eve, nem miattad történt így, te
is tudod. Szóval ne szomorkodj emiatt, ezen kívül is van miért – gondoltam a
rengeteg halottra.<br />
Valamennyire megnyugodott, bár gyanítottam,
hogy magában még nem fogja ezt egy darabig lezárni.<br />
- Nem akartam itt lakni száz évig,
főleg nem örökre, de kár a házért – mondtam témát váltva, miután elengedtük
egymást.<br />
A falak nagy része állt, de majdnem
minden elégett részben, vagy teljesen. Óvatosan lépkedtünk a törmelékek
között a lépcsőhöz. Én mentem elől, tekintve, hogy Eve könnyen sebezhető.<br />
- Túl sok minden zajlott már itt,
lehet nem is baj – válaszolta Eve. – De szerintem ruhákat nem fogunk találni.<br />
Végül csak találtunk egy felsőt, ami
szabadon hagyta a hátam, és pár holmit, amit becsomagoltunk. A titkos fenti
szoba csodával határos módon teljesen épen maradt. A vángel naplókat szintén
elraktuk, aztán visszazártam, és nézelődtünk még egy darabig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt;"> Egy nagy temetés volt, az összes maradványt
egymásra rakták, amit aztán mindenki körülállt és meggyújtottuk. A vámpír
holttesteket ugyebár lehetetlen volt azonosítani, kivéve, ha fiatal, így nem
lehetett tudni, ki volt ellenség, vagy egyáltalán, ki ki volt. Azonban bárki
előreléphetett és mondhatott pár szót elvesztett barátjáról, családtagjáról.<br />
Csendben hallgattam a lángokat nézve,
amikben a csata képei jelentek meg. Páran Christiant is megemlítették, én pedig
ráébredtem, hogy könnyek folynak le az arcomon.<br />
- Nem tudtam segíteni, pedig te megmentettél
– motyogtam.<br />
Valaki megszorította a vállam,
felnéztem és Jordan gyászos tekintetével találtam magam szemben.<br />
- Sok mindent köszönhetünk neki.
Minden ízében testőr volt, aki előbb mással foglalkozott, csak legutoljára
magával – mondta szomorúan.<br />
Nem tudtam milyen közel állt hozzá,
csakhogy régóta ismerik egymást, hiszen Ő volt a Dragomirok fő testőre. Viszont
láttam őket beszélgetni párszor, és úgy tűntek, mint akik barátok.<br />
A temetés után egy beszéd várt rám.
Habár a körülmények miatt szerettem volna várni ezzel, nem tudtam, mert
mindenki menni akart el, tekintve, hogy a hely lakhatatlanná vált. Így adtam
egy fél órát mindenkinek, én pedig félrevonultam a kis csapatommal.<br />
- Elég, ha mondasz pár szót, aztán a
napokban összehívunk mindenkit egy helyre – mondta Madie.<br />
- Meglátom – válaszoltam kitérően. –
Kiről mit tudunk?<br />
- Brianat láttam Sztellával, de azóta meghalt, vagy eltűnt – kezdte Jordan. Korábbi szomorúságát felváltotta
szokásos, semmit el nem áruló arckifejezése. – Sofia már a harc elején
elfutott, bár ő szerintem csak gyáva. Galbraith, Dylan és Naida itt vannak, és
amennyire tudom velünk harcoltak.<br />
- Raphael meghalt – szólalt meg Leó. –
Egy testőr ölte meg, akit nem ismertem fel, szóval nem tudom, melyikük volt az
áruló, de azóta nem láttam a gyilkosát. A felesége viszont azt állítja nem
álltak Sztella mellett.<br />
Fejben végigvettem a tanácstagokat.
Madie és Jordan mellettem, Matt megölése után a Zeklos családot nem képviselte
még senki. Sofia, ha nem is áruló, biztos nem engedem tovább a tanácsban
maradni. Aztán van egy áruló családunk. A többieket meg meglátjuk.<br />
- Sztella meghalt ugyan, ennek
ellenére minél hamarabb el kell fognunk az árulókat, és kideríteni ki vehetett
még részt benne – mondtam végül, aztán Lylehoz fordultam. – Mit fedhetünk fel
veled kapcsolatban?<br />
- Hamar fény fog derülni a
boszorkányokra, szóval nyugodtan elmondhatod akár most is. - Bólintottam.<br />
Megbeszéltünk még pár apró részletet,
aztán le is telt az idő. A tömeg újra összegyűlt, az elején a kilenc őssel, az
eredetileg tizenhétből, igaz három még él, ha minden igaz. Én pedig megálltam
mindenkivel szemben, de ezúttal szemernyi félelem sem volt bennem, annak
ellenére, hogy mindjárt nagyon meg fognak utálni.<br />
- A seregünk fele elveszett – kezdtem
bele minden kertelés nélkül -, nem egy embert valószínűleg az ellene forduló
társa ölte meg. De ez nem fog még egyszer bekövetkezni! Minden megmaradt árulót
kinyomozunk, és megkapja a büntetését! – egy rövid szünetet tartottam. –
Emellett a tanács is rengeteg kárt szenvedett, a felének a helyét pótolni kell.
Viszont a rendszert megváltoztatom! Immár bukott ángel lettem, nem jön több
utód a helyemre. – Gyenge szellőt idéztem, ami miatt ismét előtörtek szárnyaim.
– A tanács, ahogy a neve is mutatja, innentől inkább tanácsokat fog adni, a
végső döntés azonban az én kezembe kerül, és csak teljes ellenzés szabhat gátat
az ítéletemnek. Ha ez valakinek nem tetszik, jobb ha csendben elviseli, vagy
nyíltan kiáll ellenem – néztem végig főképp az első soron. – A másik pedig,
bemutatom Lyle Rebeldet – a férfi felé intettem, ő pedig odajött mellém. – Ő
egy boszorkány-vámpír hibrid, és a varázslók vezére. Most már mindenki tudni
fog a létezésükről, azonban megtiltom, hogy bárki ártson egyetlen boszorkánynak
is! Aki megteszi Lyle előtt fog elszámolni a tettéért, és valószínűleg az
életével fog fizetni. – Lyle csak helyeslően bólintott erre. – Ami pedig az új
vámpírokat illeti, nem vagyok képes többé senkit átváltoztatni, tehát erre ne
számítson mostantól senki! Kérdés?<br />
- Nem semmisítheti meg a tanácsot! –
tört ki Galbraith.<br />
- Mint mondtam, megmarad, csupán nem
lesz akkora hatalma, mint volt – néztem rá élesen. – Ez az egész Sztella ügy
bebizonyította, hogy nem képesek rendes munkát végezni. Ha nem áldoztam volna
fel magam, már valószínűleg mindenki halott lenne, az árulókat leszámítva
természetesen, és Sztella ünnepelné itt a győzelmét. Szóval jobb, ha inkább
köszönetet mondanak nekem!<br />
- Direkt áldozta fel magát, hogy
megkapjon mindent – szólt vissza gúnyosan.<br />
- Gondoljon mindenki, amit akar, a
tények akkor sem változnak – mondtam uralkodva a dühömön. – De egyébként
fogalmam sem volt erről, ha tudom, inkább meghaltam volna. Viszont, ha már örökre
itt ragadtam maguk miatt, akkor úgy fogom csinálni, ahogy szerintem a legjobb.
Most pedig mindenki mehet ahova akar, majd kapnak értesítést a napokban!
Amelyik családban pedig nem maradt ős vámpír, a legöregebb veszi át a helyet a
tanácsban.<br />
Ezzel fogtam magam és el is indultam a
kapu, jobban mondva a helye felé. Nem tudtam a barátaim mit szólnak hirtelen
döntésemhez, meglepettek voltak, de tüzetesebben nem vizsgáltam meg őket.<br />
- Ez igen – szólt halkan Lyle, aki
felvette velem a lépést. – Közölhetted volna finomabban, és előbb nagyobb
engedményeket adva nekik, de jól döntöttél.<br />
- Így gyorsabban meg fog mutatkozni,
hogy kivel lesz gond – vontam meg a vállam.<br />
- Igaz – értett egyet egy kis szünet
után. – Viszont arra figyelj, hogy téged nem tudnak közvetlenül legyőzni, és
valószínűleg félnek is most tőled, viszont pont ezek miatt a szeretteid lesznek
az első célpontok, amivel le tudnak gyengíteni.<br />
Felsóhajtottam. Erre nem gondoltam,
pedig ez tényleg veszélyt jelentett. Jó mondjuk igazából, az egészet nem tudtam
minden szempontból végigvizsgálni. Egyszerűen képtelen lennék tovább elviselni
a tanácsot, a tőlük való függést.<br />
- Megoldom majd – mondtam
magabiztosan, és reménykedtem benne, hogy addig amíg ki nem találok mindenre
valami megoldást, elég nagy lesz a tőlem való tartás, hogy ne lépjenek semmit.<br />
- Ebben biztos vagyok – mosolygott
rám, majd a többiek is felzárkóztak hozzánk.<br />
- Hova megyünk? – kérdezte Jack, Eve
kezét fogva.<br />
- Olaszország – pillantottam Lylera. –
Találkoznom kell Kristinnel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt;"> A dolgok szépen elrendeződni látszottak. Brianat
és a férjét sikerült két nap múlva elfogni, és ki is lettek végezve. Sofia még
nem került elő, de volt pár nyom, amin elindulhattunk utána. Az üresen maradt
tanácshelyeket hamar feltöltötték, és habár még mindig háborogtak megpróbáltam
őket pár kedvező dologgal megnyugtatni.<br />
Leó elkezdett megbocsátani
Kordéliának, bár ennek ellenére tartotta tőle a távolságot. Meg tudtam érteni,
de abban is biztos voltam, hogy idővel túllépnek ezen, és ismét egymásra
találnak.<br />
Pont mint Jack és Eve, akik
egyfolytában együtt voltak. Eve minden idejét a tanulásnak akarta szentelni, de
előtte úgy döntöttek elmennek nyaralni. Engem is hívtak, azonban annyira
szikrázott köztük a levegő, hogy kényelmetlenül, és szörnyen éreztem magam a közelükben.
Egy szerelmes pár mellett sem bírtam sokáig, mindig Damon jutott az eszembe,
vagy néha Matt. Nekem sem kell egy pasi se mostanában.<br />
Már csak a szüleimmel kapcsolatos
ügyet kellett lerendeznem. Így megbeszéltem Kristinnel, hogy látogassuk meg őket.
Egyeztetett velük telefonon, természetesen rólam egy szót se szólt. Most pedig
el is érkezett az idő.<br />
- Ideges vagy? – kérdezte Kristin.<br />
Egy saroknyira voltunk a házunktól. A
kabátom kapucniját a szememig húztam, hogy senki ne ismerjen fel, és az alól
nézegettem körbe. A jól ismert hely szomorúsággal töltött el. Milyen jó lenne,
ha visszajöhetnék élni az átlagos életemet, a családommal és barátaimmal
körülvéve.<br />
- Be kell vallanom valamit – fordultam
végül unokatestvéremhez. – Nem megyek veled, én csak látni szeretném őket.<br />
- De… - nyögte ki pár másodperc után,
azonban egyből félbeszakítottam.<br />
- Úgy jobb mindenkinek, ha halottnak
hisznek – mondtam ki azt a mondatot, amivel mindenki győzködött, és sose hittem
volna, hogy egyszer én is egyet fogok velük érteni.<br />
- Cathy, hi… - próbálkozott újra.<br />
- Ne! Egyszer majd talán megérted –
mosolyogtam rá. – Most pedig menj, már biztos várnak!<br />
A könnyek szúrták a szemem, de fent
tartottam a mosolyt az arcomon, míg végül el nem fordult tőlem, és elindult.
Jóval lemaradva követtem, miközben próbáltam erős maradni. Damon szavai
változtatták meg végül a tervem. <i>Szeretnéd
végignézni, ahogy mindenki, akit szeretsz megöregszik, majd meghal? Lehet most
azt hiszed, el tudnád viselni a fájdalmat és megérné, azonban tévedsz. Ha pedig
már ott vagy, nem lesz többé visszafordulás. Képtelen lennél azt mondani, hogy
elmész, mert nem bírod. </i>Tényleg igaza volt, nem lennék képes az életük
elmúlásának szemtanúja lenni. Örökre a családom tagjainak elvesztését figyelni.
Plusz veszélybe is sodornám őket, mert biztos lesznek olyanok, akik szembe
akarnak szállni velem.<br />
Azon gondolkoztam még, hogy egy
vámpírral jövök, aki majd kitörli az emléküket a találkozásunkról, ám féltem,
hacsak egyszer is megengedem magamnak, hogy megöleljem újra őket, beszélgessek
velük, képtelen lennék csak úgy itt hagyni őket aztán örökre. Ezért hát
figyeltem, ahogy megjelenik az ajtóban anya beengedni Kristint.<br />
Egy percig, ha nyitva volt az ajtó, de
többnek tűnt. Halványan érzékeltem a szememből kicsorduló könnyeket, amik
elhomályosították kicsit a látásom, de ennek ellenére is magamba ittam a
látványt. A lábaim már elindultak volna előre, hogy karjaiba rohanjak. Most,
hogy itt volt alig pár méterre még inkább éreztem, mennyire hiányzott. Ekkor
azonban eltűntek a házban, én pedig mozdulatlanul meredtem előre. Odébb sétáltam
pár lépést, és az utcát szegélyező fának dőlve néztem be a nappaliban, ahol
apám is ott volt.<br />
Könnyeim némán potyogtak, miközben
elbúcsúztam tőlük magamban. Végül nem tudom mennyi idő után elfordultam, és
elindultam a közeli parkba. Leültem az egyik padra, felhúztam a lábaimat és
átkaroltam őket.<br />
Az örökkévalóság állt előttem,
rengeteg feladattal, amikre nem álltam még készen, de a barátaimra gondoltam,
akikre számíthatok. Egy teljesen új élet, új családdal. A múltamat, az emberi
életemet pedig ideje magam mögött hagyni, persze megőrizve az emlékeimben.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12.0pt;"><i>Vége!</i></span></div>
</div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-76881532370801763002015-05-03T17:00:00.000+02:002015-05-03T17:00:37.654+02:00Sziasztok!<br /><br />Pár napja felraktam az egész 29. fejezetet! Gondoltam szólok, mert nem csináltam neki új bejegyzést. :)<br />Várom a véleményeteket, amire most különösen kíváncsi vagyok! :) És ne feledjétek, még van hátra egy utolsó fejezet! ;)<br />
<br />
Puszy, CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-82314685131548197942015-04-20T10:13:00.001+02:002015-04-30T17:42:38.154+02:0029. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6ALFoMxYGeZiy3yrLRRIihR4ui7GZi6W_HESytx9CKWKm3gKZAlLq3-Db-2grYF470PH_4vxSLX1ecDEvp7NIu0YhyTMlPbj6DTMWVbnQSUDnHhICU3Z2WT4EWNGzngyaBiIPaRuAjyQ/s1600/Nina-Dobrev-Face-Closeup-Wallpaper.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6ALFoMxYGeZiy3yrLRRIihR4ui7GZi6W_HESytx9CKWKm3gKZAlLq3-Db-2grYF470PH_4vxSLX1ecDEvp7NIu0YhyTMlPbj6DTMWVbnQSUDnHhICU3Z2WT4EWNGzngyaBiIPaRuAjyQ/s1600/Nina-Dobrev-Face-Closeup-Wallpaper.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Öt nap telt el,
aránylag mind egyforma időtöltéssel. Attól függően, mikor ki ért rá, a karddal és
karóval való harcolást tanultam. Nem lettem túl jó, de legalább több esélyem
lesz megvédeni magam.<br />
A tanács még mindig háborgott, főleg
miután Sofia, valamilyen különleges okból, el akart menni a Fellegzuhatagból a
parancsom ellenére, és szembe találta magát a fallal. Ez után természetesen
egyből hozzám rohant magával hívva mindenkit, hogy így kérje számon tőlem a
tettem.<br />
Most pedig mindenem sajgott, másra se
vágytam, mint bedőlni az ágyba, azonban Jordan folytatni akarta még az edzést,
szóval csak egy két órás szünetet kaptam. Miért kellett nekem megengedni, hogy
ő is tanítson?<br />
Így lefele indultam inni valamit,
hátha az segít egy kicsit. A játékos, báros szobába belépve Leót pillantottam
meg a pultnál a poharával játszva.<br />
- Hali! – köszöntem, majd nekiálltam
magamnak egy ütős koktélt keverni, amibe össze-visszaöntöttem mindenfélét. –
Úgy látom, neked sincs jó kedved – mondtam grimaszolva.<br />
- Kordi kiakaszt – tört ki belőle,
pedig nem számítottam válaszra, mióta megtaláltuk a barátnőjének írt e-mailt
Sztellától, azóta nagyon magába zárkózott.<br />
- Mivel? – ültem le mellé, és
kortyolgatni kezdtem.<br />
- Hiába tudom, hogy nem okolhatom őt
Damon halála miatt, még mindig haragszom, mert elkerülhettük volna, viszont
ugyanúgy szeretem még mindig. Egyszerűen nem tudok dűlőre jutni.<br />
- Megértelek – simogattam meg a
vállát, majd újratöltöttem a poharát. Ahogy aztán ismét a sajátommal együtt.<br />
Talán egy másfél óra múlva, amikor
Jordan lejött megkeresni már mindketten totál részegek voltunk, legalábbis én
biztos. Majdnem szökdécselve mentem oda hozzá, ami igazából valami eszméletlen
nagy kóválygás lehetett.<br />
- Juj, de jó, hogy itt vagy! –
karoltam bele. – Ketten nem olyan jó szórakozni, és már unom is Leót hallgatni,
ide kéne neki hívni Kordéliát, ezeknek ki kéne békülniük, elvégre itt vagyunk a
halál torkában – felnevettem ezen az utolsó szófordulaton.<br />
- Miért ittál ennyit? – jött az
ítélkező kérdés, ami apát jutatta az eszembe.<br />
Elengedtem és morcosan mentem vissza a
pulthoz.<br />
- Baj, ha jól akarom érezni magam még
egyszer utoljára? – emeltem fel a poharam, ami azonban a következő pillanatban
kirepült a kezemből. Hitetlenkedve meredtem az előttem termett Jordanra. – Ezt
meg…<br />
- Le fogjuk győzni, már persze, ha
józan leszel!<br />
- Aha, le fogom győzni és ebbe bele is
halok. Kösz az ünneprontást! – forgattam a szemem, majd esetlenül kikerültem,
és elindultam fel a szobámba.<br />
Nem állított meg senki felfele menet. Elterültem
a szőnyegen, és a plafont nézve elmondtam magamban az idegen szavakból álló
szövegemet. Milyen jól megtanultam, ha még jelen állapotomban is teljesen fel
tudom idézni. Ezen felkacagtam kissé hisztérikusan, majd átfordultam az
oldalamra, és hagytam, hogy a szédülés helyét átvegye a sötétség.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Kisétálva a házból
végig azt a rengeteg vámpírt néztem, akik most egybegyűlve rám vártak. Az egész
jelenet egyben volt hátborzongató, amiért alkonyatkor ennyi éjszakai teremtmény
néz velem farkasszemet, akiknek a legtöbbjét egyáltalán nem ismerem, ahogy azt
se tudhatjuk ki közülük az áruló. Viszont én fogom őket vezetni, ennek a tudata
pedig picit lenyűgözött, bár ehhez is társult a félelem a jelentős felelősségű
feladat miatt.<br />
Vajon milyen sereggel kell
szembenéznünk? A kiküldöttek jelentései arról árulkodtak, nagyobb csapata van a
miénknél Sztellának, aki a legújabb értesülés szerint valószínűleg még ma este
támad. Emiatt végre mindenki félrerakta a nézeteltéréseket az uralkodásommal
kapcsolatban.<br />
- Üdvözlök mindenkit! – szólaltam meg
a tisztelgő köszönés után. – Habár örülnék neki, ha tudnék olyan lelkesítő
szónoklatot tartani, amiket a könyvekben és filmekben láttam, inkább meghagyom
ezt a feladatot olyannak, aki részt vett már hasonló küzdelemben. Ennek
ellenére van pár fontos dolog, amit szeretnék megosztani veletek! Mind tudjuk,
hogy vannak jelen árulók, most hozzájuk szólok először! – Tartottam egy röpke
szünetet, közben átfutott a tömegen a tekintetem. – Gondoljátok egyszer végig,
mi lesz, ha Sztella nyer! Nem tudom, mit ígért nektek, de azt erősen kétlem,
hogy meg is kapjátok. Már elkezdte öldösni a magas rangúakat, és most mindenkit
meg akar a tanácsból, mert egyedül szeretne uralkodni. Mindenki látta, hogyan
járt a Zeklos család. Persze biztos nektek is ígért hatalmat – néztem a
tanácstagokra -, de csak mert szüksége van rátok, miután győzött már nem lesz,
övé lesz a vángel erő örökre. Tényleg ezt akarjátok? Az ő talpnyalója lenni,
míg meg nem haltok? – kérdeztem gúnyosan. - Én egyet ígérhetek! Ha most
meggondoljátok magatokat, és velünk harcoltok, utána pedig beismeritek a
bűnötöket, megkímélem az életetek! Természetesen bármilyen rangot birtokol az
illető, azt elveszti. Azonban, akiről kiderül, hogy ellenség, vagy átáll, de
nem vallja be korábbi árulását, az alá is írta a halálos ítéletét. – Még ha nem
is én leszek a végrehajtó, fejeztem be magamban.<br />
- A másik lényeges pedig, hogy
bemutassam nektek azokat a személyeket, akiknek azonnal kövessétek az
utasításait, ha leadom a jelet, ami a magasban feltűnő tűzcsóva lesz!<br />
Miközben beszéltem mellém sorakoztak
az említettek. A kis csapatunk, Madie, Jordan, Leó, Jack, Kordélia kiegészült
Christiannal és a korábban már megismert három másik megbízható őrrel. Igaz az
utóbbiak csak arról tudtak, hogy a jel leadásakor vissza kell vonulni minél
gyorsabban.<br />
Ezután Madie vette át a szót. A
beszéde lenyűgöző volt, azonban nem bírtam odafigyelni, most hogy közeledett a
harc egyre inkább rám tört a pánik. Minden összefolyt és csak néztem az
arcokat. Most még élők lepték el a Fellegzuhatagot, viszont elkezdtek a szemem
előtt villódzni az álomképek.<br />
Bárkire néztem a következő pillanatban
már a földön láttam üveges szemekkel, test, vagy valamilyen végtag nélkül,
esetleg mellkasából meredező karóval. Hátrálni kezdtem és sikoltás kúszott
felfele a torkomon, de hirtelen nekiütköztem valakinek.<br />
Christian állt mögöttem, kezeit
karjaimra tette és megsimogatta kicsit.<br />
- Nyugalom! – suttogta lágyan. –
Mindjárt visszamegyünk a házba, csak vegyél nagy levegőket!<br />
Csináltam, amit mondott, és próbáltam
nem ránézni senkire. Még az se érdekelt, hogy észrevették-e a viselkedésemet.
Csak meredtem magam elé Damont ideképzelve a véres képek helyett.<br />
A percek kínkeservesen teltek, de
végül Christian megszorította a kezem jelezve, hogy vége. Megfordultunk és
bementünk a nappaliba, ahol leroskadtam a kanapéra.<br />
- Mindenki meg fog halni – motyogtam.<br />
- Álmodtál valamit? – guggolt le elém
Madie és megemelte az állam, hogy ránézzek.<br />
- Azt, amit Eve mindig – suttogtam. –
Az egész hely romokban és halottak borítják el. Én teszem, aztán… - Nem bírtam
hangosan kimondani, hogy meghalok.<br />
- Úristen, hát ezért vagy olyan biztos
benne? – szólalt meg Jordan. – Miért nem mondtátok el?<br />
- Az álmaik nem kerültek szóba soha,
legalábbis előttünk – morogta Madie, aztán rám nézett. – Össze kell szedned
magad! – simította hátra a hajam, majd a csuklóját a szám elé tartotta. – Igyál
egy kicsit, segíteni fog megnyugodni!<br />
Semmi kedvem nem volt hozzá, de mivel
tudtam, hogy csak így fognak békén hagyni, csináltam, amit mondott. Éles fogaim
ezúttal is könnyedén szakították fel a bőrt, mire az édes nedű nyelvemre
csorgott. Ösztönösen szívni kezdtem, és meglepetésemre tényleg úgy éreztem,
kezd kitisztulni a fejem. Végül Madie gyengéden elvette a kezét.<br />
- Cathy! – kezdett bele pár perc csend
után a nő. – Megértem, hogy az álmok miatt azt hiszed, biztosan sor fog kerülni
arra a verzióra, de ne feledd, ezeket a látomásszerűségeket az érzéseid
befolyásolják! – Megfogta a kezem és simogatni kezdte, teljesen anyát jutatta
eszembe. Könnyek szöktek a szemembe, de nem hagytam őket kifolyni. – Tudom, nem
voltál ott, de egyszer már győztünk, most is így lesz! – célzott a bő két
évezreddel korábbi nagy csatára. – Rendben?<br />
Bólintottam, bár nem sikerült teljesen
lenyugtatnia, de azért valamennyire használt.<o:p></o:p></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Később megint egybegyűlve álltunk, én a
tömeg elején. Hajamat befontam egy copfba, nem szerettem volna, ha valaki
belecsimpaszkodik. Harchoz alkalmas ruhákat vettem fel, amikben könnyen tudtam
mozogni. Egy csőszárú fekete nadrág, kényelmes csizmával, és a pólómon egy
vékony pulcsi. A derekamon lévő övön egy karó és egy tőr. A kardom pedig
Christiannál, aki a bal oldalamon állt.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Rajtam kívül kemény 174 vámpír gyűlt
össze, akik közül nem lehetett tudni, ki áll az ellenfél oldalán. Viszont
bosszantott is ez az egész dolog, jó hogy nem volt sok időnk összehívni az
embereket, és nekik ideérni, de akkor sem kéne figyelmen kívül hagyni a hívást,
ahogy sokan megtették. Ezen azonban kár volt rágódni, mert lehetetlen már őket
ide teleportálni, szóval előre néztem inkább, ahol pár perc múlva megjelent az
ellenfél.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Sztella nagyképűen jött az
összetoborzott, valamivel több, mint 200 fő előtt, mellette Eve. Szerencsére
nem látszott sérültnek, de legszívesebben odamentem volna azonnal elhozni annak
a szívtelen némbernek a közeléből. Miért nem hagytuk akkor a boszorkányoknál?
Nem történt volna ez meg.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Sztella belesúgott valamit a fülébe,
aztán enyhén megtaszította felénk. Mindenki meglepődve figyelt. Szemem sarkából
láttam, hogy Jack ugrásra készen megfeszül, ahogy én is felkészültem a
hátbatámadás valószínűségére.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Nyugalom! – kacagott fel hangosan. –
Épségben visszakapjátok… - rövid szünetet tartott, és még olyan távolról is
szinte éreztem a győzedelmes tekintetét, ahogy az enyémbe fúródott. – Csak te
árthatsz neki! – Végigintett magán úgy folytatta. – Amolyan élő vudu bábu
lettem, ha megölsz a drága Eve-etek is meghal, bár ő már lehet korábban,
elvégre nem úgy bírja a sebesüléseket, mint én.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Hiába fogtam fel minden szavát, az
agyam gőzerővel próbált ellene tiltakozni. Közeledő barátnőmre néztem valami
megerősítésért, aki azonban lesütött szemekkel jött.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Ma kiderül, ki a fontosabb a
vángelnek – fordult most a többiek felé gúnyos hangon beszélve. – A vámpír
népe, vagy az immár ember elődje.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Ha előttem lett volna, tuti megütöm,
de most csak a kezem szorult ökölbe. A fogaskerekek beindultam a fejemben az új
fejlemények miatt. Számítottunk rá, hogy valamit tenni fog, hiszen, ha megölöm,
akkor hiába lett volna erőfölényben, azt azonban nem tudtuk mi lesz. Viszont
jól találta ezt ki, mert amíg van egy cseppnyi remény, hogy megszüntessük ezt a
vudus marhaságot, képtelen lennék megölni, és így Eve-vel is végezni.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Eszembe villant a boszorkány, biztos ő
intézte el. Keresni kezdtem a szememmel, de nem láttam. Erre szitkozódni
kezdtem, pont, amikor megérkezett hozzánk barátnőm.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Igaz, amit mondott? – kérdeztem,
miközben megöleltem. – Meg tudod semmisíteni? Lyle biztos tud segíteni
telefonon keresztül! – hadartam reménykedve valami jó hírben.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Nem képes – motyogta. – Csak az
tudja levenni, aki feltette. De nem baj! Öld meg! – húzódott el és magabiztosan
nézett rám, azonban láttam a szemében a leplezni akaró fájdalmat.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Nem – jelentettem ki. – Le fogom
győzni ezt az egész bagázst, te csak keresd meg Jackkel azt a ribanc boszorkát!</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Ezzel oda is fordítottam szerelméhez,
így meggátolva az ellenkezését.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Bízz bennem! – vetettem rá életem
legnehezebb kis mosolyát, majd amikor odabújt Jackhez, vetettem egy
figyelmeztető pillantást a férfira, hogy el ne merje mondani neki a végső esetre
szánt tervet. Eve képes lenne megölni magát, ha tudná mi fog történni.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Útjukra küldtem őket, aztán közöltem
mindenkivel, hogy Sztella az enyém, senki ne nyúljon hozzá. Ez ismét
felháborodást keltett, és a másik oldalról áthallatszott annak a ribancnak a
jókedvű nevetése.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Leó előre beszerzett mindünknek egy
mini headsetet, hogy tudjuk közölni egymással a fontos dolgokat harc közben.
Bekapcsoltam, miközben elszakítottam pillantásomat a távozó barátaimról.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Sztella volt olyan kedves, hogy
hagyott pár percet hadd húzzák fel magukat teljesen a döntésemen. Én azonban
oda se figyeltem a fejemhez vágott szavakra.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- Ha ennyire nem tetszik, álljatok át
és haljatok meg vele együtt! – fakadtam ki végül haragosan, mert már nem bírtam
tovább. A szememmel megkerestem azt a kurvát, majd egy tűzgolyót röpítettem a
mellette lévő vámpírra, aki a meglepetés miatt nem tudott kitérni előle. –
Kezdjük el, ha már olyan gyáva vagy, hogy nem mersz egyedül kiállni ellenem! –
vicsorogtam, aztán intettem az embereknek.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Christian odaadta a kardomat és közben
megszorította a kezem.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
- A közeledben leszünk – mondta még
halkan, aztán belevetette magát a harcba, ami pillanatok alatt mindenhol kialakult,
úgy látszik Sztellának se kellett több biztatás, hogy elindítsa a halált osztó
bábjait.</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Egy pillanatra ugyan átjárt a félelem,
hiszen a vámpírok gyorsabbak és erősebbek nálam, de a harag erősebb volt, így
az adrenalin kezdett egyre jobban tombolni bennem. Még utoljára körbenéztem,
szemeimmel végigfutottam barátaimon. Csupán remélni tudtam, hogy mindenki
épségben kerül ki ebből a csatából. Most azonban nem aggódhatom értük. Jordan
szavai a fülemben visszhangoztak </span><i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">„Bármit
látsz is, csak akkor avatkozz közbe, ha nem les rád éppen valaki!”</i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">. Ez
pedig elég ritka, amikor mindenhol ellenségek vannak körülötted. Ugyanakkor nem
tudtam képes lennék-e betartani, tudtam jól, hogy nem vagyok képzett, így
hacsak kicsit is elterelik a figyelmem, lehet azonnal végem. De ki az, aki
képes figyelmen kívül hagyni egy társa megölését?</span><br /><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 12pt;"> </span><span style="font-size: 12pt;">Egy vámpír suhant
hozzám, kezében acél villant. A megtanult mozdulatok ösztönösen jöttek, és
kardommal felfogtam a csapást. Nála csak egy tőr volt, ami miatt könnyebb volt
távol tartani. Ezért is próbáltak nekem minél több dolgot megtanítani a
kardforgatásról. Mert ezt a fegyvert kevés vámpír használta, inkább csak az
idősek, akiket a múltjuk hozzákötött. A fiatalok maradnak a karónál, néha tőrt
is használnak, amivel viszont csak sebezni tudnak. Na meg azt az átkozott
pisztolyt, amit most is hallottam eldördülni.</span></span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Újra és újra támadt, de ügyesen
hárítottam és utána meglöktem. Enyhe megtántorodását egyből kihasználtam,
ezúttal én léptem. Először lecsaptam fegyvert tartó kezére. Sikerült
elrántania, hogy ne veszítse el a fél karját, viszont így is kapott egy csúnya
vágást. Nem álltam meg egy pillanatra sem, megint lesújtottam, ezúttal a
nyakára.<br />
Mint azt előre elmondták, a lefejezés
nem könnyű. Emiatt nem ért nagy meglepetésként, hogy nem sikerült elsőre. A
kispriccelő vér, azonban rendesen beterített. Fintorogtam ugyan, de nem
foglalkoztam vele, ennél csak undorítóbban fogok kinézni.<br />
A pasi tudván, hogy hamarosan vége
lesz összeszedte magát és támadni próbált. Félreléptem előle és mögé pördültem,
ő pedig dőlni kezdett előre az egyensúlyát elvesztve. A vére a földre ömlött,
mintha csak megterítené a helyét magának. De közben gyógyult is lassan, amit
nem hagyhattam. Felemeltem a fegyverem és keményen meglendítettem, hogy ezúttal
le tudjam választani a fejét a testéről.<br />
Ketten jöttek a helyére, és sajnos azt
is teljesen be kellett látnom, hogy nem akarnak elfogni. Bár nem értem, miért
reménykedtem ebben egyáltalán, hiszen igaz, hogy Sztella egyből megkapná már a
harc végén az erőt, feltéve persze, ha én átadom, ami viszont kizárt. Ezt pedig
ő is tudja, így teljesen egyértelmű, hogy a megölésem a cél, hisz az egyik
legnagyobb fegyvert is kiiktatják.<br />
Elhajoltam egy szúrás elől, miközben a
másikat távoltartottam a tűzzel. Utána megpróbáltam mindkettőjük lábát földbe
rögzíteni. Az egyikük az egyensúlya megtartásával küzdött, ahogy a talajba
süppedt hirtelen, és a lábszárát indák kezdték szorítani. Azonban a másik
sokkal ügyesebbnek bizonyult.<br />
A szemem sarkából épp időben vettem
észre a felém lendülő karót. Oldalra ugrottam, de a hegye még így is végigsúrolta
a mellkasom. Egyből meglendítettem a kardot tartó kezem, amit könnyedén
félresöpört, és egyúttal meg is lökött. Hátrahőköltem egyenesen neki a csapdába
ejtett vámpírnak, aki átfogott.<br />
Próbáltam kirántani magam a
szorításból, aztán megláttam a szabad kezében az ezüst penge csillanását. A
következő pillanatban, azonban már sárga fény táncolt a fémen, mert
felgyújtottam a kezét. Felkiáltott a fájdalomtól, én pedig kihasználva meggyengülését,
a jobb karomat kiszabadítottam és belekönyököltem a hasába, majd teljesen
kicsusszanva fogásából megpördültem, aztán legérzékenyebb pontjába térdeltem. A
csapásoktól enyhén összegörnyedt, így nem kellett túlságosan felfele céloznom,
amikor megsuhintottam a kardom. Ezúttal elsőre sikerült lefejezni, valószínűleg
az értelmes gondolkozásom elvesztésével, és az adrenalin növekedésével megjött
az erőm is jobban.<br />
Épp fordultam meg a másik vámpír felé,
amikor a bal vállamba fúródott valami a lapockám felett. Felnyögtem a
fájdalomtól, és megtántorodtam egy pillanatra, azonban nem hagyhattam magam.<br />
Védekezésre felkészülve emeltem fel a
kardom, miközben a támadóm felé néztem, aki Christiannal harcolt. Egy kis
megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amiért megmentett. Lehet miatta
tévesztette el a pontos célját, és miatta nem tudta kihasználni a pár
másodperces kiesésemet.<br />
Mindketten jól küzdöttek, ide-oda
pörögtek, ahogy egymást támadták felváltva. Figyeltem, miként tudnék segíteni
Christiannak, de újabb ellenfelem akadt. Kirántotta a küzdőfeléből a karót,
majd rám vetette gyilkos tekintetét, és elindult felém. Szemből megnézve
felismertem az egyik őrt személyében.<br />
- Mocskos áruló – sziszegtem, miközben
összeszedtem magam, és próbáltam teljesen kizárni sajgó vállamat a tudatomból.<br />
Egyenesen nekem rontott vadállat
módjára, én viszont pont erre vártam. Mikor bő karnyújtásnyira volt tőlem,
levegőből falat emeltem magam elé, amit aztán nekivágtam. Úgy bukott hátra,
mint aki betonfalnak szaladt. Ennek ellenére sikerült volna talpon maradnia, ha
nem húzom ki lába alól szó szerint a talajt. Melléléptem és a szívébe
mélyesztettem a kardom, miközben indákkal a földhöz kötöttem.<br />
- Rosszul választottál! – mondtam
kárörvendően, megcsavarva a pengét kihúzás közben, mielőtt lecsaptam volna a
nyakára.<br />
- Jól vagy? – kérdezte aggódva
Christian, aki odajött hozzám. Bólintottam a kérdésére. – Figyelj jobban oda! –
simította meg a karom, aztán már harcolt is tovább.<br />
Engedtem magamnak egy gyors
körbepillantást a barátaimat keresve, de csak Jordant láttam, ahogy egész közel
kecsesen táncol az ellenségek közt, szerencsére nem tűnt sebesültnek. A keze
hirtelen elmerült ellenfele mellkasában és kitépte a szívét. Felfordult a
gyomrom a látványtól.<br />
Őt legalább nem kell félteni,
gondoltam, aztán újra fürkészni kezdtem a tömeget, ezúttal Sztellát keresve.
Nem láttam, így úgy döntöttem arra indulok, amerre volt. Viszont két lépést se
tettem, amikor egy nagydarab férfi elállta az utam. Tipikusan az a fajta, aki
kondizással tölti a szabadidejét. Feje teljesen kopasz, arcán vérfoltok.
Mosolyra húzta a száját kivillantva hegyes fogait.<br />
Elkezdtem összeszedni a levegőt, mint
az előbb, de ő gyorsabban támadott. A kardommal épp meg tudtam állítani az
alkarnyi hosszúságú tőrét. Újra lecsapott egyszerűen kiütve a kezemből a
fegyverem. A következő pillanatban már hajoltam is el a vágás elől, egyszerűen
nem hagyott időt reagálni.<br />
Miközben kerülgettem a veszélyt
előhúztam a karóm és a tőrére koncentráltam, ami izzani kezdett. Nem várta meg,
míg megégeti, felém hajította, épp csak el tudtam fordulni, egy hajszálnyira
ment el mellettem. Nagyot nyeltem, hogy aztán az összes levegő kiszökjön a
tüdőmből, mikor az ökle a hasam felett az oldalam felé csapódott. Csont törése
hallatszott, ami egy vagy két bordám lehetett, na meg a sikoltásom.<br />
A fájdalom rémes volt, de pont a
mellkasa nézett velem farkasszemet, amit nem védett, mert nem számított
támadásra. A hajamba markolt, hátrarántotta a fejem, én pedig minden erőmet
összeszedve a szívébe vágtam a karót. Nem sikerült elég mélyre, de így is
meglepődött, ami miatt át tudtam fogni a másik kezemmel is a végét, és
belenyomtam, majd meg is csavartam kicsit. A férfi egy utolsó hitetlenkedő
pillantást vetett rám mielőtt összeesett.<br />
Kihúztam a fegyverem és próbáltam
felegyenesedni teljesen, de nem bírtam a kíntól. Észrevettem egy vámpírt, aki
elindult felém kihasználni a helyzetem. Már húztam volna a védőfalat magam
köré, amikor meglendült egy kard és a feje lecsúszott a nyakáról, hogy aztán a
teste is kövesse lassabban.<br />
- Miért nem használod az erődet? –
lépett át a halottan Madie. – Ha csak épp mutogatod, akkor meghalsz!<br />
Nem tudtam mit mondani, igaza volt.
Viszont nem tanított meg senkise vele rendesen harcolni. Plusz attól féltem, hogy
ha nagyon bevetem, akkor hamarabb elvesztem az irányítást a tervezettnél.<br />
- Meg kell találnunk Sztellát!<br />
- Rendben, láttam az előbb.<br />
- Várj, előbb beszélek Jackkel! – mondtam,
majd benyomtam a headset gombját. – Jack, hallasz? Mi a helyzet?<br />
- Igen – jött a válasz egyből. – Lyle
elvégzett egy kereső varázslatot, el is indultunk, de kell még egy negyedóra,
hogy odaérjünk.<br />
- Rendben, siessetek! És szólj, ha van
valami! – mondtam búcsúzóul.<br />
Elindultunk Madievel, de csak lassan
tudtunk haladni, és egyfolytában meg kellett állnunk harcolni. Az adrenalin
miatt a sebeim csak sajogtak, ám még így is rossz volt. Viszont rá lettem
kényszerítve az elemek használatára, amibe egyre jobban belejöttem. Ennek
ellenére azonban kaptam újabb ütéseket, és pár felszíni vágást is.<br />
Végül megláttam Sztellát. Nem tudom
mennyi idő telhetett el, ahogy már a halottakat sem számoltam. Bármerre néztem,
mindenhol ott voltak. A mi katonáink egyforma ruhát húztak, amiket felfedeztem
a holttesteken, vagyis általában inkább a maradványaikon. Emellett volt, hogy
harcolni is láttam őket egymással, fogalmam se lehetett hány áruló volt a
sorainkban.<br />
Tettem egy lépést Sztella felé, amikor
egy pisztoly durranását hallottam. A golyó végigsúrolta a homlokom. Fájdalom
nyílalt a fejembe, és fekete foltok jelentek meg a szemem előtt. Zúgó fülekkel,
a bűnös felé fordultam, aki már Madievel harcolt.<br />
- Már vártalak! – hallottam meg
Sztella hangját. Gyűlölettől áradó tekintettel néztem rá. Ő persze remekül
szórakozott, arcán hatalmas vigyor terült szét, amit annyira le akartam
törölni, de nem tehettem. – Hogy döntöttél? Feláldozod a drága barátnődet?<br />
- Egy gyáva féreg vagy – vicsorogtam
rá.<br />
Felnevetett és tett felém egy lépést.
Vajon meddig fogom tudni távol tartani anélkül, hogy megsebezném? Vagy életben
maradni egyáltalán? A vér a homlokomról a szemembe csorgott és csípni kezdett.<br />
- Csak okos. – A mosolya eltűnt,
gyilkos tekintetnek adva át a helyét, miközben megforgatott kezében egy
gyönyörű mintákkal díszített, kidolgozott tőrt. – Kezdődjön a móka! – mondta,
mielőtt nekem ugrott.<br />
A saját fegyveremmel és a levegővel
hárítottam, vagy tértem ki támadásai elől. Próbáltam volna megkötözni indákkal,
hogy mozgásképtelenné tegyem, de nem hagyott rá lehetőséget, egy pillanatra sem
állt meg. Olyan volt, mintha táncolna körülöttem, és mikor hol csapott le. Én
pedig kezdtem egyre ingerültebbé válni a tehetetlenségtől. Ez persze
figyelmetlenséghez vezetett.<br />
A pengéje az enyémnek csapódott, de
nem jól védtem, és tovább csúszott felhasítva az alkarom. A fél hárításnak hála
nem vágott csontig, ennek ellenére kicsi se volt, és ömleni kezdett belőle a
vér.<br />
A bal kezem ökölbe szorult és lángolni
kezdett. Sztella gonoszul vigyorogva megragadta a csuklóm.<br />
- Ez biztosan fájhat szegény Eve-nek.<br />
A dühöm miatt nem tudtam kioltani a
tüzet. Most is rám ereszkedett a gyűlölet őrült köde, mint amikor Damont
megölte. Kitéptem a kezem a szorításából, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy ez
neki is fájt. Majd az öklöm az orrának lendült. A reccsenés zene volt a
füleimnek, legalábbis pár pillanatig, utána leesett mit csináltam. Ezt
alátámasztva Jack hangja is megszólalt a fülemben.<br />
- Cathy! Tarts ki még egy kicsit! Egy
tíz perc és megérkezünk.<br />
Megpróbáltam lecsillapítani magam, és
nem nekirontani Sztella torkának. A harc előtt már azon gondolkoztam, hogy
hagyom az egészet végigzajlani, ha látok egy kis esélyt is a győzelmünkre. A
barátaimat nem akartam elveszteni, a többi vámpírnak az elvesztése viszont nem
érdekelt annyira. Azonban jelenleg azt se tudtam, hogy küzdjek az elemek nélkül
akár egy kicsit is, mikor a jobb kezemet hiába tudom használni, semmit se érne,
olyan gyenge lett a vágás miatt.<br />
Sztella mögött megpillantottam a
körbevett Madiet. Felemeltem a bal karom, aminek a vége még mindig lángolt, és
felgyújtottam a három vámpír közül egyet. Ezzel egy időben Christian is ott
termett, hogy segítsen. Mindketten leálltak küzdeni, és egyikük se vette észre
azt a vámpírt, aki épp végzett az ellenfelével, most pedig feléjük indult meg,
hogy hátulról csapjon le.<br />
Már ugrottam volna megállítani, de
valami mozdult mellettem. Odanéztem és egyből védekeztem, ám a penge a hasamba
mélyedt. Sztella nem tökölt, nyomta volna felfelé, viszont ellöktem magamtól a
levegő segítségével pár lépés távolra, ahol nekiesett két harcolónak.<br />
- Madie! – sikítottam közben, és a tőr
markolatát szorongatva odafordultam.<br />
A vámpír a nőre támadt, Christiannak
viszont sikerült időben észrevenni és odaugrott megvédeni. Ezzel azonban
otthagyta korábbi küzdőfelét, aki szintén utána vetődött. A sunyi vámpír
ügyesen kikerülte a támadást és elkapta a férfit, a másik pedig abban a
pillanatban belevágta a karót a mellkasába.<br />
Felsikítottam, aztán a két vámpírt
elkezdtem a földhöz rögzíteni. Madie is megfordult, megölve a sajátját, majd
pillanatokon belül végzett a másik kettővel.<br />
- Úristen Cathy, ki ne húzd! – mondta
mellém lépve.<br />
Erről azonnal eszembe jutott Sztella
és arra fordultam, amerre hajítottam, de eltűnt.<br />
- Megszűnt az összeköttetés! –
hallottam meg Jack hangját. – Lyle is itt van, és elindult a Fellegzuhatagba.<br />
- Rendben – nyögtem ki, de többre nem
futotta és nem csak, amiért épp elment innen az a ribanc. Madie a kerítés fele
mutatott, tőlünk valamennyivel odábbra, ahol bő tíz vámpír mászott át. –
Visszavonulunk – csendült hangom erőtlenül.<br />
- Cathy… - kezdte volna Madie, de
belefojtottam a szót.<br />
- Ne! Valószínű úgyis meghalnék, mire véget ér
a harc – mondtam keserűen. – Segíts elmenni a központi épületig!<br />
Láttam rajta, hogy ellenkezne, de
óvatosan a karjába kapott, ami tekintve, hogy ugyanakkorák voltunk furcsán
nézhetett ki. A mozdulattól, hiába vigyázott, az egész felsőtestemet fájdalom
járta át. Majd pár másodperc múlva megálltunk a fal sarkánál. Szerencsére nem voltunk
távol tőle, így oda tudtunk menni anélkül, hogy ellenségen kellett volna
átverekednünk magunk.<br />
- Mindenki vonuljon vissza! – szóltam bele
a headsetbe. – Küldöm a jelet, hogy hol vagyok – tettem hozzá, miközben egy
tűzcsóvát eresztettem a magasba, ami olyan nyolc méter magasban tűzijátékként
robbant szét.<br />
- Mit csinálsz? – kérdezte Jack a
távolból. – Ne tedd!<br />
- Sajnálom és köszönök mindent, mindegyikőtöknek!
Mondd el Eve-nek is! – mondtam, majd kitéptem a fülemből és elhajítottam.<br />
Ezután behunyt szemmel kerestem az alattunk
lévő alagút pontos helyét. Könnyedén sikerült megtalálni, majd beomlasztani.
Pont a faltól volt egy lépésnyire, ahogy terveztük, mert így könnyebb távol
tartani az ellenséget.<br />
Madie azonnal felvette a harcot a
közeledőkkel, én azonban az épületnek támaszkodva próbáltam valamennyire
összeszedni magam. Elsőként Leó jelent meg az embereink egy részével.<br />
- Menj, vezesd őket! – mondtam
gyorsan, mert képtelen voltam búcsúzkodni, vagy hallani, mit akarnak mondani.<br />
Lehet rájött erre Leó is, mert
bólintott és egy utolsó sokat mondó pillantás után eltűnt a lyukban, a többiek
pedig követték.<br />
Minden kezdett elmosódni, és a szemem
is lecsukódni. Vér illata csapta meg az orrom, és szinte kábultan buktam a
forrás felé. Fogaim húsba mélyedtek, kosz ízét éreztem a számban, de nem
törődve vele vadul kortyolni kezdtem. A fájdalom valamelyest enyhült, de még
mindig borzalmas volt. Lassan felnéztem és elszakítottam magam Madietől, mert ő
jött oda hozzám, míg Jordan két másik vámpírral tartotta távol az ellenséget.<br />
- Itt maradok veled, ha akarod! –
mondta és láttam a szemében, hogy teljesen komolyan is gondolja.<br />
- Menjetek! – ráztam meg a fejem.<br />
- Sajnálom! – Odahajolt és egy puszit
lehelt a homlokomra.<br />
Könnyek szöktek a szemembe. Meg
akartam ragadni a karját, és megkérni, hogy ne hagyjon itt. Nem akartam
meghalni, főleg nem egyedül. Annyi mindent szerettem volna még csinálni az
életben. Most pedig itt állva, teljesen tudatában léve mi vár rám, a félelem
kerített egyre jobban a hatalmába.<br />
Madie megszorította a kezem, majd
elengedte és leugrott a lyukba. Egy pillanatig néztem még a sötétséget, aztán
kitéptem a tőrt a hasamból, és odamentem Jordanék mellé.<br />
- Átveszem – próbáltam erősnek tűnni,
de a hangom cserbenhagyott és megremegett.<br />
Jordan bólintott, mint egy erős katona,
ám a szemében láttam a bánatot.<br />
- Ég veled! – hajtotta le a fejét,
mielőtt követte a katonáit.<br />
Az elemeket szabadon engedtem
magamból, miközben pillanatok alatt megacéloztam magam, enélkül képtelen lettem
volna véghezvinni ezt az egészet.<br />
Miközben távol tartottam magamtól
minden merész próbálkozót, ugyanis a legtöbb okosan elkezdett megijedni,
tűzfalat emeltem a Fellegzuhatag köré, hogy ne tudjanak elmenekülni. Majd mikor
ez megvolt, halkan mormolni kezdtem az igét.<br />
Alig értem a szöveg végére éreztem,
hogy megváltozik minden. A fájdalom jelentéktelenné halványult, és olyan
érzésem lett, mintha lebegnék. Ezen felül egyszerre több dologra láttam rá,
akár egy filmben, amikor egymás mellett több jelenetet vetítenek.<br />
Az elemek mindenhol pusztítottak, viszont irányítani is elkezdtem őket.
Kis, de annál erősebb forgószelek jelentek meg, amik darabokra szaggatták az
elkapott vámpírokat. Mások felgyulladtak, megint másokat földből kinövő indák
hálóztak be és öltek meg.<br />
A zűrzavar közepette Sztellát
kerestem, majd meg is láttam. Többé már nem volt arcán győzedelmes mosoly,
rettegés fagyott rá helyette. Ez csak fokozódott, amikor felgyújtottam.
Visszafogtam a lángokat, azt akartam, hogy szenvedjen.<br />
Őrülten hadonászott, lefeküdt a földre
és hemperegni kezdett, hátha el tudja oltani magát. Ám ezzel csak azt érte el,
hogy könnyebben le tudtam kötözni indákkal, mind két kezét és lábait. Aztán
húzni kezdtem, míg szét nem szakították és nem maradt belőle más, mint megégett
darabok.<br />
Végül már nem láttam mozgó vámpírt,
csak halottakat, a házak romjait, a kitört és égő fákat. Ezeket még
megpróbáltam eloltani, hogy ne terjedjenek tovább, ám távolodni kezdtem.<br />
Minden egyre messzebbinek tűnt, mintha
fordítva néznék egy távcsőbe. De legalább nem éreztem fájdalmat, és a barátaim
többségét sikerült megmentenem. Talán még Damonnel is találkozok, ki tudja, mi vár
a halál után?<br />
Ezek fordultak meg a fejemben,
miközben a földre rogytam és maga alá temetett a sötétség.</span></span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-6458259426147117062015-03-06T20:55:00.001+01:002015-03-06T20:55:39.936+01:0028. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOh68a7BmfLvL8zPCnGaOCZOqUxicI-AsI3DK-GgZEYDfiTsqHx9SmvqwwYv3SOasNGf9IUA15Wbu1QmgxMmd__Cj4DZWHstrefhPy49PgJu5MIBzI9OSuprQPuABc-vdJmECEtOs3inw/s1600/04~3.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOh68a7BmfLvL8zPCnGaOCZOqUxicI-AsI3DK-GgZEYDfiTsqHx9SmvqwwYv3SOasNGf9IUA15Wbu1QmgxMmd__Cj4DZWHstrefhPy49PgJu5MIBzI9OSuprQPuABc-vdJmECEtOs3inw/s1600/04~3.png" height="320" width="233" /></a></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;"> Ismét a kezemben
tartottam Damon levelét és újra elolvastam, bár valószínű már kívülről el
tudtam volna mondani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">
Drága Cathy!<br />
Kezdem azzal, hogy őszintén nagyon sajnálom, hiszen ez a lap csak akkor
kerülhetett a kezedbe, ha a „tökéletes” tervem dugába dőlt. Na jó, az, hogy
nekiálltam egy ilyen írásának már mutatja, mennyire kockázatos volt. <br />
Tudom, hogy jelen pillanatban biztos nem értesz velem egyet, de remélem ez
változni fog. Számodra felelőtlenségnek tűnhet, amiért egyedül akartam
elintézni Sztellát, azonban ennek így kellett történnie. Oly régóta megy
köztünk a harc, hogy ezt kettőnknek kellett lezárni, persze valószínű az a
ribanc nem volt hajlandó egyedül szembenézni velem.<br />
A másik okom pedig te voltál. Tisztában vagyok vele, mennyire megvisel ez az
egész, és azt hiszed gyenge vagy. Pedig nem, én hiszem, hogy képes lennél
leszámolni vele, azonban meg akartam neked könnyíteni, levenni ezt a feladatot
a válladról. Az amilyen voltál, amikor megismertelek… egyszerűen nem tűnhet el.<br />
Most persze én is egyedül hagytalak, amit sajnálok, viszont szeretném, ha nem
adnád fel. Erős, gyönyörű, okos nő vagy, aki képes megtenni, amit én nem. Állj
bosszút a nevemben is, aztán élj boldogan, mert megérdemled! <br />
Nem mondom, hogy felejts el, inkább zárj a szíved egyik zugába, míg a többi
részét kitárod valaki másnak! <br />
Sajnálom azt is, sőt talán azt a legjobban, hogy nem tudtunk együtt lenni.
Regéket tudnék írni arról, mit szerettem volna veled csinálni… <br />
Viszont nem keserítelek el, inkább elbúcsúzok.<br />
Ég veled! <br />
Szeretlek! <br />
ui.: Ez az én utolsó ajándékom neked, gondolj néha rám, amikor ránézel!</span></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">
A dobozban volt még egy aranylánc,
amin vérvörös, könnycsepp alakú, tökéletesen csiszolt rubin lógott. Végighúztam
ujjam a drágakövön, pont illik az alkalomhoz. Felsóhajtva a vízre pillantottam.
Kint ültem a Fellegzuhatagban lévő tónál, és egy emlék idéződött fel bennem pár
hónappal ez előttről, pár héttel Eve távozása után.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">
<i> Gondolataimba
merülve sétáltam ki a cseresznyeerdőhöz, ami már nem tündökölt olyan szépen,
mint amikor még itt volt Eve. Jól gondoltam az elején, hogy az ő keze van a
dologban, különben nem nagyon élnének el ilyen időjárás mellett, és noha adott
pár tanácsot, hogy tartsam rendben, még szerencsétlen voltam a dologban. Ezért
is jártam ide sűrűn. Egyedül tudtam lenni a saját gondolataimmal, érzéseimmel,
miközben gyakorolgattam.</i><br />
<i> Azonban
most egy alakot láttam meg a tó partján üldögélni. Picit közelebb menve már
hátulról is felismertem. Damon, mily szerencse, örültem, hogy ő is elment, így
legalább nem üzletelt Mattel, vagy gőzöm sincs mit csináltak, de semmilyen
variációnak nem örültem.</i><br />
<i>Valószínűleg
meghallott, hiszen egy vámpír közelébe szerintem lehetetlen észrevétlenül menni,
hacsak nem tereli el valami nagyon a figyelmét. Azonban ennek ellenére nem
fordult meg.</i><br />
<i>-
Szia Cathy! – csendült fel a hangja hirtelen, amitől összerezzentem.</i><br />
<i>-
Szia! – mondtam zavartan, úgy éreztem kicsit magam, mintha titokban lopakodtam
volna oda és lebuktam. – Mit keresel itt?</i><br />
<i>-
Erre jártam – állt fel, majd felém fordult – és gondoltam benézek apámhoz.</i> <br />
<i>Sikerült
megállnom, hogy meg ne kérdezzem gúnyosan, nem-e jött Mattet is meglátogatni.</i><br />
<i>-
Na és itt mit keresel? – mutattam körbe.</i><br />
<i>-
Csak Even agyaltam – dőlt neki lezseren egy fának. Arca kicsit elrévedt.</i><br />
<i>-
Van valami baj? – kérdeztem. Majdnem minden nap beszéltem vele telefonon, és
nem mondott semmi rosszat, teljesen elvolt azt az egyet leszámítva, hogy
hiányzott neki Jack, még ha ezt nem is volt hajlandó beismerni.</i><br />
<i>-
Nincs – vetett rám egy halvány mosolyt. – Csupán úgy érzem lassan ideje lesz
elbúcsúzni tőle – mondta halkabban a vizet nézve.</i><br />
<i>-
Hm? Miért?</i><br />
<i>-
Az emberi létet választotta – vonta meg a vállát. – Nem akarom végignézni,
ahogy az idő elragadja magával. – Hangjában szomorúság bujkált, de én csak
feldühödtem rajta.</i><br />
<i>-
Te is nagy barát vagy. – Hozzáfűztem volna még pár megjegyzést, de előttem
termett olyan közel, hogy teljesen belém fojtotta a további mondandómat.</i> <br />
<i>-
Mert te mindent megtennél azért, hogy találkozgathass a családoddal igaz?
Viszont hidd el nekem, örülhetsz, hogy halottnak hisznek.</i><br />
<i>-
Hát, én egyáltalán nem értek veled egyet – szegtem fel a fejem és nem engedtem,
hogy a közelsége megfélemlítsen, vagy elbizonytalanítson.</i><br />
<i>-
Szeretnéd végignézni, ahogy mindenki, akit szeretsz megöregszik, majd meghal?
Lehet most azt hiszed, el tudnád viselni a fájdalmat és megérné, azonban
tévedsz. – Meglepetésemre kettőnk közül ő teljesen higgadt maradt és a hangján
se érződött semmi ellenségesség, az előbbi szomorkásság hallatszott ugyanúgy. –
Ha pedig már ott vagy, nem lesz többet visszafordulás. Képtelen lennél azt
mondani, hogy elmész, mert nem bírod. Ezt gondold végig! – simította meg az
arcom, majd elfordult és hátrébb lépett, én pedig némán álltam, nem bírtam
megszólalni.</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;"> Belegondolva ez volt az a bizonyos
alkalom, amikor megváltoztak a vele kapcsolatos érzelmeim, még ha ez jó ideig
nem is tudatosult bennem. Most pedig már azt is tudom, miért nem akart Eve
közelében maradni. Lissa, a szerelme mellett valószínűleg végig ott volt, aki
Sztella miatt ember maradt. Belegondolni, hogy milyen lehetett vele lenni azzal
a tudattal, miszerint pár évtized múlva elveszíted, és nem tehetsz ellene
semmit, te pedig ott maradsz egyedül, borzalmas. Sőt azt is megértettem, hogy
ennek ellenére miért nem tudta otthagyni.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">
Miután visszatértem a házba
felöltöztem és elindultam a gyűlésre. Már előre rosszul voltam. Visszafele
megálltunk ott, ahol Laynet eltemettük. Ezúttal Damontól vettünk végső búcsút.
Így mondani se kell, mikor megérkeztünk, még javában gyászoltam, ennek ellenére
szinte rögtön volt egy találkozó, ami nem sikerült a legjobban.<br />
Mindenki kiabált és veszekedett,
persze azt tudtuk, hogy nem örülnek az ismételt lelépésemnek, de azért ennek
ellenére se volt joguk ekkora jelenetet rendezni, főleg nem letolni. Látszik,
hogy nem igazán tartanak tőlem, és sokra se becsülnek, amin viszont változtatni
kell. Szóval nem egy könnyű dolog előtt álltam.<br />
Egy bordó hosszúruhát vettem fel, ami
tökéletesen passzolt a nyaklánchoz. A hajamat is összefogtam elegánsan, és
magabiztosan léptem be a nagyterembe.<br />
Megjelenésem kicsit se csökkentett a
zajon, mindössze egy pillantást kaptam a legtöbbjüktől. Harag és düh gyúlt
bennem. Ezt kapom tőlük, amikor nem elég, hogy választásom nélkül változott meg
minden az életemben, és még fel is fogom áldozni magam, hogy többek közt az ő
seggüket is megmentsem, mikor minden jelenlévő sokszorosan leélte az én csekély
20 évemet már.<br />
Láng csapott fel az asztal közepén
lévő vázából, ami megtette a hatását. Tátott szájak, megdöbbent,
megbotránkozott tekinteteket kaptam, miközben egy szó nélkül, mintha mi se
történt volna a helyemre sétáltam.<br />
- Tudtommal még én vagyok a vángel –
mondtam leülés közben. – Elvárom, hogy mindenki viselkedjen eszerint! A
szembeszegülést egyenlőnek veszem az árulással, és így nem marad más, minthogy a
bűnös ugyanazt a büntetést kapja, mint amit Sztella fog. – Tartottam egy rövid
kis szünetet, miközben minden immáron elcsendesült résztvevőn végigpillantottam.
– Nem szeretném továbbra is üres fecsegéssel eltölteni az időt, szóval egyből a
lényegre térek – vágtam bele a közepébe. A jövetelünk utáni rövid
összejövetelen a távollétem megindokolásával és bocsánatkéréssel voltam
elfoglalva.<br />
- Még nem döntöttünk afelől, hogy
részesül-e valamilyen büntetésben a tette miatt! – vágott közbe Galbraith.<br />
- Lehet, viszont szerintem nagyobb
problémánk van ennél. Szóval, aki erről akar tárgyalni az felemelkedhet és
távozhat végleg a tanácsból!<br />
- Hogy merészeled? – csattant fel
Sofia, amin nem is lepődtem meg, kábé ugyanannyira gyűlölhetett, mint én őt. –
Birtoklod a vángel rangot, de nem vagy más egy húszon éves fruskánál, akinek
sem… - itt szakadt félbe a mondókája, mert megtömtem a fejét levegővel.<br />
- A legelső részben pontosan igazad
volt – álltam fel -, Én vagyok a Vángel, és ezért egyikőtök sem jogosul fel
ilyesfajta viselkedésre, beszédre! Sőt igaz, hogy fiatal vagyok, és nagyon nem
értek még az ilyen dolgokhoz, mégis sokkal többet tettem már, mint a fele
társaság, akik csak terpeszkedni tudnak itt a székeiken, és engem rágalmazni,
amiért elmentem megpróbálni valamit összeszedni Sztella ellen!<br />
- Mégis üres kézzel tértél vissza – mondta
gúnyosan Sofia, mivel megszüntettem körülötte az összesűrített levegőt.<br />
- Ha még egyszer megszólalsz, elégetem
a nyelvedet! – mosolyogtam rá hidegen, nem fáradva a magázódással.<br />
Kuncogás hallatszott Jordan felől, de
nem néztem rá, helyette folytattam.<br />
- Érzi még valaki úgy, hogy meg kéne
szabadulni tőlem, és tálcán kínálni a helyemet Sztellának, vagy végre
meghallgatják a tervemet?<br />
- Halljuk! – előzött meg mindenkit
Jordan. Ezúttal rápillantottam, úgy látszott remekül elszórakozik a helyzeten,
ugyanakkor ott bujkált a szemében a komolyság és a kíváncsiság. Eljött ugyan ő
is a temetésre, de akkor nem avattuk be a dolgokba. Az utunk is teljes
némaságban telt el, mindenki vagy gyászolt, vagy a következő időszakon
gondolkozott.<br />
Madietől kaptam egy bátorító mosolyt,
ám ez mit sem segített a többiekkel kapcsolatban, akik teljesen megoszlóan
viselkedtek. Volt aki érdeklődve vizslatott, és voltak akik teljesen fel voltak
háborodva a „támadásomon”.<br />
- Hamarosan sor kerülhet Sztella
támadására, amire megpróbálunk minél jobban felkészülni és legyőzni. Épp ezért
minden távol levő katonát ide kell hozatni, és senki nem hagyhatja el maguk
közül sem a Fellegzuhatagot. A csata közben pedig mindenki követi az
utasításaimat, azaz ha mondok valamit, azonnal teljesítik, minden kérdezősködés
és vitatkozás nélkül.<br />
Mindenki a folytatásra várt, ami
viszont nem volt, vagyis hát de igen, csak nem közölhettem velük. Mivel nem
tudtunk semmi jó ötletet kieszelni az árulók ellen, maradt az, hogy nem áruljuk
el egy-két személy kivételével a menekülő tervet senkinek, és bízunk abban,
miszerint ha sor kerül rá, akkor minél gyorsabban és eredményesen tudjuk
véghezvinni.<br />
- Ez a nagy terv? – kérdezte gúnyosan
az egyik tag.<br />
- Igen – bólintottam. – Sajnálom, de
valószínűleg még mindig van áruló ebben a teremben, így egy lényeges
információt sem szolgáltathatok ki, amivel a kevés előnyünket
veszélyeztethetnénk. – Természetesen erre is felháborodás volt a válasz. – Más
mondandóm nincsen, tehát mára végeztünk!<br />
Nem fáradtam tovább az elköszönéssel,
mert egyre hangosabbak lettek. Miközben elindultam kifele az alábbi mondatokat
tudtam kivenni: „Mégis mit képzel?”, „Így várja az engedelmességünket is!”,
„Nem alkalmas, mind látjátok! Váltsuk le!” - hallottam Sofia hangját, merész ez
a nő, túlságosan is.<br />
Már az épületből sétáltam kifele,
amikor Jordan utolért.<br />
- Ez lenyűgöző volt – mosolygott rám
halványan. Rátekintve láttam, hogy már teljesen elrejtette fájdalmát a külvilág
elől. – Viszont engem se akartok beavatni?<br />
Körülnéztem, nincs-e valaki a
közelünkben, csak azután válaszoltam. Nem akartam, hogy azok után, amit bent
mondtam most meghalljon valaki.<br />
- Leót kéne megkérdezned, én egy
kicsit elfoglalt leszek – grimaszoltam belegondolva abba, ami rám vár egyből
miután átöltöztem.<br />
Jordan kérdőn nézett rám, de nem
mondott semmit csak átjött velem a házba, ahol Jack és Leó már vártak.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<span style="font-size: 12pt;">
<span style="font-family: inherit;"> Majdnem fél óra múlva lent voltam
Jackkel a földalatti titkos járatokban. A magunkkal hozott fáklya gyenge fénye
elegendőnek bizonyult érzékeny szemeinknek, miközben a tervezett helyre
igyekeztünk. El sem tudtam képzelni, Jack hogyan találja meg itt az utat.<br />
- Biztos képes leszel megcsinálni? –
kérdezte aggodalmasan.<br />
- Igen. – Határozott kijelentésem
ellenére egyáltalán nem voltam magamban biztos. Csupán sejtésem lehetett
afelől, miképpen csinálták ezeket a járatokat, de abban bíztam, hogy ha
nekilátok, ráérzek a módjára, és nem omlasztom be valahol a teljes felszínt.<br />
- Viszont a többi utat le kéne zárni,
így innen már támadni se fognak tudni.<br />
- Igaz – értettem egyet. Ez hogy nem
jutott eddig az eszünkbe? – Na és mi lesz Eve meg közted? – kérdeztem, ez
legalább nagyszerű témaelterelő volt. Bár érezhetően ott függött köztünk a ki
nem mondott két szó, „ha túléljük”.<br />
- Mint láttad él hal a
boszorkányokért, és Lyle szerint meg fogja tudni hosszabbítani az életét, így a
vámpírrá válást még mindig ellenzi, de esélyt adunk magunknak.<br />
- Ezt jó hallani – mosolyogtam rá.<br />
Váltottunk még pár szót erről-arról,
de aztán odaértünk a kiszemelt részhez. Na, most jön aztán a nehéz feladat.
Vettem egy nagylevegőt.<br />
- Légy mögöttem!<br />
Bólintott, én pedig előrébb léptem
kezeimet a falra téve. Becsuktam a szemem, és úgy próbáltam meg irányításom alá
vonni a földet. Először úgy terveztem, hogy tömörítem, de hamar rájöttem arra,
miszerint ez nem fog menni. Sebaj, nagyszerű lesz a sok föld innen a többi járat
lezárására. Így egy embernyi rést hoztam létre egyfolytában, miközben
mellettünk a föld egy sávban elindult lassan hátrafele, mintha egy kaput
csúsztatnánk.<br />
Nem haladtunk gyorsan, főleg mivel
egyre nagyobb erőfeszítést igényelt, minél több anyagot mozgattam. De egy idő után
csak elértük a célállomást, amit Jack tudatott.<br />
- Azt hiszem, itt vagyunk – mondta.<br />
Megálltam és megfordulva nekidőltem a
falnak nagyot sóhajtva. Egy vizes palackot nyújtott felém a férfi, amit hálásan
elfogadtam, és a felét meg is ittam. Szusszantam még pár percig, aztán
összeszedtem magam.<br />
- Reméljük, tényleg jó helyen vagyunk –
dünnyögtem, mert gőzöm se volt arról, hogy egyenesen haladtam-e, na meg jó
irányba. Bár Jack hozott magával iránytűt és fent lemérte a távolságot.<br />
Nekiláttam még hátrébb tolni a
földréteget, hogy olyan széles teret hozzak létre, ahol három ember éppen elfér
egymás mellett. Ezután óvatosan kezdtem neki a keskeny rés kiásásához. Amikor
kész lett megkönnyebbülve néztem fel a csillagos égboltra, már amennyi látszott
belőle a fáktól.<br />
- Innen akkor átveszem felül.
Elboldogulsz? – kérdezte.<br />
- Ha eddig ment – vontam meg a vállam.
– Te?<br />
- Persze. Akkor találkozunk otthon –
mondta búcsúzul és kiugrott a résen keresztül. – Jók vagyunk – szólt még le.<br />
Ezek szerint akkor jó helyen kötöttünk
ki tényleg. Ez azonban nem vigasztalt, mert fáradtságom ellenére még előttem
volt a fele munka, míg Jack lefedi itt a kijáratot, hogyha véletlen valaki erre
járna, ne bukjunk le.<br />
Így hát elindultam visszafele,
miközben toltam magam előtt a temérdek mennyiségű földhalmot. Óráknak tűnt az
eltel idő mire odaértem az első elágazáshoz. Elzártam, aztán haladtam tovább,
hogy mindnél megcsináljam ugyanezt. Csupán abban reménykedtem, hogy jól
megjegyeztem az utat, mert ha elzárom magam előtt, és dolgozhatok duplán,
szétütök valakit.<br />
Szerencsére azonban sikerült a
megfelelő helyen kijutnom. Jack már ott is várt.<br />
- Kész – mondtam boldogan és
belepacsiztam a feltartott kezébe.<br />
Együtt sétáltunk vissza a házba. Majd
egy gyors mosakodás után végigdőltem az ágyamon. pár perc múlva el is aludtam,
azonban a nyugodt pihenésre megszokás szerint nem került sor.<br />
Újra a csatáról álmodtam, azonban
ezúttal már vége volt. A magasban lebegtem, miközben végignéztem a romba dőlt
Fellegzuhatagon és a földet mindenhol borító csontvázakon, összeaszalódott testeken.<br />
Ezek szerint akkor fel kell áldoznom
magam. Nem tudtam eldönteni mit érzek ezzel kapcsolatban. Beletörődést, vagy
kétségbeesést? Valószínűleg mindkettőt vegyítve.<br />
- Cathy! – sikította Eve. Felkaptam a
tekintetem, és megláttam barátnőmet, amint az egykor álló kapun keresztül befut
és botladozva szalad a holttesteken keresztül.<br />
Újra meghallottam a nevemet, majd
hirtelen mintha valami megragadott volna elkezdtem felfelé repülni, és
belecsapódtam valamibe.<br />
Felpattantak a szemeim és felültem.
Senki nem volt ott, pedig azt hittem, hogy valaki felkeltett. De legalább vége lett,
ez a lényeg, gondoltam visszadőlve abban a reményben, hátha másodjára már tudok
álommentesen aludni.</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-10952730419889234412014-12-17T11:16:00.001+01:002014-12-17T11:16:24.716+01:0027. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 24pt;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQnHIzlXURgmCd2A_QEl7XkAXvIEgkU2h-KICvcFDu-v5ASW25oT2wX3SXwVOxHn6Y6OpHAy4BtwgsiSP5sHJ262wTPS_hvZleEA1FdBnYUAwp7K_pT04-VeCBcE1p4HWYIpwrPJqM5g8/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQnHIzlXURgmCd2A_QEl7XkAXvIEgkU2h-KICvcFDu-v5ASW25oT2wX3SXwVOxHn6Y6OpHAy4BtwgsiSP5sHJ262wTPS_hvZleEA1FdBnYUAwp7K_pT04-VeCBcE1p4HWYIpwrPJqM5g8/s1600/8.jpg" height="320" width="170" /></a><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; text-shadow: auto;"> Ahogy kinyitottam a
szemem, Kristin aggódó pillantásával találtam magam szemben.<br />
- Minden oké?<br />
- Csak egy rossz álom – válaszoltam,
mire megkönnyebbült. Bárcsak tényleg az is lenne, bennem se keltene legalább
rettegést.<br />
- Cathy – szólalt meg hezitálva.
Bátorítóan bólintottam neki, hogy mondja nyugodtan. – Kordélia beszélni akar
veled.<br />
Meglepetten pislogtam rá, na, erre nem
számítottam. Sőt úgy kellett visszafognom magam, hogy ne kérdezzem meg dühösen,
mi a francot akar?<br />
- Hol van? – tettem fel helyette ezt a
kérdést, de a hangomon hallatszott a felindultság elfojtása.<br />
- A szomszéd szobában. Átküldjem? –
Annyira félénk volt a hangja, hogy azon kezdtem gondolkozni, vajon mennyire van
képben a történtekkel. Tippelésem szerint, majdnem mindent tud.<br />
Akarok én vele beszélni? Mi van, ha
megint felhúzom magam annyira, hogy elvesztem a fejem és rátámadok?<br />
- Küldd! – mondtam végül egy
sóhajtással kísérve.<br />
Kristin kiment a szobából, én meg
felkeltem és az ablakhoz mentem kinyitni, hogy engedjek be egy kis levegőt. Ez
legalább teljesen felébreszt, bár ez a rövid kis beszélgetés is kellő kijózanodást
nyújtott.<br />
Aludhattam jó pár órát, mert megint
kezdett sötét lenni. Mindig éjszaka, pont mint az életem, mióta ez az egész
elkezdődött, gondoltam keserűen, és vágyakozva idéztem fel a teljesen normális
életemet. Lehet sose fogom már látni a szüleimet, sőt elég valószínű. Próbáltam
úgy tenni, mintha nem hiányoznának a szeretteim, de sokszor eszembe jutottak,
és mindig azzal nyugtattam magam, hogy várok egy darabig, aztán megoldom
valahogy a velük való találkozást. Erre most itt vagyok, háború közeleg, amibe
lehet én is belehalok, és soha többé nem lesz esélyem elbúcsúzni tőlük
rendesen. Most is elmehetnék hozzájuk, de mi értelme lenne feltépni a sebeiket,
hogy újra elveszítsenek csak ezúttal ténylegesen. Ennyire nem voltam önző.<br />
Szomorúságomnak a kopogás vetett
végett.<br />
- Gyere be! – mondtam, majd
megfordultam az ajtó felé.<br />
- Szia! – köszönt Kordélia halkan.<br />
- Miért kerestél? – kérdeztem.<br />
- Szeretném elmondani, hogy mi
történt. Tudom, engem hibáztatsz, és megértelek érte, nem is mentegetőzni
akarok, csak mindenkinek elmondani, mi történt, mert segíteni szeretnék.<br />
- Hallgatlak.<br />
- Sztella írt nekem és megfenyegetett.
Én pedig először Damonnek mutattam meg. El akartam mindenkinek mondani, viszont
ő megkért rá, hogy ne tegyem, mert van egy terve, és majd megoldja. Én pedig
végül engedtem neki. Egyikünk se sejtette, hogy Sztella pontosan tudja, hol
vagyunk, és azt beszéltük meg, hogy pár napot kap a terve teljes kigondolására,
aztán ha bármi nem tetszik, akkor beavatunk mindenkit. Ez volt akkor, amikor
elindultatok ide. Ketten maradtunk, ami remek lehetőséget nyújtott az ügy
intézésére, azonban váratlanul ránk támadtak. Megleptek minket, és mivel többen
voltak, a menekülés esélye is lehetetlen volt.<br />
Nem tudtam, mit kéne rá mondanom, csak
hallgattam tovább. Ez pont Damonre vall, hogy maga akar cselekedni, hiszen ezt
tette az elején is.<br />
- Sajnálom, hogy nem mondtam el, sose
gondoltam volna mivé alakul.<br />
- Ha sajnálod, ha nem Damont már nem
hozza vissza – válaszoltam. Most nem borította el az agyamat a harag, és
beláttam, hogy igazat mond, nem lett volna értelme ezt csinálnia, azonban még
mindig haragudtam rá, ha elmondják nem történt volna ez, bár kitudja. Lehet mi
se gondoltuk volna, hogy Sztella tudja, hol vagyunk, és akkor lehet ugyanide
lyukadunk ki.<br />
- Sajnálom, hogy rád rontottam –
kértem bocsánatot.<br />
- Semmi baj. De egyébként azt is el
akartam mondani, hogy Damon hagyott neked valamit a táskájában. Elhoztátok?<br />
- Igen, a kocsi csomagtartójában
vannak a cuccok.<br />
- Akkor majd nézd meg! Én viszont most
magadra hagylak.<br />
Bólintottam, aztán elköszöntem tőle.<br />
Egy darabig álltam még az ablaknál,
csak úgy nézve ki a semmibe, utána elindultam a csomagért. Tudtam jól, hogy
ettől megint rosszul fogom érezni magam méghozzá nagyon, azonban kíváncsi
voltam. Elindultam az iskola parkolójába reménykedve, hogy ott van a kocsi,
ahol megálltunk, mikor megérkeztünk. Nem akartam senkivel se találkozni és
beszélgetni. De megkönnyebbülésemre ott volt az autó. Csak kulcsom nincs, esett
le hirtelen, ahogy odamentem.<br />
- A fenébe! – csúszott ki a számon
halkan, majd hirtelen összerezzentem, a nevem hallatán.<br />
- Cathy! – jelent meg Lyle a hátam
mögött. – Nem akartalak eddig zavarni, de megláttalak az ablakból. – Kis
szünetet tartott. – Fogadd együttérzésemet!<br />
- Köszönöm, te is – válaszoltam
halkan. – Gondolom slusszkulcs nincs nálad – váltottam egyből témát, nem
akartam erről társalogni.<br />
- Nincs. Viszont amiatt jöttem, hogy ha
éhes vagy, szólj! Én vagy Madie gondoskodunk róla. – Habár elfogyott az a vér,
amit Madie adott, nem vágytam most rá túlságosan. - Emellett pedig szeretnék
veled beszélni.<br />
Hát persze, újra jöhetnek a nagyszerű
tervek.<br />
- Rendben – mondtam. – Most viszont
megkeresem Leót. Ha ráér a beszélgetés – tettem még hozzá.<br />
- Nem igazán. Vissza kell térnetek a
Fellegzuhatagba, ahová nem kísérhetlek el. Nem tudjuk, Sztella mikor támad.<br />
Pont ettől féltem. A gondolataim még
mindig csak Damon körül forogtak, nem volt most erőm a következő lépéseken
törni a fejem.<br />
- Velem jönnél?<br />
Bólintottam és követni kezdtem.
Szótlanul sétáltunk, és észrevettem rajta, hogy nagyon feszült. A lakosztályára
mentünk. Benyitva a nagy tanácskozó terembe arra számítottam, hogy a többiek is
ott lesznek, de nem volt senki, és mi is tovább haladtunk. Kinyitott egy ajtót,
ami egy csigalépcsőre nyílt. Ennek a tetején egy újabb ajtó várt ránk, amit
kulccsal nyitott ki.<br />
Belépve a szobába elámultam, mintha
átléptünk volna jó pár évszázaddal korábbra. Minden bútor antik volt, vagyis
jobban fogalmazva minden a szobában, és habár lehet fel voltak újítva kicsit,
biztosra vettem, hogy mind igazi darab. Ezen felül pedig két oldalt végig
szekrények voltak, amik könyvektől roskadoztak, majdnem mind kidolgozott, régi
bőrborítású. Az ajtóval szemben egy íróasztal volt, mögötte gyönyörűen
megmunkált karfás szék és ablak. Középen kanapék néztek egymással szembe egy
kis asztalkával közöttük.<br />
- Foglalj helyet! – szólalt meg,
megtörve kicsit gyönyörködésemet, ami visszatért, amikor az ajtó felé
pillantottam. Azt a falat festmények borították. Az egyik képen felismertem a
Fellegzuhatagot. A legnagyobb és a legszebb azonban egy két angyalnőt ábrázoló
volt. Épp nyitottam a számat, hogy rákérdezzek, de megelőzött.<br />
- Igen, ők azok.<br />
Lenyűgözve néztem tovább. Aleida és
Tynisha hófehér ruhát viseltek, és egy lenyűgöző virágos réten ültek, mögöttük
vízeséssel. A szárnyuk teljesen élethűen volt lefestve. Olyan érzést keltett,
mintha a kép megérintésekor igazi tollakat simíthatnál végig.<br />
Nagy nehezen sikerült elszakítanom
róla a tekintetem és Lylera néztem.<br />
- Szóval?<br />
- Eve álmáról van szó – kezdte el,
arcára különös tekintet költözött, pont mint a kocsiban, jutott eszembe. Jól
sejtettem, hogy valamit tud ezzel kapcsolatban.<br />
- Ez az egész nagyon furcsa, nem is
tudom, hogy mondjam el.<br />
- Kezdd valahol, aztán próbálom
követni!<br />
Lyle halványan elmosolyodott, majd
belekezdett.<br />
- Van egy varázslatszerűség, vagy nem
tudom, minek lehetne nevezni. Ha minden veszni látszik ez az egyetlen esélyünk,
viszont alig tudok róla valamit, a következményei egyáltalán nem ismertek.<br />
- Hogyhogy? Valaki csak csinálta, ha
létezik.<br />
- Nem éppen. Ez nagyon egyedi. Tynisha
és Aleida írt le pár dolgot, amire csak a vángelek képesek. Magát a feladatot
közölték, és hogy mire szolgál. Valószínűleg ők sem tudták, hogy pontosan mit
okoz és senki nem is csinálta még, mivel veled osztom meg először ezt.<br />
- Oh, remekül hangzik – mondtam gúnyos
hangsúllyal vegyítve. - Na és mi az, amit tudunk?<br />
- Egy ima Quyenhez, hogy bocsásson meg
Aleida és Tynisha vétkeiért, önfeláldozásodért cserébe.<br />
- Mi? – szaladt ki a számon. – Ez
mégis hogyan segítene azon kívül, hogy megölöm magam?<br />
- Szabad utat engedsz az erődnek
varázslás közben, viszont te irányítod az egészet, míg el nem emészt. Elvileg
ezzel a vángelek vonala is véget érhet, ha Quyen úgy dönt.<br />
- Oké, ez most túl sok volt – mondtam
és egyből megjelent előttem a korábbi rémálmom, ahol elvesztettem a kontrolt.<br />
- Nekem se tetszik, viszont, ha
vesztésre állunk ez ad annyi erőt, amennyivel az egész területen levő
ellenséget leigázhatod. Viszont itt jön az is, hogy nem tudjuk, mennyire leszel
képes rendesen irányítani akkora erőt, ha pedig nem megy, hatalmas pusztítást
okozhatsz, plusz a saját embereiddel is végzel.<br />
- Ami neked jól is jönne nem? A
legtöbb vámpír meghalna.<br />
- Nem éppen, mert ugyanannyi van
elszórva a világ különböző részein, akik így uralkodó és vezetők nélkül
maradnának, ami totális káoszhoz vezetne.<br />
Ez igaz, gondoltam végig. De akkor mi
értelme ennek az egésznek? Legyőzzük Sztellát, de lehet mind meghalunk.<br />
- Ezért, ha akarod ezt az esélyt
használni, kell egy menekülő utat is találni, ahol a többiek leléphetnek és
miután kellő távolságban vannak, elkezdheted a leszámolást.<br />
- Csak én nem fogom túlélni – mondtam
halkan, de persze a vámpír hallásának ez nem okozott problémát.<br />
- Ez a legvégső lehetőség, és rajtad
áll, hogy akarsz-e élni vele.<br />
- Át kell gondolnom – néztem Lyle
szemeibe, ő pedig bólintott. – De mi van, ha megszűnik a vonalunk? – jutott
eszembe, amit korábban mondott, és aminek eddig nem tulajdonítottam nagy
figyelmet. – Nem biztos, hogy jó ötlet lenne olyan vezető nélkül hagyni őket, aki
megkötné a kezüket.<br />
- Vannak értelmes tanácstagok, és az ő
érdekük is, hogy ne fedjék fel a kilétüket – válaszolt, majd felállt. - Itt
hagyjalak egy kicsit? – Bólintottam.<br />
Miután elment végigfeküdtem a kanapén
és a mennyezetre meredtem. Nem tudtam, hogy döntsek. Lehet így is úgy is
meghalok, de az utóbbival legalább megmentem a többieket. Viszont ostoba
voltam, hogy kicsit is azt hittem, készen állok ezekre. Féltem és nem akartam
meghalni. Húsz éves vagyok, még most kéne igazán elkezdődnie az életemnek, erre
véget ér.<br />
Bár úgyse lehet olyan életem, amit
elterveztem, és ha feláldozom magam, akkor kikerülök ebből a pokolból. Nem kell
életem végéig azon emésztenem magam, hogy vámpírok sokasága mészárolja az
ártatlan embereket és én nem teszek ellene semmit.<br />
Hangosan kifújva a levegőt felálltam
és mászkálni kezdtem. A tekintetem az asztalon lévő könyvre esett. Felvettem és
belelapoztam, azonban egyből csalódnom is kellett. Idegen nyelven íródott, ami
halványan ismerős érzést keltett, de nem tudtam elolvasni. Így visszaraktam,
megint járkálni kezdtem, azonban pár kör után rájöttem ez mennyire felesleges,
hiszen eldöntöttem mit akarok.<br />
Elindultam le, hogy elmondjam Lylenak. A nagy
terembe érve hangosan megszólítottam, hátha itt van valahol.<br />
- Megyek – jött is a válasz
szerencsére a másik szobából.<br />
- Benne vagyok, csak találjunk ki
valami menekülő utat a többieknek – mondtam egyből.<br />
Ez pedig a következő pár órás
megbeszéléshez vezetett. Előbb Lyle mindenkinek elmondta a részleteket,
természetesen azt kihagyta, honnan van ez a varázslat, és Quyenhez fűződő részt
is. Aztán megpróbáltuk kitalálni, hogyan kéne visszavonulni, ha erre az utolsó
verzióra kerül sor.<br />
Viszont itt kezdődött a baj. Nem
avathatjuk be a többi tanácstagot, meg a seregünket, mert akkor Sztella fülébe
jutna. Így viszont mégis hogyan érjük el mindenki visszavonulását rövid időn
belül? Egyre nehezebben jöttek az ötletek, és mindbe találtunk hibát. Végül
annyiban maradtunk, hogy beavatjuk azokat, akikben megbízunk, aztán reménykedünk
abban, hogy sikerül minél több embernek elmenekülnie a közelből, ha leadok egy
jelet.<br />
Fáradtan támasztottam meg a fejem a
tenyeremmel. Ez sok volt így egyszerre, és még pihenni se lesz időm, vagy
egyedül átgondolni még bármit, mert másnap délután indulunk vissza a
Fellegzuhatagba.<br />
- Van kedved még itt maradni egy
kicsit? – jött oda a székemhez Lyle, miközben a többiek kezdtek kiszállingózni.
– Arra gondoltam, gyakorolhatnánk egy keveset.<br />
Megemeltem az egyik szemöldököm
kérdőn. Mit akar gyakorolni?<br />
- Harcolni.<br />
- Óh! – Azt hittem inkább valami
varázslásos dologra gondol. Bár indulás előtt még ahhoz is fog adni
instrukciókat. – Oké – egyeztem bele, hátha sikerül egy kicsit a feszültségemet
és bánatomat is levezetni vele.<br />
Elvezetett egy edzőteremhez, útközben
szereztünk nekem ruhát is, amit átvehetek és kényelmesen tudok benne mozogni.
Az iskola mindenhol csendes volt, hiszen éjszaka révén mindenki a szobájában
aludt. Csak mi vendégek kavartunk bele ebbe a szokásos, normál rendbe. Erről az
is eszembe jutott, mennyire jó lenne megint iskolába járni. A kollégiumi életre
is mindig kíváncsi voltam, úgyhogy itt maradtam volna szívesen.<br />
Sőt talán lehet idekerültem volna
Kristinnel együtt, ha nem belőlem lesz az új vángel. Tudtam, hogy ostobaság
ezen rágódni, vagy képzelődni, de elkezdtem azon merengeni, milyen életem lett
volna ez esetben.<br />
Képzelgéseimet végül az szakította
félbe, hogy átöltözve megálltam Lyle előtt pár lépéssel. Ő is lecserélte a
ruháit, és meg kell hagyni jól nézett ki ilyen sportos szerelésben. Erről
persze egyből eszembe jutott Damon, szóval gyorsan megráztam a fejem, nem
kínozhatom egyfolytában miatta magam. Úgyis követem hamarosan, gondoltam
gúnyosan.<br />
- Kezdjük pár fontos dologgal! Az
egyik, ami habár lehet nem szép, de igaz, ez nem egy film, ahol hagyjuk az
ellenséget, ha az a földre került! A másik pedig, sose veszítsd el a fejed!
Abból semmi jó nem származik, hogyha engeded a dühnek, vagy bármi másnak, hogy
elvakítson. – Bólogattam megértésem jeléül. – Kezdetnek ennyi, ha eszembe jut
valami mondom. Készen állsz? – mosolyodott el halványan.<br />
Sorra mutogatta a mozdulatokat,
védekezőeket és támadókat egyaránt. Néha kiegészítette tanácsokkal is. Azonban,
amikor elkezdtük az igazi verekedést az első szabályról, miszerint maradj
higgadt kezdtem megfeledkezni és egyre inkább felhúzni magam, amiért úgy hessegeti
el a támadásaimat, mintha csak egy légy lennék. Ezt ő is észrevette, ezért
megállt.<br />
- Nyugi!<br />
- Könnyű mondani – sziszegtem. – Hogy
harcoljak így bárkivel? Simán meg fognak ölni már az elején – fakadtam ki.<br />
- Megfeledkezel arról, hogy ott van az
erőd, amit most nem használsz, ezért igen nem érsz valami sokat ellenem, hiszen
fizikailag erősebb vagyok és jóval tapasztaltabb. Azonban mindent behozol az
elemekkel.<br />
- Amiben szintén elég kezdő vagyok még
– sóhajtottam csüggedten.<br />
- Na, úgy hallottam azért vettél részt
harcban, és nem is rossz végeredménnyel. Szóval ne add fel!<br />
Kivoltam, de igaza volt és jól is jön
a gyakorlás, szóval összeszedtem magam és folytattuk. Mikor befejeztük teljesen
ki voltam fulladva és elterültem a padlón.<br />
- Ügyes voltál – dicsért meg, majd a
szemem felé emelte a kezét és meglóbált egy kulcsot. – Kell még?<br />
- Ühüm – dünnyögtem felülve. Átvettem
tőle és babrálni kezdtem vele.<br />
- Sajnálom – szólalt meg váratlanul
Lyle. Oldalra pillantottam, épp leült mellém. – Még gondolkozok, hogyan tudnék
segíteni nektek. Azonban bevallom, örülök annak, hogy nem kell a boszorkányok
közül senkit se veszélybe küldenem, de én ott lettem volna.<br />
- Semmi baj, ez nem a ti harcotok –
válaszoltam kedvesen.<br />
Váltottunk még pár szót, megbeszéltük
azt is, hogy egy óra múlva találkozunk és elmond mindent a varázslattal
kapcsolatban. Aztán mindketten elindultunk másfelé. Én negyed óra múlva már a
kocsiban ültem kezemben egy dobozzal.</span></div>
</div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-10384571632833392952014-10-25T14:01:00.000+02:002014-10-25T14:01:12.079+02:00Infó :)Sziasztok!<br /><br />Tudom, hogy most megint kihagytam jó pár hónapot, viszont szeretném tényleg befejezni, egyszerűen csak elmegy állandóan a kedvem, amiért nem igazán kapok vissza reagálásokat. Ezért mindenkit megkérek, aki olvassa a blogot, hogy írjon véleményt! :)<br />Előre is köszönöm! :)<br />
<br />
Puszy, CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-74188917998145995902014-10-25T13:53:00.002+02:002014-10-25T13:53:54.653+02:0026. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-eXzFqz2LJZQl0ABVODTUDZeztB1H9Eg8YbcdYbZLw929Ja1JQxMmG0ns97suZht9OzTDERNE-vt3SSnpI9KpsfoKKVFuUAD3jjB896Cb0Rur82bk3w0nRY0hKoNnAr4zlcH9AcDZz_k/s1600/4_origin.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-eXzFqz2LJZQl0ABVODTUDZeztB1H9Eg8YbcdYbZLw929Ja1JQxMmG0ns97suZht9OzTDERNE-vt3SSnpI9KpsfoKKVFuUAD3jjB896Cb0Rur82bk3w0nRY0hKoNnAr4zlcH9AcDZz_k/s1600/4_origin.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div>
<span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 12pt;"> Eve aggodalmasan
engedett el minket. Reméltem, hogy vele se lesz semmi baj, bár Adam vigyázni
fog rá, az biztos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; text-shadow: auto;">
Az út onnan már nem volt sok. Madie közben
tervezgetett ezerrel, hogy milyen esetben mit csináljunk. Viszont egyikünknek
se volt sok ötlete Sztella szándékait illetően. Lehet, csak szimplán túlerővel
akar minket bekeríteni és legyőzni. Vagy felvetült még az, hogy egyikünket
megzsarolja, választásra kényszeríti. Ebből aztán elkezdtük azt végigjárni,
kinek mik a gyenge pontjai. De már van két túsza, ami elég sokat ad az ő
előnyéhez.<br />
Befordultunk a cserehelyre. A gyomrom
ennél jobban már össze se tudott volna zsugorodni. Egyedül kívülről tűntem jól,
legalábbis aránylag.<br />
A kikötő látszólag üres volt, de mind
sejtettük, hogy többen vannak, mint mi és most is figyelhetnek már minket.
Ahogy kiszálltunk és elindultunk a nagy konténerek között, végignéztem a
társaimon. Szinte pattogtak a szikrák körülöttünk, mindenki annyira meg volt
feszülve támadásra készen.<br />
- Bármi történjen is, ne támadjon
senki! – szólalt meg nagyon halkan Madie. – Nagyon sokan vannak, nem lenne
esélyünk.<br />
- Én is érzem őket – mondta sóhajtva
Jack.<br />
Ezután megint csendben mentünk tovább,
míg végül elkanyarodva megláttuk a kis csapatot egy nagyobb szabad terület
közepén.<br />
Összeszorult a szívem, amikor megláttam
Damont és Kordéliát. Jelenleg ugyan nem voltak komoly nyílt sérüléseik, de
majdnem olyan állapotban voltak, mint Jack, amikor kiszabadítottuk.<br />
Miközben közelebb mentünk hozzájuk a
tekintetem összekapcsolódott Damonével. A szemében szeretet keveredett sajnálattal.<br />
- Örülök, hogy betartottátok a
kérésemet – szólalt meg Sztella.<br />
Már majdnem könnyezni kezdtem, de erre
összeszedtem magam. Harag gyúlt bennem, miközben a nőre néztem.<br />
- Azt mondd, hogy mit akarsz!<br />
- Milyen harcias vagy – nevetett fel.
– Az elején lebecsültelek, de még így is senki vagy hozzám képest, nem érdemled
meg az erőt.<br />
Még idegesebb lettem öntelt
viselkedésétől, és egy hajszál választott el attól, hogy lángra lobbantsam.<br />
Egy nő lépett Sztella mellé, és súgott
oda neki valamit rám nézve.<br />
- Ejnye, igaz nem akarsz mindenkit
megöletni, mert nem vagy képes visszafogni magad?<br />
Mi a? Értetlenül néztem, majd leesett,
hogy a nő egy boszorkány lehet, aki minden bizonnyal eddig is segített neki.<br />
- Na de térjünk akkor a tárgyra. Ha
velem jössz, és önként átadod az erődet, akkor mindenkinek megkönnyíted a
helyzetét, és megígérem, hogy minden drága barátodat életben hagyom.<br />
- És ha nem?<br />
- Akkor kapsz egy kis haladékot, de
abban is biztos lehetsz, hogy nem egyedül távozol az élők sorából. Több emberem
van, mint neked, szóval biztos a győzelmem. Csak rajtad múlik, hogy hány
személyt akarsz feláldozni.<br />
- Ha ennyire biztos vagy a sikeredben,
akkor miért nem győzöl le most?<br />
- Mert megadom kedvesen a választást
neked, én ugyanis mindkét módon nyerek valamit. Ha velem jössz, akkor időt
spórolok, és nem vesztek embert, ha pedig harc lesz, akkor azonnal meg tudok
szabadulni mindenkitől, aki ellenem van.<br />
Mennyi embere van ennek? Már Matt
támadása is megrázta a Fellegzuhatagot, és akkor nem jött meg a támogatás.
Mihez kezdünk, ha az eddig rejtegetett serege tényleg hatalmasabb a miénknél?
Azt pedig még mindig nem tudjuk, hogy kik állnak a tanácsból mellette.<br />
Legszívesebben feladtam volna most
magam, de tudtam, hogy a többiek nem akarnák, hanem az utolsó lélegzetvételükig
küzdenének Sztella ellen. Na meg nem ismertem ezt a ribancot, de nem hittem el
neki, hogy csak úgy életben hagyná őket.<br />
- Nem fogod megkapni, amit akarsz –
mondtam végül. – Most pedig engedd el őket!<br />
- Azt hiszed, te parancsolgathatsz? –
kerekedtek ki Sztella szemei, majd győzedelmes mosoly ült ki az arcára.<br />
Előhúzott egy telefont a zsebéből, és
nyomkodott rajta valamit.<br />
- Kapd el! – dobta hirtelen felénk. –
Nem voltatok túl okosak, pont, mint azt vártam.<br />
Miközben folytatta a beszédet elkaptam
a felém repülő készüléket, és félve pillantottam le rá.<br />
- Még mindig nem akarod megadni magad?
– kérdezte gúnyosan.<br />
Mielőtt megszólalhattam volna, valaki
megfogta a kezem. Jack volt az, akinek arcáról a saját elkeseredettségemet
láttam viszont.<br />
- Ne bizonytalanodj el! Ő se akarná –
pillantott a képernyőre, amin Adam holtteste látszott és Eve megkötözve. Nem
szabadott volna eljönniük velünk semeddig, gondoltam egyből magamat hibáztatva.
Eve mindent megtett, hogy megvédjen az elején, amikor pedig nekem kéne őt,
sorra elbaltázom.<br />
- Miért tetted ezt? – fordultam Sztellához,
ő csak megvonta a vállát.<br />
- Ha kiadom a túszaimat, kell
biztosítéknak egy új. Ugyanis nem szeretnék boszorkányokat látni melletted,
mert amint megtudom, hogy a boszorkányok közül akár egy is részt akar venni a
harcunkban, szegény Eve meghal. Hacsak nem gondoltad meg magad.<br />
A nyálas, gúnyos beszélgetése nagyon
bosszantott. Főleg, hogy mindig előttünk jár egy lépéssel. Mi értelme volt
ennek az egésznek? Kiadja a jelenlegi túszait, hogy mást fogjon el helyettük?<br />
- Soha. – Nehéz volt ezt kimondani,
mikor három számomra kedves ember is a karmai között volt, de nem tehettem
mást.<br />
- A te döntésed. – Hátranézett a
túszai őrzőjére, és biccentett neki. A két vámpír előre hozta mellé a foglyait.
Kordéliát Sztalla intésére hozzánk vezette a vámpír.<br />
Tettem egy lépést előre.<br />
- Mire készülsz? – kérdeztem dühösen.<br />
- Elköszönök régi ismerősömtől –
vetette oda nekem, de Damonre figyelt. – Azt hiszem, ez azt jelenti, most már
véglegesen, hogy én győztem. Sajnálom, amiért ezúttal nem találtál olyan lányt,
aki feladná érted az életét.<br />
Az értelmes gondolkodásom pillanatok
alatt szállt el, és csak annyit tudtam, hogy meg kell állítanom. Viszont amikor
elindultam volna, kezek ragadtak meg és húztak vissza. Sztella előhúzott egy
karót.<br />
- Ha meg mered ölni, akkor most
azonnal végzek veled! – kiabáltam acsarogva.<br />
- Igazán? Kockára tennél mindenkit? –
nézett a válla felett hátra rám.<br />
A düh tombolt bennem, és jelenleg nem
érdekelt, amit mondott. Nem nézhetem végig Damon halálát, amikor meg tudnám
akadályozni. Ha megölöm ezt a ribancot, úgysem árthat másnak.<br />
Ezután minden pár másodperc alatt
következett be. Sztella keze egyenesen Damon szíve felé lendült. Ezzel egy
időben tőlem egy tűzlabda indult a vámpír felé, azonban egy láthatatlan falba
ütközött. Sztella keze viszont nem állt meg, csak amikor már a férfi szívéből a
karó állt ki.<br />
Damon ajkai a „Szeretlek” szót
formálták, mielőtt a földre rogyott. Egy másodpercig lefagytam, és csak néztem
a férfit, aztán agyamat elöntötte a harag vörös ködje.<br />
Elindultam volna, hogy a saját
kezemmel végezzek Sztellával, miközben az erő egyre jobban tombolt bennem,
készen arra, hogy lerombolja a falat. Ám megfogtak ismét, majd Madie jelent meg
előttem és lekevert egy pofont.<br />
- Térj észhez! Mind meghalunk, ha most
elveszted a fejed! – halkan beszélt, de mégis erőteljesen.<br />
- Nem érdekel, akkor is megölöm –
próbáltam ellökni magamtól, viszont mielőtt sikerült volna, valaki szintén
lefogott hátulról. Sztella pedig egy utolsó vigyort eleresztve eltűnt az
embereivel együtt.<br />
- Engedjetek! Hadd menjek utána –
kiabáltam, miközben az első könnycseppek elkezdtek lefolyni az arcomon.<br />
- Cathy, Damon se akarná! – szólalt
meg egy hang.<br />
Sikerült kitépnem magam a fogásból, és
Kordéliának estem.<br />
- Mit tudsz te erről? Te miattad halt
meg! – kiabáltam, miközben az öklöm az arcába csapódott.<br />
- Sajnálom – mondta halkan, arcán
könnyek folytak végig.<br />
- Én is – feleltem hidegen, aztán a
levegő segítségével a közeli konténer oldalához csaptam.<br />
- Cathy, térj észhez! – állt elém Leó,
és megrázott.<br />
- Miért véded, mikor miatta vesztetted
el a testvéred?<br />
- Elég, ez nem te vagy! – lépett oda
Jack is. – Próbálj már gondolkozni! Az ha megölsz most mindenkit, nem hozza
vissza Damont – mutatott oldalra.<br />
Követtem a mozdulatát Damon
holttestére, amiből már felismerni se lehetett volna. Az agyam kezdett
kitisztulni, de a fájdalom vette át a helyét, ami még rosszabb volt.<br /><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt; text-shadow: auto;"> A repülőn visszafelé csak bámultam ki
az ablakon. Lyle már leszálláskor várt minket. Majd mindenki a tárgyalószobába
ment, én zombiként haladtam. Az agyam szerencsére lekapcsolt, minden mással együtt,
ami most jól jött, különben semmire se lettem volna képes, bár így se nagyon.<br />
- Sztella provokálni akart minket –
szólalt meg Leó.<br />
- Nem, több volt a célja – ellenkezett
Madie. – Meg akarta nézni Cathyt, mert te vagy a legnagyobb akadály és
veszélyforrás is számára – fordult felém.<br />
- Pontosan – bólogatott Lyle. –
Emellett pedig gondoskodott arról is, hogy hiába adta ki a túszait, legyen újra
valami a kezében, és minket is megtámadt Adam megölésével, ami remek
fenyegetés.<br />
Most néztem rá először igazán Lylera
azóta, hogy visszajöttünk. Ugyan nem mutatott ki fájdalmat, de biztos voltam benne,
Adam megölése megviselte.<br />
- De miért pont Eve? A tanácsot nem fogja érdekelni – szólalt meg
Kordélia.<br />
A repülőn mindenki csendben volt, így
Kordélia még nem lett kifaggatva a dolgokról. Ennek örültem is, mert lehet újra
elborult volna az agyam, ha bármi olyat hallok, ami miatt hibás lehet.<br />
- Ahogy ti se érdekeltétek volna őket
– válaszolta egyből Lyle. – Viszont nektek fontos, és most Cathy a lényeg
úgyis. Megmutatta, hogy bárkit bármikor megöl, azaz ha valamit nem úgy
csináltok, Eve-nek vége.<br />
- Nem, mert akkor semmi sem marad a
kezében – szólalt meg Jack. Hangjából érezni lehetett a reménykedést, ebbe
próbált kapaszkodni.<br />
Eddig csak az éppen beszélőkre
nézegettem, de most én is közbeszóltam.<br />
- Túl biztos a győzelmében, nem
hiszem, hogy érdekelné!<br />
- Pont ezt akarta elhitetni velünk. Ez
is az egyik oka volt Damon megölésének – ellenkezett Madie.<br />
Az egyik oka, hát igen, mind tudtuk,
hogy valószínű azért se engedte volna el, mert mindig ellenségek voltak, és
most nyílt alkalma végre végezni vele.<br />
- Akkor sem kéne kockáztatni! – szállt
vitába vele Leó.<br />
- Mindegy, megölöm azt a ribancot a
boszorkányok nélkül is – álltam fel a székből. – Most viszont nincs idegzetem
ezt tovább hallgatni, szóval bocsánat, de elmegyek – fordultam meg és kimentem
a teremből.<br />
- Vángel! – szólt utánam
figyelmeztetően Madie, de nem érdekelt. Egyedül kellett maradnom, mert nem
bírtam már elviselni semmit, úgy éreztem mindjárt felrobbanok.<br />
Bosszúra vágytam és mérges voltam a
többiekre, amiért megállítottak. Igazuk volt ugyan abban, hogy lehet mind ott
vesztünk volna, de Sztellát kinyírtam volna már elsőként.<br />
Bementem a szobába, és belecsaptam a
szekrényben. A fa megrepedt, de ez most kicsit se érdekelt, ahogy a kezem se,
ami sajogni kezdett a horzsolástól.<br />
A falnak dőlve a padlóra csúsztam és
zokogni kezdtem. Eddig a düh erősebb volt, de a fájdalom csak utat tört
magának. Kicsivel később megjelent Kristin, ő is leült mellém és átölelt. Nem
bírtam semmit mondani csak sírtam tovább.<br />
Aztán valamilyen csoda folytán
elaludhattam, mert a Fellegzuhatagban találtam magam. A főépületben voltam,
azon a helyen, ahol először találkoztam Damonnel. Kintről hangos zajok
szűrődtek be, így hát elindultam megnézni, mi történik.<br />
Amikor megláttam egyből rosszul lettem,
a gyomrom tartalma pedig erősen kívánkozott kifelé. Mindenhol harcolókat és
holttesteket láttam. Pont, mint ahogy Eve mesélte az álmát, jutott egyből
eszembe, főleg, hogy éreztem a nem természetes álom jellemzőit.<br />
Legszívesebben visszafutottam volna a
házba elbújni, mikor megláttam Sztellát Eve-vel. Az előbbi rám mosolygott és
felemelte az egyik kezét, amiben egy tőr élén csillant meg a fény.<br />
- Ne! – kiáltottam fel, azonban
Sztella Eve mellkasába döfte a pengét, belőlem pedig kitörtek az elemek. Ettől
még nagyobb káosz keletkezett. Fák lobbantak lángra, vámpírokkal együtt, a föld
remegett a lábak alatt, a szél mindent felkapott, amit tudott. Mindenki megállt
és felém fordult. Szemükben rettegéssel engedtek utat, ahogy elindultam Sztella
irányába. Azonban hirtelen elkezdtem süllyedni a testemben, ahogy az erőm
teljesen kiszabadult az irányításom alól. Meg fogok halni, gondoltam és
elmosolyodtam magamban, nem volt bennem öröm, de megkönnyebbülés igen, hogy
hamarosan véget ér a szenvedés.<br />
Mielőtt viszont bármi megtörténhetett
volna, valaki megrázott.<br />
- Cathy, kelj fel!<br />
Ébresztőmnek egyrészt nagyon hálás
voltam, amiért kiszabadított abból a pokolból, másrészt Sztella halálát azért
még meg akartam nézni.</span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-71936135878048162432014-03-18T18:04:00.000+01:002014-03-18T18:05:06.455+01:0025. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFbTXXxo8kHpgBCwDFBeDuU_fPwUJKkLWovIWv75iDN9bDSjEPEziD0egbkA759vqbPrpo7RK5MmOWKUBxEV7o8CkCsfGZNIFZgYzD59ETdKyNYZhyphenhyphenAQ51MdMFcEtqYukOjIOIf771sxU/s1600/418420_376626299074148_1528072526_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFbTXXxo8kHpgBCwDFBeDuU_fPwUJKkLWovIWv75iDN9bDSjEPEziD0egbkA759vqbPrpo7RK5MmOWKUBxEV7o8CkCsfGZNIFZgYzD59ETdKyNYZhyphenhyphenAQ51MdMFcEtqYukOjIOIf771sxU/s1600/418420_376626299074148_1528072526_n.jpg" height="320" width="223" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> Elindultunk kocsival, hogy találkozzunk a többiekkel. Csak Lyle és Adam
jöttek velünk a boszorkányok közül és persze Madie is.<br />
Mindenki csendben volt, Evenek még
valahogy elaludnia is sikerült. Én még nyitott szemeim ellenére is Damon
megkínzott arcát láttam. A legrosszabb az volt, hogy Sztella egy szóval sem
említette a férfi sorsát. Az egész videóból tisztán megragadt két rész, az
egyik az a „visszakaphatjátok a kis árulótokat”, ami Kordélia volt, a másik
pedig „ha szeretnétek visszakapni élve… bármelyiküket!”, itt se úgy mondta,
mintha mindkettejüket elengedné majd. Szóval miért maradt volna csöppnyi
reményem is? Damont eleve nem csak miattam és a mostani céljai miatt rabolta
el, hanem a bosszúért. Mi van hát, ha már akkor elkésünk Damon megmentésével,
amikor odaérünk? Így hát nem tudtam lenyugodni és a szemeimet se lehunyni.<br />
- Minden rendben lesz – szólalt meg a
kormány mögött ülő Lyle. – Még ha jóval többen lesznek, akkor is sok vámpírral
érsz fel.<br />
Nem válaszoltam neki semmit. Habár
tudtam, hogy igaza van mégsem bíztam a sikerünkben. Annyi dologtól féltem, hogy
elvesztem a kontrolt, vagy pánikba esek, vagy mégsem leszek elég erős, hiszen
jó megvan a hatalmam, de mennyit készültem harcokra?<br />
De legalább nagyjából készen álltam a
halálra. Most végre, hacsak magamban is, de búcsút vettem teljesen a
családomtól.<br />
- Megtennél nekem egy szívességet? –
kérdeztem Kristint az indulásunk előtt nem sokkal.<br />
Megkértem, hogy hívja fel a szüleimet
és beszélgessen velük egy kicsit valamiről, miközben kihangosítja a telefont.<br />
Mivel nem hittem, hogy valaha is
esélyen lesz még találkozni velük, legalább a hangjukat szerettem volna
utoljára hallani.<br />
Kristint igencsak meglepte a kérésem,
de elővette a telefonját. Apát hívta fel, aztán beszélt anyával is. Arra
egyáltalán nem tudtam koncentrálni, hogy miről van szó. Olyan jó volt újra
hallani a hangjukat, de ugyanakkor tudva, ez lesz az utolsó alkalom… Arcomon
könnyek kezdtek folyni, pedig nem akartam Kristin előtt sírni.<br />
Miután lerakta megkértem, hogy hagyjon
egyedül. Meg akart vigasztalni, de végül csak elment egy ölelés után. Magam
birkózhattam meg a búcsúzással, a sorsom elfogadásával, amit biztosan láttam.<br />
Most már visszagondolni is könnyebb
volt.<br />
- Jól vagy? – fordult hátra Eve felé
Lyle, kiszakítva gondolataim közül.<br />
Hátrapillantottam. Most kelhetett fel
és végignézve arcán nem valami kellemes álomban lehetett része. Nyugtalanság és
rémület látszott rajta.<br />
- Ismét volt egy álmom, ami nagyon
hasonlít pár korábbihoz, csak kis eltérés volt benne.<br />
Hirtelen nem tudtam mire gondolhat, de
Lyle se.<br />
- Neked ezt még nem mondtam – nézett a
férfira, majd rám pillantott, arca aggodalmas volt. – Bocsánat, kell pár
másodperc, hogy összeszedjem magam és el tudjam mesélni.<br />
Az ásványvízért nyúlt és inni kezdett,
míg én az agyamat erőltettem, hogy kitaláljam miről van szó, amitől így
kiborul, de mintha szivacs lett volna csak a fejemben.<br />
- Cathyt láttam, amint valami
ismeretlen nyelven kántál a Fellegzuhatagban. Körülötte mindenhol halottak, vér
és harcolók. – Végigfutott a hátamon a hideg, már emlékeztem, hogy említette
korábbi hasonló álmait, de annyira nem láttam értelmét, el is felejtettem. –
Közben apró fekete valamik hullnak, mint az eső. Sajnos nem tudtam jól megnézni
mik azok, mert este volt és nem látszódtak a sötétben, meg a felfordulásban. –
Pár másodpercre elhallgatott és lehajtotta a fejét. – A vége olyan, mint eddig
is. Cathy körül tombolnak az elemek, majd összeesik és egy fekete szárny elfed
mindent.<br />
Arcába hulló haja miatt beletelt egy
kis időbe, mire megláttam az arcán lecsorduló könnyeket. Őt jobban megrázta
megint, mint engem. Én mondjuk annyit bőgtem, csoda, hogy nem száradtak még ki
teljesen a szemeim.<br />
Emellett csak az érdekelt, hogy
megpróbáljam megmenteni Damont és Kordéliát, ha pedig nem sikerül, haljak meg
gyorsan.<br />
- Jól vagy? – kérdeztem kedvesen és a
két ülés között hátranyúltam megfogni a kezét.<br />
- Hogy lehetnék? Hiszen meghalsz –
nézett fel és sírása megerősödött. – Nekem pedig… gőzöm si… sincs… mi… történik
– hüppögte.<br />
Nem tudtam, mivel kéne vigasztalnom,
elvégre én ebbe beletörődtem. Így Lylera pillantottam segítségül, aki csendben,
elgondolkozva nézte az utat.<br />
- Pont emiatt nyugodj meg – szólaltam
meg végül. – Úgy gondolod, mostanában kántálni fogok? Rengeteg időnk van még –
hazudtam. Fürkészni kezdte az arcomat. Lehet azzal volt, hogy itt vagyunk a
boszorkányoknál és úgyis rá fog venni. Azonban meggondolhatta magát, mert
kicsit lenyugodott pár másodperccel később.<br />
Pedig hát ezek az álmok zavarosak és
egyáltalán nem kizárt, sőt szerintem biztos, hogy ez a varázsos furaság csak a
boszorkánymániája miatt szerepel benne. A tollakkal és szárnnyal nem tudtam mit
kezdeni, de nem is érdekeltek különösebben.<br />
Találkozott a pillantásom Lyléval.
Szemeiben hitetlenkedés és még valami csillogott, de egy pillanat alatt
eltüntetett minden érzelmet az arcáról.<br />
- Mi az? Te tudsz valamit erről?<br />
Gyorsan elkapta rólam a tekintetét és
megrázta a fejét.<br />
- Talán, de majd utánanézek.<br />
Talán? Vagy biztosan, csak már megint
köntörfalazik előtte? Főleg az előbbi után, egyértelműen látszott rajta, hogy
valami fontos volt az eszében. Már megtanultam, hogyha egy több száz éves nem
tudja azonnal leplezni érzelmeit, akkor ott komoly dologról van szó. De
mindegy, annyira nem érdekel ez, majd kiböki úgyis, ha akarja. Max majd
faggatózok később.<br />
Kevés maradt már csak hátra az útból.
Én visszafordultam a tájhoz, míg Eve és Lyle elkezdett beszélgetni, de nem volt
kedvem figyelni a boszorkánysággal kapcsolatos dolgokra, ezért kizártam a
hangjukat.</span><br />
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br />
Amikor megláttam Leót teljesen
megsajnáltam és hatalmas bűntudatot éreztem, amiért már feladtam Damon
megmentését. Nem szabadna arra gondolnom, hogy Sztella mindenképpen megöli. Az
érzéseimet nézve Leónak sokkal rosszabb, hiszen a testvérét és a szerelmét is
elrabolták. Sőt Kordélia elárulta valamilyen szinten, amit igazából még nem
sikerült teljesen megértenem. A videó üzenet alapján Sztella választásra
kényszerítette a két testvér között. Viszont ő mégse azt csinálta, amit kellett
volna, azonban hogy ez pontosan mit takar, vagy miért nem mondta el nekünk, és
hogyan találtak ránk – jobban mondva csak rájuk - Sztella emberei az nem volt
világos.<br />
Nagyon
érdekelt, hogy vajon mit gondol pontosan Leó, de nem beszélt semmit, amikor
találkoztunk. Aztán felszállt a repülőre és leült az egyik székbe. Az arcáról
sütött, hogy senkivel se akar társalogni.<br />
Ideje felszállni nekem is, gondoltam,
majd indultam, de pár lépést tettem meg csak, mikor Lyle odajött mellém.<br />
- Válthatnánk pár szót? – kérdezte.<br />
Nem tudtam eldönteni mennyire vagyok
kíváncsi az újabb eszmeátadására, főleg azt se tudva, mivel kapcsolatos, de
bólintottam és elindultam utána.<br />
Visszaült a kocsiba, majd amikor
helyet foglaltam én is, beindította a motort. Miről akar ennyire négyszemközt
beszélni? Bár attól, hogy segít nekünk rajta is láttam a vámpírokkal szembeni
ellenérzést. Legalábbis mikor találkoztunk Jackkel és Leóval velük udvarias
volt, de semmi többet nem mondott annál, mint amit az illem követelt. A két
férfit Madie avatta be a tervekbe.<br />
Ez utóbbi mellesleg egyszerűen
festett. Lyle visszamegy az iskolába innen és ott intézi a későbbi dolgokat. Adam
majd a repülőnél marad Evevel, míg én Jackkel, Leóval és Madievel kiszabadítjuk
Damont és Kordéliát. Ezek után gyorsan útba ejtjük a boszikat és irány vissza a
Fellegzuhatagba.<br />
Na, igen, ahol még egy problémát el
kell majd simítani. Csak ez már olyan lényegtelen Sztellával szemben, hogy
állandóan kimegy a fejemből. Madienek és
Jordannek nem sikerült minden tanácstagot meggyőznie afelől, hogy a mostani
eltűnésem a vámpírokat szolgálja. Valószínűleg azokról van szó, akik Sztella
mellett állnak titokban. Mondjuk ez alapján nem ítélhetek el sajna majd senkit,
hiszen attól függetlenül, hogy én lennék a „királyné” szerűségük, minden dologba
be kéne őket avatnom, azaz emiatt is ellenezheti mostani saját lépéseimet
valaki.<br />
Gondolataimból az rántott ki, hogy
Lyle beállt egy parkolóba.<br />
- Lehet furának fog neked tűnni, amit
mondani fogok, viszont kénytelen leszel hallgatni rám, ha győzni akarsz.<br />
- Nem kezdődik a legjobban –
dünnyögtem alig hallhatóan.<br />
- Alesia rengeteget kísérletezett,
amiket soha nem írt bele a naplójába se. Imádta a határait feszegetni. Még
akkor se riadt vissza, amikor egyszer elvesztette a kontrolt. – Arcán halvány
mosoly jelent meg, ahogy felidézte magában régi emlékeit. – Sőt felturbózta a
kísérleteit a lehető legveszélyesebbé. Megtetszett neki a „semmibe zuhanás”,
ahogy ő emlegette és azt próbálgatta milyen mélyről tudja visszahozni magát.
Nekem csak jóval később vallotta be ezeket a veszélyes játszadozásait.
Egyáltalán nem örültem neki és mondtam is, hogy ne csinálja, de végül mindig
kiderült, nem hallgatott rám és tovább folytatta. Viszont nem halt meg, semmi
baja nem lett, csak egyre erősebbé vált – nézett mélyen a szemembe Lyle.<br />
- Ezzel most arra akarsz célozni, hogy
nekem is ezt kéne tennem? Mert elég volt egyszer elveszteni a kontrolt, nem
szándékozom az előttem lévő hasonló vángelek sorsára jutni.<br />
- Nem értetted meg mire gondoltam.
Természetesen ne tedd azt, mint Alesia, viszont félni se félj használni, mert
az ő példája mutatja, hogy ezt csak az előnyödre fordíthatod. Elmondta nekem,
hogy mikor odafigyelt, akkor érezte, hol húzódik a határ. Szóval használd ki
bátran az erődet, ha nem engeded a hévnek, hogy elragadjon közben akkor te is
tudni fogod, meddig mehetsz el gond nélkül. Érted már?<br />
Végiggondoltam, amiket mondott majd
lassan bólintottam. Nem volt nehéz felfogni, viszont kétségek mardostak, hogy
mi van, ha mégsem igaz.<br />
- Te honnan tudod ennyire?<br />
- Nagyon sokat voltam Alesiával, igaz
titokban. Próbáltam segíteni neki új dolgok tanulásában, amit ő megkönnyített
azzal, hogy elárulta mi milyen érzés, mit tesz mihez. Így derült fény arra,
hogy majdnem ugyanúgy működik a ti képességetek, mint a boszorkányoké. Csak,
míg ti magukat az őselemeket irányítsátok a lélek segítségével, mi csak az erőt
nyerjük belőlük szintén a lélekkel. Ezért van az, hogy a vángel léthez és a
varázsláshoz is elengedhetetlen, hogy ez a bizonyos ángeli lélek, amit csak
Aleida és Tynisha teremtményeinek leszármazottjai birtokolnak, átjárja az ember
testét. Sokan nem tudják, de ezzel használják a képességeiket, ezért függ az
illető erőssége is attól, hogy mennyi lélek van benne.<br />
- Értem – mondtam. Jól jött ez a kis
felvilágosítás. Viszont eszembe is jutott egy kérdés. – Alesiával mi lett? –
Most jutott eszembe, hogy nem lett róla leírva sehova, mi történt vele. De
Lylenak csak fontos volt, akkor viszont biztos nem hagyta meghalni. – Kristin
mesélt arról, hogy az erős boszorkányok képesek meghosszabbítani az életüket,
Alesia nem volt erre képes?<br />
- Nagyon hiányzott neki az anyja, azt
hitte, ha meghal, akkor ő is odakerülhet mellé. Végül nagy nehezen, de
elárultam neki az igazat, viszont nem adta fel még így se, azt mondta valahogy
megoldja, hitt benne, hogy még találkozhat Aleidával.<br />
- Sajnálom – mondtam szomorúan.<br />
- Még így is szép és hosszú élete volt
– nézett maga elé Lyle, majd felém fordult és arcáról eltűnt minden szomorúság.
– De most az a fontos, hogy magabiztosan használd az erődet és minden probléma
nélkül kiszabadítsd a barátaidat! Oké? – Bólintottam. – Óh, majdnem elfelejtettem
valamit. Tudod a vángel lét a személyiségedben is beindít változásokat. Biztos
már észrevetted, főleg hogy ezek miatt az elején nagyon érzékenyek vagytok.
Vagyis ez megmarad csak idővel meg lehet tanulni kontrollálni. De sokkal
bátrabb is leszel, különben velem se mertél volna szembeszállni. Bár ez lehet a
vámpírság oka is, nem tudom nagyon.<br />
- Erre már kezdtem magamtól rájönni.<br />
- A lényeg, hogy ne omolj most össze a
változások miatt. Használd ki a megnőtt magabiztosságodat!<br />
Mérgesen beszívtam a levegőt. Már
megint oldjam meg én, mert képes vagyok rá. Utáltam ezt, de nem szóltam semmit
vissza csak bólintottam.<br />
- Van még valami más esetleg?<br />
- Mi a baj? – kérdezte a hangsúlyomtól
meglepődve.<br />
- Semmi, csak utálom, amikor tőlem vár
mindenki mindent – tört ki belőlem mégis. – Attól függetlenül, hogy nagy erőt
kaptam a pár hónap alatt alig tudtam valamit megtanulni.<br />
- Nem szerencsés eset az biztos –
kezdte pár pillanattal később -, de nem tudsz alóla kibújni. Viszont állnak
melletted, segítenek neked. Hozd ki magadból a legjobbat és hidd el nekem, hogy
elegendő lesz a győzéshez! – fogta meg a kezem és megszorította. – Bízz magadban
egy kicsit jobban és próbálj meg optimistán hozzáállni, ne hagyd, hogy ez a sok
dolog összetörjön!<br />
Könnyeimmel küszködve próbáltam
összeszedni magam. Ha Lyle ilyen törődő a diákjaival nem csoda, hogy szeretik.<br />
- Erősebbnek érzel mindent, viszont ha
a rosszaknak ennyire utat engedsz, az teljesen elnyomja a jót és tényleg nem
leszel képes legyőzni Sztellát.<br />
- Megpróbálom összeszedni magam.<br />
- Ne csak próbáld! Azt a harcias
énedet akarom mindig látni, amivel nekem bemutatkoztál! Az a nő nem hagyja,
hogy bármit is megmondjanak neki.<br />
- Rendben – mondtam.<br />
Lyle kiparkolt és visszaindultunk.
Útközben még mondott pár bátorító mondatot és megígérte, hogy mire visszatérünk,
valami terven is elgondolkozik.<br />
Eve érdeklődve vizslatott, főleg
miután sokkal barátságosabban búcsúztam el Lyletől, mint ahogy eddig
viselkedtem a férfival. Nekem is fura volt kicsit, de most már tényleg be
kellett látnom, hogy rossz feltételezéseim voltak róla. Hiszen ő sem bízott
bennem, ezért viselkedett úgy az elején, ezen kívül azonban semmi rosszat nem
tett.<br />
A repülőgép felszállta után,
otthagytam Evet és Leóhoz mentem.<br />
- Hogy vagy? – kérdeztem leülve mellé.<br />
- Bocs Cathy, de nincs kedvem most
beszélgetni – vetett rám egyetlen egy pillantást.<br />
- Tudom, hogy aggódsz én csak gondoltam
jót tenne valakinek a társasága – motyogtam. – Meg fogunk tenni mindent
Damonért, igaz tisztában vagy ezzel?<br />
- Sztella nem ostoba – fordította vissza
felém a fejét. – Ha most valakivel végezni akar, akkor azt meg is fogja tenni.
Ne hidd, hogy nem biztosítja be teljesen magát. Most az ő játékát fogjuk
játszani, hiába számítasz csapdára, hiába gondolkozol kicselezésen esélytelen,
mert csak akkor árulja el a titkát, amikor már nem tudsz mit tenni ellene.<br />
- De… - gőzöm se volt mit mondhatnék
erre. Ha Leóban ennyi bizakodás van, akkor hogy legyek optimista? – De a
többiek…<br />
- Ők is pont annyira tudják ezt, mint
én, csak reménykednek.<br />
Pár percig még ott ültem mellette.
Kezeim remegtek és újra az összeomlás szélén jártam. Visszaidéztem Lyle szavait
és megpróbáltam összeszedni a remény morzsáit. Inkább csalódjak a többiekkel
együtt, minthogy képtelen legyek még azt is megtenni, amit egyébként tudnék.</span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-1479994232913831442014-03-08T12:17:00.001+01:002014-03-08T12:17:42.133+01:003. évforduló :DSziasztok!<br /><br />Ma töltötte be az oldal a 3. évét, ezért van most ez a bejegyzés. Sajnos igen ebből is látszik, hogy nem tartozom a gyors írók közé, de aki követ már egy jó ideje az tudhatja, hogy bizonyos személyes okok miatt, vagy az idő miatt szüneteltem több hónapig is ez alatt az idő alatt.<br />
Viszont remélem, a 4. évet már úgy tölti be a blog, hogy elkészül teljes egészében a könyv, amiből már nincs sok hátra mivel 30 fejezetet tervezek. Ha pedig már itt tartunk aki nem látta volna a faces oldalon kiírtam, hogy folytatni fogom és hamarosan fel is kerül a 25. fejezet. Az időm nem mindig úgy engedi az írást, ahogy szeretném, de megpróbálom ezt a hátralévő pár fejezetet rövid időn belül hozni.<br />És akkor még egy dolog, amit hozok, ha véletlen azt nem látta volna valaki (a faces oldalon és a képek, videók menüpont alatt megtalálható). Csináltam egy előzetest a történetnek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/7HaXIfJ8O2o?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
ui.: Azaz következő héten nagy valószínűséggel adok olvasnivalót! ;)<br />
<br />
Puszy, CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-34804858579146010662013-07-27T14:03:00.000+02:002013-07-27T14:04:10.977+02:0024. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSwVLraNrusMz3-C3nc_R6KgDK73S88THAzDEW-8Fqso-ZdDBP1ans57uoa0V62nZp4McxFsBh2sUMSwjzi-ozZ4sWo1Ro7Fr9npfjQcJXbRB75vaAcN9QCQt7Nyt7liz1-ziPb_7zIdI/s1600/eliza+dushku-madie.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSwVLraNrusMz3-C3nc_R6KgDK73S88THAzDEW-8Fqso-ZdDBP1ans57uoa0V62nZp4McxFsBh2sUMSwjzi-ozZ4sWo1Ro7Fr9npfjQcJXbRB75vaAcN9QCQt7Nyt7liz1-ziPb_7zIdI/s320/eliza+dushku-madie.jpg" width="213" /></a></div>
<span style="font-size: 12pt;"> </span><span style="font-size: 12pt;">Nem bírtam
túllépni a meglepettségen, amit azért éreztem, amiért Madie itt van és tud a
boszorkányokról. Eszembe jutott Layne, a lánya temetése, ezek szerint jól
éreztem, hogy hazudott. De ő miért tudott arról a helyről? Aleida elvitte oda
és tényleg csak érez valamit, emlékei viszont nincsenek? Úgy gondoltam ennél
többről van szó.</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Arial;">
Eve közben beavatta őt is mindenbe,
míg én a döbbenettel küszködtem. Azon már nagyon fenn se akadtam, hogy Eve
mindenkit szövetségesként kezel. Bár tévedés ne essék, még mindig zavart, de
most más érdekelt.<br />
- Nem térhetnénk át arra, hogy
befejezi mindenki a titkolózást és megmagyarázzátok ezt az egészet? – szólaltam
meg végül.<br />
Eve egyetértően bólogatott.<br />
- Elég hosszú lenne mindent elmesélni
– sóhajtott Madie.<br />
- Van időnk, főleg, ha továbbra se
akarsz minket elengedni – néztem szúrósan Lylera.<br />
- Segíteni fogok nektek, de előtte
beszélnünk kell majd – vetette oda egyszerűen.<br />
Tágra nyíltak a szemeim. Ez szórakozik?
Ha tényleg segíteni fog, azt nem most döntötte el. De akkor eddig miért kellett
hazudnia, húznia az agyamat?<br />
- Miről? – kérdeztem dühösen.<br />
- Ahhoz, hogy segítsek a vámpíroknak,
tudnom kell biztosra, hogy megérdemled-e.<br />
Istenem ez a pasas kikészít. A
nemtörődöm modora, ahogy ezeket mondta, mintha ezek lennének a világ
legnyilvánvalóbb, legfeleslegesebb dolgai.<br />
- Cathy! – tette figyelmeztetve a
kezemre a sajátját Eve. – Inkább hallgassuk meg, hogy Madie honnan tudja.<br />
- Akkor gondolom, kezdjük a
legelejétől. Az első vámpíroknak a lánya vagyok és az egyetlen, aki emlékszik
mindenre.<br />
- Szóval tudod, mi történt? – szaladt
ki egyből a számon.<br />
- Persze, Aleida barátnője voltam –
mosolyodott el halványan Madie. – A vámpírok iszonyúan hataloméhesek voltak már
a kezdetekkor is. Hetven év alig telt el és már voltak páran, akik el akartak
jutni az ángelekhez és megkaparintani az erejüket. Egyre többen álltak melléjük
és titokban szervezkedtek. A párom is közéjük tartozott, így szereztem róla
tudomást. Hiába szerettem és hordtam már akkor a gyermekünket a szívem alatt,
nem hagyhattam, hogy ezt tegyék. Elárultam őket Aleidának. Egyébként is
megbánta a megteremtésünket, a fellázadását otthona ellen, ezután viszont el
akart pusztítani mindenkit. De ott voltam én és még páran, akik nem csináltunk
semmit.<br />
- Segítséget kért Tynishától – vette át
a szót Lyle. – Majd kitört a legszörnyűbb háború 2272 évvel ezelőtt, ami három
éven át tartott. Mindkét oldalról voltak veszteségek, de megöltük a lázadókat.
Azt a párat hagyta Aleida életben, akik nem szövetkeztek ellene és mellette
harcoltak végig. Viszont mindenkinek, kivéve Madiet, kitöröltük az emlékeit.<br />
- Én pedig maradtam végig köztük és
tartottam a kapcsolatot Lyle barátunkkal.<br />
- Szóval pontosan tudtál mindent, de
egy szót sem szóltál volna – mondtam felháborodottan. – Vagy neked se fontos,
mi lesz a sztella üggyel?<br />
- Megértem a haragodat, de megígértem
Lylenak, hogy titokban tartok mindent a boszorkányokról. Amúgy pedig magadtól
is eljutottál idáig.<br />
Ordibálni támadt kedvem, de csendben
maradtam. Viszont felálltam és kisétáltam a teremből. Meglepetésemre senki se
akadályozott meg.<br />
Hogy lehetnek ilyenek? Egy percig se akartam vángel lenni. Erre mindenki
olyanokat vár el tőlem, hogy az iszonyúan bosszantó. Mint ez is, rögtön
bonyolult helyzettel kell kezdenem az uralkodásomat és még, aki tudna segíteni,
az se mond el semmit. Nehogy már bárki megkönnyítse a dolgomat legalább egy
icipicit. Lyle is csak leáll szórakozni.<br />
Gőzöm se volt, hova megyek, csak
egyedül akartam maradni. Nem bírtam Lyle és Madie közelében lenni. Sőt tenni
akartam azonnal valamit. Az aggódásom Damon és Kordélia iránt még jobban
közrejátszott a gyors bedühödésemben. Azonban úgy éreztem, semmit sem reagáltam
túl.<br />
A folyosó üres volt ezen a részen, de
ismerős is, mert pont itt jártam az álmomban, vagyis majdnem teljesen így
nézett ki.<br />
Az ellenkező irányba mentem, nem arra
amerről jöttünk. Megfordult a fejemben, hogy elszökök, de ez rossz ötletnek
tűnt, még ha fel is húztak. Segítségre van szükségünk és nem válogathatunk a
lehetőségek közül.<br />
Lementem egy kanyargó lépcsőn, aminek
az aljánál ott volt egy udvarra vezető ajtó és egy folyosó a másik irányba.
Kiléptem a szabadba és beszívtam a virágok kellemes illatát. Pont, mint az
álomban. Eszembe jutott Lyle is, talán azért volt körülötte feketeség, mert
félig vámpír.<br />
Aztán észrevettem, hogy vannak mások
is kint, akik mind elhallgattak és felém fordultak. Rájuk se hederítve indultam
el a macskaköves kis járdán. A vámpírok mellett töltött idő miatt szerencsére
nem okozott gondot az, hogy rezzenéstelen arccal haladjak el mindenki előtt,
mintha senki se lenne ott, vagy észre se venném a rám meresztett szempárokat.<br />
Rátaláltam a kert egy eldugottabb
részére és leültem az ott lévő padra.<br />
Miben sántikálhat megint Sztella, és
mit akar csinálni velük? Azt nem tudtam, hogy Kordéliával kapcsolatban mit
higgyek. Nem ismertem jól, szóval lehetett áruló is, de Leóra gondolva
reménykedtem benne, hogy nem így van. Neki még rosszabb lenne, mint nekem
Mattel kapcsolatban, főleg amiért a bátyja életét vitte veszélybe. De ők
egyébként is sokkal régebb óta ismerik Kordéliát és Eve is bízik benne.<br />
Viszont így is aggasztó volt, hogy ha
kapott egy üzenetet, akkor miért nem mondta el senkinek, és miért tűntek el, ha
nem mentek a kijelölt helyre. Sztella ilyen pontosan kiderítette volna, hol
vagyunk? Sőt még azt is tudta, mikor lesznek csak ketten? Egyáltalán miért nem
értem jött? Miért ők ketten kellettek neki, hiszen az én erőmet akarja?<br />
Ezernyi kérdés kavargott a fejemben,
de semmire se tudtam választ találni. Könnyek buggyantak ki a szememből. Én
csak egy átlagos életet szerettem volna, miért kellett ennyi mindennek
történnie? Hiányzott a szüleim ölelése, a barátnőim. De mindenki halottnak
hisz, ami sokkal jobb alternatívának tűnik, mint a valóság. Abban az esetben nem
nehezedne az én vállamra ez a probléma, nem kellene nekem felelni minden
vámpírért, akik közül valaki biztosan ebben a pillanatban is kioltja egy
ártatlan ember életét. Még ha nem is tudok ezekről, akkor is úgy érzem, az én
kezemhez is vér tapad.<br />
Elfeküdtem a padon és az árnyékot
nyújtó fa leveleit nézegettem, de igazából emlékképek sora pergett szemeim
előtt. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, azonban elnyomott az álom. miért is
ne, tele volt vérrel, de legalább csak egy sima rémálom volt.<br />
- Cathy! – szólalt meg valaki.<br />
Ez a hang ébresztett fel és hozta egyben
a szívbajt is rám, amitől lefordultam a padról.<br />
- Au... – nyögtem fel.<br />
- Megütötted magad? – jött az aggódó
hang és egy segítő kéz.<br />
- Jól vagyok, köszi.<br />
Elfogadtam a segítséget és
visszaültem, csak aztán ébredtem fel teljesen. Lyle volt az, akire dühösnek
kellene lennem.<br />
- Mit akarsz? – fontam karba a kezem.<br />
- Beszélgetni – ült le mellém. –
Normálisan.<br />
- Miről? – kérdeztem még mindig
fagyosan.<br />
- Alesia apja vagyok, de ezt már
gondolom elmondták, azaz rokonok vagyunk, ha nagyon távoliak is.<br />
- Ezen a helyen mindenki a rokonod –
vágtam rá belefojtva a folytatást. Örültem, hogy legalább valami megmaradt
ebből az összevisszaságból.<br />
- Igen, igazad van, de végül is ez nem
olyan lényeges. Viszont beszélhetnénk úgy egy kicsit, hogy félreteszed az
előítéleteidet?<br />
Vicces volt, hogy ezzel a rokonsággal
akart rám hatni. Pont mint, ahogy Kristinnel is próbálkozik meggyőzni.<br />
- Előbb áruld el, mit akarsz?<br />
- Segíteni szeretnék neked és kielégíteni
a kíváncsiságodat, hogy megbízz bennem.<br />
- Miért játszottál eddig? És honnan
veszed, hogy ha elárulsz mindent, bízni fogok benned? Hazudhatsz is.<br />
Idegesen sóhajtott egyet.<br />
- Meg akartam nézni, milyen vagy.
Plusz Madiet is kikérdezni rólad. Lásd be, megfontoltan kell döntenem, ha ennyi
eltelt évszázad után felfedem a boszorkányokat. A vámpírok könnyen dönthetnek
az üldözés mellett, aminek soha nem akarom kitenni ezeket az embereket. Szóval,
ha már kockázatot vállalok, főleg érted, látnom kell, mennyire érdemled meg.
Ami meg a második kérdést illeti, nincs miért hazudnom.<br />
- Szóval átmentem a teszteden ezek
szerint?<br />
- Félig, én se bízok meg egykönnyen
másokban hozzád hasonlóan. Viszont Sztella komoly veszélyt jelent és mellette
áll egy boszorkány. Szóval, ha nem segítek a családom védelme miatt, semmit sem
jelent, mert más leplez le minket.<br />
Meglepett, hogy a családom szót
használta. Úgy tűnt, tényleg nagyon sokat foglalkozik a boszorkányokkal és
felelősnek érzi magát értük. Ez igazán naggyá tette a szememben, de még mindig
voltak kételyeim afelől, mennyire hihetek neki, hiszen meg is játszhatja magát.<br />
- Ez aztán szép kezdés – mondtam,
ugyanis ebből megint az is lejött, hogy már rég eldöntötte, tenni fog valamit.<br />
- Tudom, de nem ezért jöttem most –
vigyorgott. – Hanem, hogy elmondjam azt a múltbéli incidenst, ami miatt
rosszként tekintesz rám.<br />
Óh, milyen igaz, már meg is
feledkeztem róla egy kicsit. Jobban kezdtem rá odafigyelni.<br />
- Mint mondtam az én kötelességem lett
volna, hogy gátat szabjak a vámpírok elterjedésének. Akkoriban még a
Fellegzuhataghoz közel voltam, bár akkor se voltam sokat közöttük. Viszont
mikor feljött az emberek átváltoztatásáról szóló kérdés kapcsolatba léptem a
vángellel. Elárultam neki, ki vagyok, és hogy mit szeretnék csinálni. Habár a
varázslat veszélyes volt, meggyőztem és mindent elkövettem annak érdekében,
hogy ő túlélje.<br />
- Áh, szóval belehalt volna.<br />
- Nem tudom és akkor se tudtam
pontosan milyen hatással lesz rá, mivel ezt a szertartást még senki nem
hajtotta végre. Ez a vángelek vonalának teljes megszűnését eredményezte volna,
amit lehetetlen visszafordítani.<br />
- Mégis mit akartál csinálni? És
honnan szedted egyáltalán, ha senki nem csinálta addig?<br />
- Elmondom a félbeszakító kérdéseid
nélkül is. Tehát onnan tudom, hogy Aleida és Tynisha hagyta rám, még pár titkos
feljegyzéssel együtt. A folyamatot viszont nem tudom nagyon részletesen
elmagyarázni, meg amúgy se értenéd, de a lényege az, hogy beindítottam volna az
erőcserét. Persze én semmilyen szempontból nem vagyok alkalmas rá és így meg is
ölt volna, de egy folyamat miatt az is megsemmisült volna velem együtt. A
kérdés már csak az volt, hogy a vángellel mi lesz. Valószínűleg az idő előtti
erő elvesztése miatt belehalt volna, de hívtam segítséget magammal, hogy
megmentsék. Így majdnem teljesen biztos lett az ő túlélése. Ennek ellenére az
utolsó pillanatban meghátrált és beadta azt a mesét mindenkinek, miszerint az
életére törtem.<br />
- Félt, nem akart meghalni.<br />
- Mindent elkövettem érte, míg én egy
szó nélkül vállaltam a rám jutó következményt. Erre ő megfutamodott, hogy aztán
még több vámpírt szabadítson az emberekre. Plusz engem is elkezdtek üldözni és
keresni, így képtelenné váltam az Aleidának tett ígéretem betartására. El
kellett rejtőznöm, amiért nem akartam leleplezni magam és a boszorkányokat. A
száját is csak azért nem hagyták el a kilétemről szóló igazságok, mert tudta,
hogy akkor megkeresem és megölöm.<br />
Nem tudtam mit mondhatnék. Ha ez mind
igaz, akkor Lyle pártját kellett fognom. Egy kicsit érthető a nő ijedtsége a
haláltól, de én nem tudtam volna megfutamodni, ha ilyen árat kell utána
fizetni.<br />
- Velem megcsinálhatod. Elegem van a
vángelségből, még az se érdekel, ha nem élem túl. Bármit megtennék, hogy
megszabadítsam a világot a vámpíroktól. – Na, jó volt pár kivétel.<br />
- Már teljesen felesleges, mert
temérdeken vannak, és úgyse pusztulnak el ettől a varázslattól. Szóval valaki
kell, hogy féken tartsa őket. Azonban örülök, hogy ezt hallom tőled.<br />
- De én nem vagyok rá képes – fakadtam
ki ismét közel állva a síráshoz.<br />
- Elintézted Mattet, még életben vagy
és elég harcias egy nálad sokkal erősebbel szemben is. Szerintem ez nem
gyengeségre utal. Higgy magadban jobban! Sikerülni fog főleg, hogy én is
segítek. Persze, ha életben kerülünk ki a végén, valamivel meghálálhatod majd.<br />
- Mivel? – kérdeztem rosszat sejtve.<br />
- Nem tudom. Majd, ha nekem kell
segítség, te ott leszel.<br />
- Nincs más választásom, igaz?<br />
- Nem igazán – rázta meg a fejét
vigyorogva. – De úgyse kérnék semmi olyat.<br />
- Hát jó, akkor mondd el, hogy most
mit tegyünk? Nem tudod Sztellát megkeresni?<br />
- Elég nehéz lenne, úgyhogy egyáltalán
nem ismerem és nincs nálam semmilyen fontos dolga se. De még, ha ez nem is
lenne akadály, van vele egy boszorkány, aki biztos csinált valami blokkolást
ilyen eshetőségekre. – Egy kis szünetet tartott. - Előbb azt kell kiderítenünk,
hogy pontosan mekkora serege van. Száz év alatt felállíthatott szép számban és
akkor még azok nincsenek is benne, akikkel lepaktált.<br />
- Ezt eddig mi is tudjuk, ezzel…<br />
- Ő fog lépni, hiszen a barátaitok
nála vannak – szakított félbe. – Elmondja, mit akar, majd akkor meglátjuk mit
lépünk rá. Viszont ráhagyjuk most az irányítást, látszólag legalábbis. Elő fog
bújni, nincs más lehetősége, mi pedig egyetlenegy végleges csapást mérünk rá.<br />
- Na és ezt hogyan tervezed?<br />
- Mint mondtam, majd kitaláljuk, ha
több információ áll a rendelkezésünkre.<br />
Felálltam és mászkálni kezdtem
fel-alá. Ez a várás sehogy se tetszett. Damon Sztellánál van, aki kitudja,
mikor gondolja úgy magát, hogy megöli a férfit, akit annyira utál.<br />
- Ki kellene pihenned magad!<br />
- Nem tudok nyugodtan aludni. –
Megálltam és felé fordultam. – Gondolkoztam egyébként, itt annyi fiatal van, én
nem akarom, hogy veszélybe kerüljenek.<br />
Meglepetten nézett rám és egy kicsit értetlenül
is.<br />
- Efelől nem kell aggódnod - szólalt meg,
mikor már épp magyarázni kezdtem volna, hogyan értettem. - Minden tettemet úgy
követem el, hogy előtte rájuk gondolok. Kevés harcossal tudok majd szolgálni,
de a segítségem így is elég lesz. Most azonban nyomás pihenni! – parancsolt
rám.<br />
Nem szálltam vele vitába. Visszamentünk
az épületbe, egy altató főzetet is adott, ami tényleg hatott, mert utána
átaludtam az éjszakát, méghozzá álommentesen.<br /><br />
</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Arial;"> Eve keltett fel. Kómásan néztem rá és
kicsit durcásan. Olyan jól aludtam most, hogy semmi kedvem nem volt felkelni.<br />
- Bocsi, hogy nem hagylak aludni, de
jött Sztellától egy üzenet. Gondoltam nem szeretnéd, ha nélküled néznénk meg.<br />
- Eltaláltad – ugrottam ki erre egyből
az ágyból.<br />
Arra se pazaroltam az időt, hogy a
sortomat lecseréljem hosszúnadrágra, csak egy pulcsit kaptam magamra és az
ajtónál is voltam. Négy percbe került körülbelül az út, mire Lyle lakrészébe
értünk, amit legszívesebben még így is futva tettem volna meg. Az idegesség
hatalmasra duzzadt bennem.<br />
Madie és Lyle már vártak ránk a
számítógép előtt, emellett Adam is a helyiségben tartózkodott. Az üzenet egy
videó volt, meg valami két soros szöveg, amit nem tudtam elolvasni, mert
elindították, amint leültünk Evevel.<br />
- Hali mindenkinek – jelent meg egy
fiatal, hosszú, barna hajú nő a képernyőn. Ha nem tudtam volna máris biztosra,
hogy ki ő, talán szimpatikusnak is tűnhetett volna. – Gondoltam már semmi
értelme rejtegetni magam, hiszen úgy hallottam Mattnek hamarabb eljárt a szája
rólam, mint ahogy gondoskodtam a „némaságáról” – rajzolt idézőjeleket a levegőbe.
– Tehát, Sztella vagyok, ez persze csak neked szól Cathy Noche, hiszen még nem
volt alkalmunk személyesen is találkozni, de erre sort kerítünk hamarosan.
Elvégre meg akarod menteni a drága barátaidat nem igaz? – kérdezte vigyorogva,
majd megfordult és hátrébb sétált.<br />
A falnál állt meg és mivel most már
semmi sem takart, szemügyre vehettük jobban az egész helyet. Két falhoz láncolt
illető közül fordult vissza hozzánk. Kordélián nem látszottak sérülések, csak
az arca volt megviselt. Rendesen egyenesen állt, bár a fejét lesütötte. Damont
ezzel ellentétben csupán a láncai tartották meg. Csupasz felsőtestét vörös
foltok tarkították. Az odaszáradt véren kívül, azonban nyílt vágások, szúrások
is voltak rajta.<br />
Elszörnyedtem a látványtól és egyre
rosszabbul éreztem magam. Ilyen távolról tenni se tudok semmit, csak nézni a
szenvedését, ami kínzással ért fel. Borzalmas volt belegondolni, mi mindent
tettek vele és miket fognak még.<br />
- A levélben leírtam a találkozó
helyét és az időpontot. Legyél ott és visszakaphatjátok a kis árulótokat –
pillantott Kordéliára. – Gondolom, megbocsájtotok neki, szegény nagyon szenved
a tette miatt – odalépett a másik nőhöz és a hajánál fogva hátrahúzta a fejét,
hogy lássuk az arcát. – Főleg te Leó, hiszen téged választott – vigyorgott
ismét a kamerába. - Bár büntetést érdemelne, amiért nem tartotta be a szavát,
de én most az egyszer kedves leszek. Elvégre valahogyan el kell érnem, hogy
találkozz velem Cathy, meg kell beszélnünk pár dolgot. Óh és természetesen a boszorkákat
hagyd ki ebből! Meg vámpír sereget se hozz magaddal, talán öt kísérőt még
elfogadok, de több egy se legyen, ha szeretnétek visszakapni élve…
bármelyiküket! – Elengedte Kordéliát és tett egy lépést előre. – Lyle Rebelde,
gondolom te is megnézed ezt a felvételt, így hozzád is intéznék pár szót.
Maradj ki ebből az egészből és akkor továbbra is megmarad a titkotok! Ha
azonban beleavatkozol, az első dolgom a boszorkányüldözés elrendelése lesz –
jelentette ki teljes lelki nyugalommal fenyegetőzéseit. – Most pedig búcsúzom
is, nem sokára találkozunk Cathy – kacsintott egyet.<br />
A felvétel véget ért, de én tovább
meredtem a monitorra, miközben az ereimben a vér savvá változott és úgy járta be
egész testemet. Aztán a végtagjaim maguktól mozdultak és próbáltak elszaladni
valahová, ahol összekuporodva megvárhatom, míg a fájdalom megszűnik. Azonban
tudtam, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen Damon megmentésére nincs esélyünk.
Ezt már most világosan láttam. Sztella egy árva szóval sem említette a férfi
elengedését és azóta mióta felvette ezt a videót, akár meg is ölhette.<br />
Csupán ezzel tudtam jelenleg
foglalkozni. Pedig ott volt még a többi dolog is, amire gondolhattam volna.
Például, hogyan fogjuk a kiszabadítást véghezvinni? Akkor Kordélia elárult
mégis minket, hacsak részben is? Vagy Lyle ezek után még mindig velünk akar
tartani? De ezek mind nem számítottak jelenleg.<br />
A menekülésemet Eve akadályozta meg,
aki megölelt. Erőtlennek éreztem magam a küzdésre, így lerogytam ott helyben a
földre. Ő is leült mellém és szótlanul karolt át, miközben zokogni kezdtem.</span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-91646864146877149472013-07-14T20:28:00.001+02:002013-07-14T20:28:18.527+02:0023. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8wC89iqyvJ25yUlhc00HHdts3A5pL2EZ8q-HzP6oijBn5e-bHRcRgbz7vWWaEQYs42wDCLcVNKSiMsxdco-Aipx0wmoRrr8jdgEOVX2GSFvaaWv4qB0YtXR4ihXMuzKjz7yC50DMZpsM/s1600/glamour-uk-2011-kristen-stewart-fotos-outtakes-imagenes-saga-crepusculo-twiligh-photos-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8wC89iqyvJ25yUlhc00HHdts3A5pL2EZ8q-HzP6oijBn5e-bHRcRgbz7vWWaEQYs42wDCLcVNKSiMsxdco-Aipx0wmoRrr8jdgEOVX2GSFvaaWv4qB0YtXR4ihXMuzKjz7yC50DMZpsM/s320/glamour-uk-2011-kristen-stewart-fotos-outtakes-imagenes-saga-crepusculo-twiligh-photos-1.jpg" width="206" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 12.0pt;"> Eltűntek? Mi az, hogy eltűntek? Szédelegni kezdtem.<br />
- Sztella állhat mögötte. Rá
gyanakodik Leó és Jack. Eltűntek mielőtt…<br />
Ennek nincs értelme. Honnan tudta, hol
talál bennünket? És hogy volt képes magával vinni őket? A gondolatoktól zúgott
a fejem. A szemem előtt pedig fekete foltok jelentek meg. Hát ez korántsem
jelent jót.<br />
- Jól vagy? – lépett közelebb Kristin.<br />
Eve is befejezte a beszédet és rám
nézett, majd Lylera.<br />
- Szerintem vérre van szüksége.<br />
Homlokomra szorítottam az egyik kezem,
ezzel próbálva megfékezni a szédülést. Erre még rázkódást is éreztem, ami mint
leesett tőlem származott, mivel remegett az egész karom.<br />
- Most miért nézel így? Vérbanknak
tűnök? – hallottam Lyle hangját.<br />
- Miattatok van ilyen gyenge állapotban.
Most meg sokkot is kapott szerintem.<br />
- Jól van, mindjárt visszajövök.<br />
- Cathy, nyugi! Kézben tartok mindent,
hallod?<br />
- Damon – tört fel belőlem a zokogás.<br />
Ha elveszítem őt, ezúttal tényleg
teljesen össze fogok omlani és megőrülni. Ami az elmúlt pár hónapban történt
túl sok egy 19 éves lánynak, aki előtte normális életet élt. De még magam előtt
is próbáltam színlelni, hogy minden oké. Egészen addig a borzalmas alkalomig,
amikor elvesztettem a kontrolt. Azok után úgy éreztem megőrülök, de Damon
segített és visszahúzott a szakadék széléről egy egészen keskeny sávra. Azonban
most ez megingott és a távolban már repedezni kezdett a kétségektől.<br />
Nem csak azért féltem, hogy Damonnek
baja eshet. Nagyon sokat jelentett nekem ebben most megbizonyosodhattam. Igazi
szerelmet még nem éreztem iránta, de ez érthető volt.<br />
- Sss… - ölelt meg Eve. – Biztosan jól
van és nem is lesz baja.<br />
Nem sikerült megnyugtatnia és egyre
rosszabbul lettem.<br />
Nyílt az ajtó, visszajött Lyle.
Odajött és a kezembe nyomott egy poharat.<br />
- Tessék.<br />
A vér illatától összefutott a nyál a
számban, ösztönösen emeltem a számhoz és nagyokat kortyoltam. A pohár felét
kiürítettem, mire észbe kaptam, olyan mennyei volt. Éreztem, ahogy végigárad
bennem az erő.<br />
- Csak ennyit adok, mint mondtam nem
vagyok vérbank.<br />
Éreztem, hogy elpirulok. Eve megértően
nézett, de Kristin tágra nyílt szemekkel, undorodó arccal. Gyorsan megtöröltem
a számat. Tudtam mit gondol, hiszen pár hónapja én is azon a véleményen voltam,
miszerint ez gusztustalan.<br />
- Jobban vagy?<br />
- Igen – válaszoltam Evenek, bár ez
koránt sem volt igaz, csupán az erőm jött valamelyest vissza, belül úgy
éreztem, darabjaimra készülök omlani.<br />
- Lyle, tudom, mit mondtál, de nem
mehetnénk mégis el? Csak pár napra. Megbízhatsz bennünk, ha kell, már most
leteszem az esküt.<br />
Kíváncsian és reménykedve hallgattam,
talán Eve képes rábeszélni. Azonban az utolsó rész kicsit sem tetszett. Milyen
esküt akar ilyen meggondolatlanul letenni?<br />
- Sajnálom, de ez nem így működik. Már
az rossz, hogy vámpírokat hoztatok a közelünkbe.<br />
Tud Jackékről? Igaz nem Eve árulta el?
Okos, képtelenség, hogy ilyen ostobán viselkedik emiatt a boszorkányos dolog
miatt. Na persze az utóbbi időben állandóan ezt mondogatom magamban.<br />
- Ez még csapda is lehet – folytatta
Lyle. – Persze benned bízom, de Cathyben nem és a vámpírokban sem.<br />
- Nem terveztem semmit – pattantam fel
dühösen. Mostanában a hangulatom pillanatok alatt változott meg, nem értettem
mi van velem. – De ha a barátainknak bajuk lesz miattad, akkor megöllek!<br />
- Cathy! – rántotta meg a karom Eve és
szúrósan nézett rám.<br />
Lyle csak felkuncogott. Marha
idegesítő ez a szokása, hogy az ilyen pillanatokban is remekül szórakozik. Pont,
mint Damon, villant be fájóan.<br />
- Jól értettem? Ha nem tudjátok őket
megmenteni az azért lesz, mert nem engedtelek el benneteket, ti pedig megszökni
se tudtatok. Ennek ellenére mégis képes lennél végezni velem?<br />
A kezem ökölbe szorult, majd
felrobbantam a dühtől. Ha Eve nem fogná a karom még mindig, be is húznék neki
egyet.<br />
- Igen, megcsinálom még akkor is, ha
én is meghalok utána.<br />
- Merész, de tudod hiszem, ha látom. Most
viszont megyek, mert van pár elintéznivalóm. Kristin kérlek, maradj velük! – Az
ajtóból visszafordult és rám vigyorgott. – Adam itt lesz kívül.<br />
Elfojtottam egy morgást, de hát
nyilvánvaló volt, hogy nem hagy minket egyedül.<br />
- Lyle, kérlek! – szólalt meg Eve.<br />
- Beszélek valakivel és majd utána
eldöntöm, mit tehetek.<br />
Utálatos, beképzelt alak, szidtam meg
magamban, miközben becsukódott az ajtó mögötte. Aztán Kristint kezdtem a
szememmel vizslatni.<br />
- Mi az? – kérdezte zavartan.<br />
- Mennyire vagy elvarázsolt
állapotban?<br />
- Jaj Cathy! Fejezd már be! – vágott
közbe Eve mielőtt Kristin bármit mondhatott volna. – Csak te vagy ennyire
kétkedő. Ha nem ellenkeznél egyfolytában, nem jártál volna így – mutatott a
karomra.<br />
- Mi? Azt se tudod mi történt. Hogyan
mondhatod mégis, hogy az én hibám?<br />
- Meséld el akkor!<br />
- Jó, akkor én támadtam – vallottam be
nehézkesen. – De meg volt rá az okom, azt hittem meg akarnak majd ölni és lehet
te se vagy már életben. Hozzá teszem, még most se bízom bennük. És ők támadtak
meg minket először – mutattam rá győzedelmesen.<br />
- Mert nem tudták, mi okból jöttünk –
védte meg őket.<br />
- Ezt nem hiszem el – fakadtam ki. –
Mi a franctól ment el a teljes eszed? Itt ragadtunk, eddig még egy nyavalyás
ötletem sincs a szökésre. Damon és Kordélia eltűntek. A tanács úgy dönthet,
hogy mégis érdemesebb leváltani az újabb felszívódásom miatt. Fogalmunk sincs,
mire készül Sztella és még sorolhatnám. Ezek eljutottak kicsit is a tudatodig?<br />
- Nézd lehet hogy furábban viselkedek egy
kicsit – ezen jót nevettem volna, ha nem állok a felrobbanás szélén -, de nem
vagyok hülye. Lyle segíteni fog nekünk, tudom.<br />
- Honnan?<br />
- Az álmaimból.<br />
A tenyerem bizseregni kezdett, annyira
le akartam keverni neki egy pofont.<br />
- És mert én valószínűleg sokkal
értelmesebb és normálisabb beszélgetést folytattam le vele, mint te.<br />
- Máshogy fogalmazva te bevetted
minden szavát.<br />
Eve nagyot sóhajtott és láttam rajta,
hogy próbál legalább ő nyugodt maradni.<br />
- Tudod, ki ő?<br />
- Egy boszorkány, akit Aleida
átváltoztatott.<br />
- Gondoltam, hogy neked nem mondott el
mindent. Szerinted miért őt választotta ki Aleida?<br />
- Honnan tudjam? – morogtam. – Azt se
vágom, minek tett még valakit vámpírrá mikor utálta őket.<br />
- Gondolkozz kicsit! – noszogatott.<br />
- Nincs kedvem játszadozni és
találgatni. Bökd ki, vagy ne az sem érdekel.<br />
- Ő az a boszorkány. – Ezt olyan
lelkesen és vidáman mondta, hogy azt hittem mindjárt fel is emelkedik a földről
jókedvében.<br />
- Aki meg akarta ölni az egyik
vángelt, vagy ahogyan ő mesélte megakadályozni az alvámpírok létrehozását.<br />
- Nem erre gondoltam. Ő Alesia apja.<br />
Készen álltam arra, hogy lehordjam,
amiért bedőlt valami ostoba hazugságnak, amin látszik mennyire hihetetlen, de
aztán nem jutottam szóhoz.<br />
- Ezzel kapcsolatban rengeteg pletyka
kering itt – szólalt meg Kristin, aki eddig csendben figyelte a vitánkat. –
Állítólag nagyon szerették egymást. Lyle pedig azóta se volt együtt senkivel.<br />
- Na persze, ő is férfi – mondtam, de
még mindig le voltam döbbenve.<br />
- Igazi kapcsolata akkor se volt.<br />
- Ő a tanárféleségetek és ilyen
pletykák vannak róla? Nem féltek, hogy megtudja és büntetést oszt ki? – mondtam
enyhe gúnnyal.<br />
- Nem olyan, mint amilyennek hiszed.<br />
Megforgattam a szemem és leültem.
Ugyan mit tudhat ő olyan sokat róla? Én is hasonló elképzelésekkel voltam
Mattel szemben.<br />
- Biztos, hogy ő az? – kérdeztem fáradtan.<br />
- Igen, elmondta nekem.<br />
- Oké, de ennek ellenére ne feledkezz
meg arról se, hogy megtámadott egy vángelt. Igaz, ő tagadja, de valamit akkor
is titkol. Mégis mit akart csinálni? Úgyis jön mindig egy újabb vángel.<br />
- Nem tudom. Rákérdeztem, de azt mondta,
hogy hosszú lenne elmagyarázni, szóval másról beszéltünk tovább.<br />
- Neked pedig elég is ennyi –
kérdeztem, bár inkább kijelentésnek hangzott.<br />
- Hiszek neki – vonta meg a vállát. –
Ha te is előtérbe helyeznéd a boszorkány mivoltodat, nem lenne ennyi kétséget.<br />
- Legalább én tisztán gondolkozok
kettőnk közül. Szóval foglalkoznánk végre azzal, hogy mit fogunk csinálni?<br />
- Persze. Itt van a telefonod? –
fordult Kristin felé.<br />
- Igen, de…<br />
- Nyugi, én fogok csak rajta beszélni,
nem lesz semmi baj, viszont tudnunk kell, hogy pontosan mi van.<br />
Kristin bizonytalanul elővette a
készüléket és átnyújtotta Evenek. Hát a saját unokatestvérem segítségére se
számíthatunk. Sürgősen ki kell találnom valami menekülési tervet.<br />
Vagy hagynom kéne, hogy kiderüljön,
Lyle enged-e végül? Istenem már annyit beszélnek, hogy kezdek hinni nekik. De
mi van, ha tényleg igazat beszélnek? Eve száz éven keresztül egy jó uralkodó
volt és én is úgy ismertem meg, mint akinek helyén van az esze és lehet rá
számítani. Most pedig szilárdan kitart a boszorkányokkal kapcsolatos gondolatai
mellett. Talán adnom kellene nekik egy esélyt, persze odafigyelés mellett.<br />
Az egyik felem hevesen tiltakozott, de
próbáltam azzal is érvelni magamnak, hogy segítenem kell Damonnek, ahhoz
viszont ki kell jutnom, amire saját magamtól képtelen vagyok. De ha nem működöm
együtt talán el se fognak engedni, szóval jobb lesz jó benyomást kelteni, még
ha nagyrészt csak meg is játszom majd magamat.<br />
- A boszorkányok is halhatatlanok? –
kérdeztem Kristintől, annyi információt kell szereznem, amennyit csak tudok.<br />
- Nem, de van egy varázslat, amivel
nagyon sokáig meg lehet gátolni az öregedést. Ezt viszont mindenkinek magának
kell csinálnia és nagy erő szükséges hozzá. Minél erősebb valaki annál tovább
lehet életben. Lyle azt mondja, nekem is meg lesz hozzá a képességem, csak
fejlődnöm kell még – mondta vidáman, aztán komoly lett az arca. – Cathy, hidd
el remek ez a hely, semmi rossz nincs.<br />
Vajon mennyi mindenre képesek a
boszorkányok, különböző varázslatok - meg ki tudja, pontosan miket is
használnak – segítségével? Ez most még ijesztőnek tűnt, de ha kapunk tőlük
támogatást az előnyünkre válhat. Viszont, ahogy Kristint néztem elbizonytalanodtam.
Ha tényleg jó ez a hely, hogy kérhetném őket arra, nézzenek szembe a
vámpírokkal. Hiszen tele van fiatalokkal, ártatlanokkal, sőt ők emberek.<br />
- Megpróbálom – mosolyogtam rá
halványan, miközben még mindig az előző gondolaton járt az eszem.<br />
Egyébként őszintének látszott, ő pedig
nem válhatott profi színésszé ennyi idő alatt, ezért éreztem még inkább azt,
hogy talán hihetek nekik. De nem feltétlenül kell tudnia mindenről, ami itt
zajlik.<br />
- Amúgy, hogy működik ez a hely? Lyle
említett valami esküt.<br />
- Egyszerűen. Amikor idejössz, végre
kell hajtanod egy feladatsort, hogy kiderítsék, mekkora képességed van. Ezután
eldöntheted, hogy akarod fejleszteni magad, vagy csak megtanulsz egy-két
trükköt, amivel meg tudod akadályozni a jövőbeli véletlen baleseteket. De
ilyenkor is van egy kis eskü, hogy ne tudj beszélni senkinek erről a helyről.
Ha viszont többet akarsz tanulni, akkor addig maradsz, ameddig akarsz. Csak
ebben az esetben egy bonyolultabb esküt teszel le. Így nem tudunk beszélni az
ángelekről és a többi titokról, csak olyanokkal, akik ugyanúgy tudnak róluk.<br />
- Tanultok az ángelekről? – lepődtem kicsit
meg.<br />
- Persze, hiszen Tynisha miatt vagyunk
ilyenek, ő meg egy közülük.<br />
- Szeretnék én is többet megtudni
róluk – sóhajtottam.<br />
Eszembe jutott, amikor legelőször
leültem a trónra és visszarepültem a múltba. Olyan szép volt az igazi
Fellegzuhatag. Na meg az ángelek is érdekes, kedves személyeknek tűntek.<br />
- Biztos te is tanulhatnál –
mosolygott rám Kristin.<br />
Igen, határozottan nem kéne őket is
bevonni egy vámpír csatázásba.<br />
- Talán majd egyszer.<br />
Eve lerakta a telefont és odaült
mellém, majd mesélni kezdte az új információkat.<br />
- Leó belépett Kordélia e-mail fiókjába és ott volt egy levél
Sztellától, hogy legyenek a megadott helyen, vagy nézzen szembe a másik
lehetőséggel. Ennek az előzményeit már nem találták meg és így nem tudjuk,
pontosan mi mire vonatkozik. Azonban egy olaszországi hely volt megadva, szóval
Sztella tudta a tartózkodási helyünket – foglalta össze.<br />
- Kordélia elárult minket?<br />
- Nem hiszem. Emellett pedig találtak
verekedésre utaló jeleket, úgyhogy valószínűbbnek tartom, hogy értük mentek.<br />
- Na és ha csak Kordélia tett valamit
Damonnel?<br />
- Miért tett volna ilyet? Én bízom
benne, szereti Leót is. Nincs semmi oka az árulásra.<br />
Próbáltam hinni neki, hiszen régebb
óta ismeri. Viszont a Mattel történtek után nem tudtam bízni szinte senkiben.
Na meg, ha megfenyegették, ami biztos, kitudja mire nem lett volna hajlandó.<br />
Egy gyors kopogás után feltárult az
ajtó és bejött Lyle.<br />
- Gondolom, már éhesek vagytok, szóval
együnk valamit. Közben tudunk beszélgetni, jön egy vendég is nem sokára.<br />
Átmentünk Lyle lakrészébe. Ez a hely
illett igazán, a régi kastélyszerű épülethez. A külön étkezőjébe érkeztünk. A
terem tágas volt, a falakat úgy festették, hogy azok úgy tűntek, mintha az
eredeti kőfal lett volna előttünk. Hatalmas festmények díszítették, amik közül az
egyik egy gyönyörű naplementében fürdő várat ábrázolt. A továbbiakon is inkább
tájképeket lehetett megcsodálni.<br />
A szoba közepén hosszú, sötétbarna
faasztal volt, körülötte párnázott székekkel. Az egészet, mintha a múltból
hozták volna ide, ami könnyen meg is lehet.<br />
Habár sok étvágyam nem volt,
csipegettem a finom ételekből. Közben Eve legnagyobb idegességemre beavatta
Lylet a friss információkba. Végül már fáradtan támasztottam a fejem a
tenyerembe. Újból túl voltunk pár vitán.<br />
Hirtelen hallottam az ajtó nyílását,
de mivel háttal voltam neki nem láttam ki jött be és meg se érkeztem fordulni,
mikor megéreztem az illatot és a szokásos erővibrálást. Hátrakaptam a fejem és
teljesen ledöbbenve néztem a jól ismert vámpírnőre.<o:p></o:p></span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-43030330628104845072013-07-13T15:25:00.001+02:002013-07-13T15:25:21.312+02:00Szünet vége!!Sziasztok!<br />
<br />
Végre egy nagyon jó hírt hozok. :) Sikeresen túléltem a középiskolát, bár ezután jön a nehéz egyetem, ahová remélem bekerülök. Na de ezt hagyjuk is, most itt a nyár hátralévő része még. Sajna eddig mindig volt valami, szóval csak a napokban álltam neki a gépelésnek és a tervezettel ellentétben még füzetbe se sikerült befejeznem, de majd azzal is igyekszem most végre.<br /><br />
<b>Az előre látható tervek: </b><br />
<br />
<ul>
<li>A következő fejezet a következő héten fel fog kerülni.</li>
<li>Ahogy elgondolkoztam rajta, eddig úgy néz ki, hogy 30 fejezet lesz összesen, tehát már csak 8 fejezet van hátra.</li>
</ul>
A helyzetjelentésekért pedig nézzetek fel a <a href="https://www.facebook.com/pages/Kezdetek-hajnala/219137191472568" target="_blank">facebook-os oldalra</a>, ahová majd írom, hogy állok! ;)<br />
<br />
És mivel 6 hónap is kimaradt a pont egyre zavarosodó történetben, ha akarjátok írhatok egy rövid összefoglalót, vagy olvassatok kicsit vissza. :)<br />
<br />
Puszy, CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-35854749929272310242013-01-15T13:50:00.000+01:002013-01-15T13:50:03.707+01:00Szünet<span class="userContent">Sziasztok!</span><br />
<span class="userContent"><br /> Egy szomorú hírt hozok :( Mivel
nincsen sok időm és előszeretettel foglalkozok mindig mással, plusz
összesen 2 aktív olvasóról tudok, szüneteltetem egy ideig a KH-t. Arra a
döntésre jutottam, hogy előbb (nagy valószínűséggel teljesen a végéig)
megírom a kis jegyzetfüzetembe, csak aztán gépelem be és teszem fel.
Hogy ez mikorra várható fogalmam sincs, az az egy biztos, hogy be fogom
feje<span class="text_exposed_show">zni.</span></span><br />
<span class="userContent"><span class="text_exposed_show">Addig viszont, akinek tetszik az írásom jöjjön a másik két blogomra. Az <a href="http://alarcmogerejtve.blogspot.hu/" target="_blank">Álarc mögé rejtvé</a>-től annak se kell megijednie, aki nem nagyon szereti a koreaiakat, hiszen egyáltalán nem az a lényeg ;). <br /> <a href="http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fcathyirasai.blogspot.hu%2F&h=SAQFvhF-W&s=1" rel="nofollow nofollow" target="_blank"><span></span></a>A <a href="http://cathyirasai.blogspot.hu/" target="_blank">másik</a> blogomon, pedig kész novellákat tudtok elolvasni, amik mostanában lehet bővülni fognak :) <br /> <br /> Puszy, Cathy</span></span>Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-90815290163180880952012-12-24T13:25:00.001+01:002013-07-14T20:37:26.023+02:0022. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbTUT8i8__n4TSFqvcL7c9uaNMIK-nVTQ0e0r75h1ZkKrpM6vGAVtGhZ-9t5b-Vd4LlQ2VFIQH2Y5-4q2ieDkDglkjFZEUdSu8_LY-PcCd0lYwzZHvDhCJa15w0QcooGr6lJkSlKHr7RU/s1600/content_Bella-Thorne.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbTUT8i8__n4TSFqvcL7c9uaNMIK-nVTQ0e0r75h1ZkKrpM6vGAVtGhZ-9t5b-Vd4LlQ2VFIQH2Y5-4q2ieDkDglkjFZEUdSu8_LY-PcCd0lYwzZHvDhCJa15w0QcooGr6lJkSlKHr7RU/s320/content_Bella-Thorne.jpg" width="320" /></a><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-size: 12.0pt; text-shadow: auto;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Két mondat maradt csak a fejemben. Egyrészt,
hogy ez nem lehet igaz, itt van Lyle életben, és tényleg ős vámpír. Másrészt
belesétáltunk a csapdába. Ezért csalogatta ide Evet, hogy elkapják, vele együtt
pedig engem. Segítség reményében tálcán kínálom az életemet. Mert még ha nem is
Sztellával van, akkor simán magának akar, elvégre Lyleról van szó, akit onnan
ismer mindenki, hogy meg akart ölni egy vángelt és elvenni az erejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én viszont nem adom magam harc nélkül.
De mivel ki tudja lesz-e bármi esélyem később, most kell lépnem. Megragadtam a
tüzet, ami nem volt most elzárva tőlem, és a láncaimnak veselkedtem. Ám nem
tudtam kiszabadulni. Mindez azonban egy röpke pillanatig tartott, mert a
fegyver csöve rám irányult. A falnak repítettem, de a férfi meghúzta a ravaszt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy pillanatra azt hittem most fogok
meghalni. De a golyó a karomba fúródott, a vállam alatt. Perzselő érzés járta
át, sikítani tudtam volna kínomban, ám még így is örülhettem, hogy gyorsan léptem
és nem a szívembe kaptam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azonban rögtön leblokkolt Lyle.
Viszont ez sem állított meg, vergődtem a székben, a karomban lévő fájdalommal
mit se törődve – a szándékom ellenére, azonban minden próbálkozás gyengére sikeredett,
hiszen a sérült karomat alig tudtam megmozdítani. Mellette pedig próbáltam
elérni az elemeket, de egyfolytában áttörhetetlen falnak ütköztem, ami egyik
próbálkozás után se lett gyengébb.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Közben a másik pasas is
feltápászkodott, arcáról sütött a düh. Keze a pisztolyra szorult, ujja a
ravaszon. Hát ennyi volt. Még jó, hogy nem mentem haza. Vajon Eve él még
egyáltalán? Megint kudarcot vallottam, csak most én is meghalok.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tedd le! – szólalt meg Lyle.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezen egy pillanatra meglepődtem, ám a
következő másodpercben már tudtam, hogy az erő miatt kellek neki életben. Csak
álmodhatom a gyors halálról.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ha nem húzod meg a ravaszt, meg
foglak ölni – néztem fenyegetően a hezitáló boszorkány szemébe. Talán a dühe
miatt hallgat rám. De csak gyilkos tekintettel nézett vissza.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lyle nevetése hangzott fel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Milyen vakmerő vángellel van
dolgunk. Senki se fog megölni senkit! – vált parancsolóvá a hangja, ahogy
folytatta. – Hagyj magunkra Adam!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Boldogulok. Menj, nyugtasd le magad!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam egy utolsó pillantást vetett rám,
majd kivonult és becsapta maga mögött az ajtót.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem számítottam arra, hogy ekkora
hatást ér el a nevem, de most már lehiggadhatsz. Nem tudom pontosan, mit
hiszel, viszont semmi rosszat nem tervezek veled. Ez az egész pedig annak az
eredménye, hogy a területünkre jöttél, mi pedig nem szeretjük a vámpírokat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezt komolyan te mondod? Tudom mi
vagy.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Fogalmad sincs róla – vigyorgott rám.
– Megnézem a karod, addig próbálnál viselkedni? – kezdett közeledni felém.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem – vágtam rá egyből, pedig a
kezem irtóra fájt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem bántalak, szóval lehetnél olyan
együttműködő, mint Eve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Meg vagyok kötözve, előtte
letámadtak, pisztolyt fogtak rám, itt van maga, aki meg akart ölni egy vángelt.
Miért lennék együttműködő?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Sose akartam megölni egyet sem
közületek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Bocsáss meg, csak az erejét akartad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most először változott dühössé,
fenyegetővé a kifejezése. Akaratlanul is még jobban a székhez simultam, mintha
elbújhatnék benne.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Semmit se tudsz a szándékaimról. Ha
meg ilyen nagy a szád, gyógyítsd meg magad és szólj, ha tudsz normálisan
beszélni! – mondta fagyosan és megfordult.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem akartam megint egyedül maradni a
gondolataimmal, amik az új információk után csak szörnyűbbek lennének.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Várj! – kértem. – Befogtam, ha
elmondod ki is vagy, mit keresel itt és a többi.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hátrafordult, arcán halvány mosolyt
vettem észre, mulatott rajtam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nyugi
Cathy, ha továbbra is kimutatod a dühödet, nem tudsz meg semmit!</i><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Előbb bekötjük a kezed. Ha bármivel
próbálkozol, nem csak elzárlak az erődtől. – A hangja közönyösen, kijelentően
csengett, de ezzel még jobban rám hozta a frászt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Odajött hozzám és leszedte a
láncaimat. Meg akartam nézni, hogy a fal még mindig ott van-e a fejemben, de ha
észrevenné és fenyegetésnek vélné… Így bármennyire kísértett, nem tettem
semmit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felállni se mertem, mire felnevetett.
Csak ennyi kellett, mérgesen talpra ugrottam. Lábaim teljesen elgémberedtek –
jobban mondva mindenem – és a hirtelen mozdulattól majdnem visszaestem, de
sikerült megtartanom az egyensúlyomat. Lyle megcsóválta a fejét, majd megfogta
az ép, jobb karomat és elindultunk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam kint állt az ajtónál és
döbbenettel, vegyes gyűlölettel nézett. Rávigyorogtam, amitől kezdett az
arcszíne vörös lenni, de mielőtt ő vagy én mondhattunk volna valamit, Lyle
egyikünkre se figyelve ment tovább, ezért kénytelen voltam követni, hacsak nem
akartam orra bukni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy ablaktalan, hosszú, lámpával jól
megvilágított folyosón jártunk. Ugyanolyan ajtók nyíltak, mint ahonnan kijöttünk.
Úgy gondoltam az épület alagsorában vagyunk. Szerencsére nem hasonlított
börtönre. A falak egyszerű fehérre festve. Az ajtókon kis táblák tűntek fel,
ahogy haladtunk. Különböző raktárak, egy-két iroda, semmi rémisztő.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A folyosó végén volt lépcső és lift is.
Felmentünk a földszintre, ahol már másokat is láttunk. Kinézve az egyik ablakon
láttam, hogy már javában délelőtt van. Remek, jól kiütöttek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Különböző korú lányok és fiúk mentek
el mellettünk, mindenki kíváncsian fürkészett és udvariasan köszöntek Lylenak.
Én csak szótlanul követtem és próbáltam senkire se ránézni. Így is eléggé
idegesített, hogy mindenki bámul.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszer felpillantottam Lylera, aki
barátságosan mosolyogva viszonozta a köszönéseket. Ezen megint meglepődtem.
Semmit se tudtam elképzelni arra, miért viselkednek vele így, mikor vámpír.
Lázadó, az igaz, de ez még akkor sem magyarázat semmire, főleg a vezetőségre
nem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elértük az orvosi szobát, ahol egy
fiatal nő pakolászott éppen a szekrényben. Majdnem vállig érő szőke haját
összecsurizta, de sok tincs lógott szabadon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szia Helen – köszönt Lyle, mire a nő
kicsit ijedten fordult meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- A szívbajt hozod mindig rám a… -
Hirtelen elhallgatott meglátva a vérző karom. – Mi történt? – kérdezte,
miközben egyből az ágyhoz húzott. – Mondtam, hogy ne bízd Adamre! – nézett
megrovóan Lylera.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Az egész egy félreértés volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hát igen, ha meghaltam volna, mert a
célzott pontban talál el a golyó, akkor is csak egy félreértés lenne. De
mindegy, Lyle felé fordultam míg Helen a szükséges dolgokat készítette az ágy
mellé.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szóval, ki vagy te?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- A Tynisha által teremtett
boszorkányok első gyereke.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De ez azt jelentené, hogy ő is
boszorkány. Vagy nem? A vámpírok gyereke is vámpír lesz. Ha náluk nem így
lenne, miért lennének ennyin?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te vámpír vagy, méghozzá a fők közé
tartozó – ellenkeztem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Pontosabban hibrid, méghozzá az
egyetlen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>- Mi? – pislogtam értetlenül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Boszorkány voltam, de aztán Aleida
átváltoztatott. És mivel ő tette, a vámpír énem a főcsoportba tartozókéval egyezik
meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De hát, hogyan lehetséges ez?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Pont úgy, ahogy te embert át tudsz
változtatni. Én Aleida vérével a testemben haltam meg. Igaz, akkor már
elvesztette a halhatatlanságát, de akkor is olyan volt, mint egy ángel. Ezért
majdnem olyan lettem, mint az a kettő, akiket megteremtett. Legalábbis a vámpír
részem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Döbbenten néztem rá, az egész
hihetetlenül hangzott. Aleida megbánta, hogy létrehozta a vámpírokat, miért
változatta volna át?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem hiszek neked.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor mégis mivel magyaráznád?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>- Biztos valami boszorkányos megtévesztés, amit érzek rajtad – találtam
ki hirtelen. – Aleida sose tett volna ilyet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mert te nagyon sokat tudsz róla,
igaz? – kérdezte gúnyosan. – De ez csak a vámpírok tudásánál több. Én viszont
ismertem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De akkor is…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igazat mond – szólalt meg mellettem
Helen. – Viszont ezt nem beszélhetnétek meg később?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Vettem a célzást, már itt sem vagyok
– mondta Lyle és kiment a szobából, becsukva maga mögött az ajtót.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már nyitottam a számot, hogy
megállítsam, de végül nem mondtam semmit. Úgyse tudom elhinni, amit mond. Ugyan
tényleg ismerheti Aleidát, hiszen nagyon idős, de még most sincs semmi
magyarázat az átváltoztatására.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Várjunk, ismeri Aleidát. Tudja a nevét
és Tynisháét is. Ez még csak most esett le, annyi hihetetlen dolgot mondott,
hogy fel se tűnt hirtelen. Viszont egy vámpír se tudja a nevüket, sőt
Tynisháról egyáltalán semmit. Ez azt jelentené, hogy mégiscsak van igazság a
hallottakban?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szétvághatom a felsődet? Úgy
könnyebb lesz levenni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tessék? – néztem Helenre
meglepetten, aki ollóval a kezében várta a válaszom. – Utána nincs mit
felvennem – tiltakoztam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Majd szerzünk neked, ne aggódj! –
mosolygott rám.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miután megszabadult a ruhától lemosta
a sebet, ami nagyon fájt. Az ágy szélét szorongattam, de még így is
felszisszentem az égő érzéstől. A továbbiakat csukott szemmel, összeszorított
fogakkal, csendben tűrtem. Végül is mikor megkaptam az erőt az sokkal jobban
fájt, ez semmi ahhoz képest és kaptam egy fájdalomcsillapítót is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Bekötöm és készen vagyunk. Viszont
úgy tudom, a vérrel gyorsabban gyógyulnál, majd megmondom Lylenak.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Maga szerint adna a véréből? –
nyitottam ki a szemem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem gonosz ő. Amúgy pedig tegezz
nyugodtan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezt nehezemre esett elhinni, de
legalább Helen eddig jó fejnek tűnt. Vagy csak azt akarják elérni, hogy
valakiben megbízzak és engem is sikerüljön úgy behálózni, mint Evet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te tudod, hol van Eve?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Passz, én általában késő
informálódom a dolgokról, mert a legtöbb időmet itt töltöm. De úgy gondolom,
hogy körbevezeti valaki az épületben.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagyszerű, remélem legalább szökési
utat is keres. Ebben azonban nem reménykedtem, mert tökéletesen el tudtam
képzelni, ahogy leesett állal sétál, és közben a fellegekben szárnyal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kész is vagy. Nézek neked gyorsan
ruhát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hamar talált egy fehér pólót, amit
nehezen magamra vettem. Köszönetet mondtam Helennek és elindultam Lyle-al, aki
kint várt rám. Azt mondta, elvisz egy szobába, ahol pihenhetek és odahívja Evet
is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Örültem, hogy végre találkozhatok vele.
Ha nem lesz semmi baja, tuti én fogom felpofozni. Jöjjünk a boszorkányokhoz,
jöjjünk. Aztán megtámadnak, lelőnek bennünket, vagy pontosabban csak engem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De az utat úgy gondoltam hasznosan
töltöm ki, így tovább folytattam a kérdezősködést.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mi volt az a vángel támadás?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hazugság az egész – válaszolta
dühösen. Nem érintheti jól ez a téma, ha ilyen hirtelen felhúzza rajta magát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezt kétlem. A nő megsebesült és
téged mondott támadónak, sőt láttak is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mint már megjegyeztem, semmit se tudsz
a szándékaimról.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor magyarázd meg!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mi értelme, ha nem hiszel nekem?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te mondasz olyanokat, amik
képtelenségek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Eve sokkal nyitottabb – mormogta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mert teljesen megszállottá vált.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mindegy, én befejeztem ezt a
szópárbajt. Talán másnak hiszel majd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kinek?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Egy olyan valakinek, akit ismersz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem mehetnék egyszerűen el, úgyse
fogsz nekünk segíteni?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Erre Lyle megtorpant és felém fordult
meglepetten.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te komolyan azt hiszed, hogy
elengedlek titeket?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem azt mondtad, hogy nem bántasz? –
kérdeztem vissza.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ez még nem jelenti azt, hogy
szabadon eresztelek, aztán meg hadd beszélhess nyugodtan rólunk másoknak.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hát ezt nem hiszem el. Segítség
helyett itt ragadunk. Egyből más megvilágításba került a szoba is ahova
mentünk, valószínű az lesz majd a cellám.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mi ez a hely amúgy? – kérdeztem,
miközben sétáltunk tovább. - Mert nem hiszem, hogy nagyon érdekelné a
vámpírokat – oké, ez lehet, sőt biztos hazugság - és eleve nem terveztem
elmondani nekik.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mondhatnánk iskolának is, viszont
oda nem sokan szeretnek járni, ezt a helyet azonban imádják a fiatalok is. Akit
tudunk, összeszedünk azok közül, akikben megvan a boszorkányság. Itt pedig
megtanulhatnak mindent, amit akarnak, kortól függetlenül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szóval ők szabadon dönthetnek? –
kérdeztem gúnyosan. – Ők is fecseghetnek az embereknek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Megvan a tökéletes rendszerünk, ami
megakadályozza ezt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Óh, és mi lenne az? Velünk miért nem
lehet megcsinálni?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Megjöttünk – állt meg egy ajtó
előtt, majd kinyitotta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bementem és körülnéztem. Egy
kollégiumi szobához hasonlónak tűnt. Csak a legfontosabb berendezésekkel, ágy,
szekrény, íróasztal egy székkel. Na, álmodhatok ezek szerint arról, hogy Eve is
itt lesz, mivel egyszemélyes szoba volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Eskütétel, amit egy varázslat miatt
senki se tud megszegni – válaszolt közben a kérdésemre Lyle. - Attól még ide
tudnátok őket hozni. Szerinted miért bujkálunk a vámpírok elől?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Passz, utáljátok őket és féltek
tőlük? – tippeltem. – De ők, amúgy sem hisznek bennetek, Tynisháról semmit se
tudnak.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Még szép, mert a vángelek sem
beszélhetnek az ángeles ügyekről.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tessék?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Azok a dolgok, amiket tudsz
Aleidáról és Tynisháról, csak olyanokkal tudsz beszélni róluk, akik szintén
hallottak már felőlük.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>- Ezt honnan szeded?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Segítettem a varázslat
létrehozásában, sőt ami azt illeti én találtam ki. De ha nem hiszed el ezt se
nekem, válaszolj! Elmondtál már valamit valakinek, Even kívül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem, de eszembe se jutott, hogy meg
kéne beszélnem mással.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Látod – vigyorgott rám elégedetten.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már nyitottam volna a számat, amikor
eszembe jutott Matt fura szótlansága. Pont arra gyanakodtam, hogy egy
boszorkány csinált valamit, amitől nem tud beszélni. Innen nézve már könnyebben
el tudtam hinni, hogy tényleg van igazság abban, amit mondott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Inkább térjünk vissza a fontosabbra
– mondtam, miközben megcéloztam az ágyat és leültem a szélére. Duzzogni akartam
kicsit a „raboskodás” miatt, de szédülni kezdtem az állástól. Igaz nem fájt
annyira a karom a fájdalomcsillapítótól, ám gyengének éreztem magam. – Mi volt
az a vángeles dolog régen?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Az én feladatom lenne figyelni a
vámpírokra a háttérből – válaszolta egy sóhajtás után. Közelebb húzta a széket
az ágyhoz és leült rá. – Akkoriban álltak elő legjobban a vámpírok teremtésének
megvalósítására szánt ötletekkel. A fővámpírok terjedését nem tudtam
megakadályozni, de nem engedhettem meg az emberek átváltoztatását. Így mikor
megszületett a briliáns ötlet, hogy a vángel vérével próbálkozzanak, közbe
kellett avatkoznom, hiszen én a saját létem miatt sejtettem, hogy sikerülhet
ezzel a módszerrel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meglepetten hallgattam. Épp közbe
akartam szólni, amikor tenyerébe hajtott fejjel halkabban folytatta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Minden sikeresnek látszott. Aztán
eljött a pillanat és az a ribanc a legvégén meggondolta magát. Muszáj volt
elmenekülnöm, mert hívta az őröket és azzal a hazugsággal etetett be mindenkit,
hogy el akartam venni az erejét. Legszívesebben megöltem volna, de ez az
ígéretemmel szemben állt. Viszont miatta nem tudtam teljesíteni Aleida kérését,
elbuktam a feladatommal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Aleida miatt tetted?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Persze – emelte fel a fejét és
egyenesen a szemembe nézett. – Ezért változtatott át, hogy többet tehessek az
ügyért, mint egyszerű boszorkányként.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez az ok már érthető is volt, de miért
pont Lylet bízta meg ezzel a feladattal?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Viszont mit akartál tenni? Hogyan
akadályozhattad volna meg? Elvégre, mindig lesz új vángel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nyitotta a száját, hogy válaszoljon,
amikor kinyílt az ajtó és Eve jött be egy olyan lánnyal, akit nagyon jól
ismertem. Fehér bőrével és vörös hajával remekül beillett a családunkba. Míg én
kilógtam kicsit, mert színeimet apámtól örököltem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kristin? – kérdeztem döbbenten. Nem
tudtam elhinni, hogy az unokatestvérem van itt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igen – vigyorgott rám, a következő
pillanatban már előttem is volt és megölelt. – Annyira jó, hogy életben vagy.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te mit keresel itt?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Boszorkány vagyok – mosolygott rám,
miután elengedett. - Pár hétre rá miután eltűntél kiderült rólam és aztán Lyle mester
elintézte, hogy idejöhessek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az említettre sandítottam, gondolom
szívesen tette. És mester? Elvárja, hogy így szólítsák? Röhej.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem kell rosszra gondolni.
Egyszerűen meggyőztem a szüleit arról, milyen jó iskola ez, vagyis Slyvia
nénikétek segítségére siettem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Képzeld, ő is boszorkány – újságolta
vidáman Kristin.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sylvia anya anyjának a húga. Kristin
meg a nagybátyám lánya. Mindenesetre én nem tudtam olyan lelkes lenni, mint ő.
Már attól rosszul voltam, hogy Eve és Kristin is úgy csinál, mintha nem is
lenne ennél az egésznél jobb dolog.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor hogyhogy nincs itt? –
kérdeztem gúnyosan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Megtanult már mindent innen, amit
akart – válaszolt Lyle. – Arra vállalkozott, hogy tudatlan boszorkányokat
keres. És persze közel marad a családjához, mert ti bizony nem vagytok még
hozzánk képest se átlagosak. Nem csoda az sem, hogy te lettél a vángel. Miután
Kristin idekerült vele együtt kutattam kicsit a családfájában, mint kiderült
ahhoz a vonalhoz áll a legközelebb, amelyikből sok nagyhatalmú boszorkány
került már ki. Közben pedig veled kapcsolatban is végeztem egy kis kutatást.
Anyai ágról a boszorkányokhoz húzol, de apád családjára visszavezetve lehet
találni korábbi vángeleket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nagyon értesz a nyomozáshoz – néztem
szúrósan Lyle szemébe, ő csak megvonta a vállát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mint boszorkányok vezetője
kötelességemnek érzem, hogy a lehető legtöbb érintettet felvilágosítsam
különleges helyzetükről és biztosítsam számukra a tanulást. Ezért képben kell
lennem a családfákkal. Elvégre még így is nehéz megkeresni a szerteágazó
vérvonalakban azokat, akik örökölték a képességet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Pont úgy működik, ahogy sejtettem –
szólalt meg Eve. Rápillantottam és végigfutottam a szememmel, semmi baja nem
volt. – Azok a leszármazottak lesznek boszorkányok, akikben ott van az a
bizonyos lélek. És ettől függ az is, hogy milyen erősek lesznek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ez egyébként ugyanaz, ami a
vángeleknél is van – vette vissza a szót Lyle. - Mivel Aleida és Tynisha is a
lélek erejét használta a két faj megteremtésénél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Azt nem akarjátok megkérdezni, hogy
ez érdekel-e? – csattantam fel, már nem bírtam tovább elviselni. - Mert nem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mi a baj? – kérdezte tágra nyílt
szemekkel Eve. Majd észrevette a karom. – Uram atyám, jól vagy?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Amint elhagyhatom ezt a nyavalyás
helyet, jól leszek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kristin segítenél meggyőzni Cathyt,
hogy ez egy jó hely? – fordult szórakozottan unokatestvérem felé Lyle.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igen az – mosolygott rám megnyugtatóan
Kristin. – Elmagyarázunk Evevel mindent.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem érdekel! Baromi nagy bajban
csücsülünk éppen, nincs idegrendszerem ezt hallgatni tovább, sem itt maradni!
Felfogta mindenki?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cathy, nyugi! – tette a vállamra a
kezét Eve. – Megoldunk mindent, bízz bennem!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Habár most teljesen komoly képet
vágott, semmit se változtatott a hangulatomon. Visszaültem az ágyra és a jobb
kezembe temettem a fejem. Idegességemen az se javított, hogy a bal karom is
egyre jobban sajgott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Jut eszembe. Lyle, telefonálhatnék?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem mondhatsz semmit, tudod! És itt
kell maradnod mellettem!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kikukucskáltam kicsit. Lyle kihúzott a
zsebéből egy telefont és odaadta Evenek. Azt a, talán velem is így
viselkednének, ha olyan idióta megszállottsággal viselkednék, mint Eve? Csak az
a baj, hogy erre képtelen vagyok.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Felhívom Jacket és megnyugtatom
őket, biztos aggódnak már – mondta nekem Eve, miközben leült mellém és
tárcsázott. – Aztán beszélünk, oké?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem néztem fel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szia, én vagyok az – köszönt. Még
így is megváltozott kicsit a hangja, attól hogy csak telefonon keresztül
beszéltek. – Minden rendben, bocsi, hogy csak most jelentkezünk. Viszont nem
tudom, mikor megyünk vissza.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azért az valamelyest megnyugtatott,
hogy ez alapján ő sem tervezett itt maradni a végtelenségig.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Micsoda? – emelkedett meg a hangja.
Ezután újabb szünet következett. Most már felpillantottam és Eve egyre jobban
elfelhősödő arcát néztem. – Ne csináljatok semmit! Kitalálunk valamit és
visszahívlak nem soká.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mi történhetett már megint? Eve
lerakta a telefont és felém fordult. Tekintete kétségbeesett volt és szomorú.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Damon és Kordélia eltűntek.</span>Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-71362567535301063162012-12-24T12:16:00.002+01:002012-12-24T12:16:50.989+01:00KarácsonySziasztok!<br />
<br />
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmJuB6WyC76dlSS5m48pfb2LMhZAtZcVcfmM2wI0bi2FAPXusyREYimHdeWCcFpO6WeWIoJxojkVS7Y3FF_qP0-XoQFppDYCYrXlBRznrRE9ZPs0LB59N4JKtk9Jmho0B2VD8qGj6KiyM/s1600/blue-candles-christmas-decorations-celebrations.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmJuB6WyC76dlSS5m48pfb2LMhZAtZcVcfmM2wI0bi2FAPXusyREYimHdeWCcFpO6WeWIoJxojkVS7Y3FF_qP0-XoQFppDYCYrXlBRznrRE9ZPs0LB59N4JKtk9Jmho0B2VD8qGj6KiyM/s400/blue-candles-christmas-decorations-celebrations.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
Puszy, CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-54752520605498199882012-12-08T16:36:00.000+01:002012-12-08T16:36:27.391+01:00"22."Sziasztok!<br />
<br />
Kész a 22. fejezet, de még csak az kapja meg, aki teljesítette a <a href="http://cathykonyve.blogspot.hu/2012/10/fontos-kovetkezo-fejezettel-kapcsolatos.html" target="_blank">játékot</a>. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, hajrá! ;)<br />
<br />
Puszy, CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-79579668782310738152012-10-31T21:31:00.001+01:002012-10-31T21:33:11.398+01:00Fontos, a következő fejezettel kapcsolatos! Sziasztok!<br />
<br />
Úgy döntöttem ma, hogy hozok egy kikötést, játékszerűséget, nem is tudom pontosan minek lehetne nevezni. :) A lényeg az, hogy a fejezeteket annak átküldöm, amint kész vannak, aki teljesíti a kikötést és megadja az email címét. Az oldalra viszont pár héttel később rakom csak fel. És tudom jól, hogy ez most nem jön ki valami jól, mert eleve nem sűrűn rakok új fejezetet, viszont ez azért van, mert nincs sok időm és mikor van akkor se nagyon van mindig hangulatom a KH írásához, amiért semmilyen visszajelzést nem kapok a fejezetekhez. Viszont most bele fogok húzni ígérem és aki teljesíti a kérésemet, játékot az élvezheti a következő fejezetet hamarosan. :)<br />
És akkor térjünk rá, hogy ez miből is áll :) Minden fejezetnél érvényes az, ha írsz egy véleményt hozzá. Viszont én adok egy kis játékot is, vagy ez lehet segítség azoknak, akik nem tudnak mit írni. Ugyanis ez a játék egy kérdés lesz az adott fejezettel kapcsolatban. :) Próbálok mindig kitalálni valami jót.<br />
Így akkor kezdjük is el ;)<br />
SPOILER Csak az olvassa tovább, aki már elolvasta a 21. fejezetet!!! <br />
<br />
A kérdésem: Mit gondoltok Lyleról?<br />
Én itt legjobban arra vagyok kíváncsi, hogy szerintetek, hogyan került a boszorkányokhoz, hogyan lett a vezetőjük, hogyan lehet fővámpír és így tovább... <br />
Írjatok nyugodtan bármilyen ötletet, ha van, vagy csak sima véleményt a fejezetről! Mellé pedig egy email címet és kapjátok is hamarabb a fejezetet. :)<br />
<br />
Puszy, Cathy Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-35103713618209629582012-10-31T20:47:00.000+01:002012-10-31T20:51:36.657+01:0021. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwlxQPdsWeq6zFeDcwDO9WzJwxBMzewV6jQpeROq5D0NwCaIMOZbFLKvM92rFCElfwiSCdbdoIqB8oTDJ6pLarsNQOOPXjpYBw0W9Yw9Zn_NFr0aA_PFyo-fK5jVs7RZjwDmVnNAsbTw0/s1600/josh_hartnettGreen.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwlxQPdsWeq6zFeDcwDO9WzJwxBMzewV6jQpeROq5D0NwCaIMOZbFLKvM92rFCElfwiSCdbdoIqB8oTDJ6pLarsNQOOPXjpYBw0W9Yw9Zn_NFr0aA_PFyo-fK5jVs7RZjwDmVnNAsbTw0/s320/josh_hartnettGreen.jpg" width="258" /></a></div>
<span style="font-size: 12.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="text-shadow: auto;">Magára
hagytam Evet pakolás közben. Levegőhöz akartam jutni és kicsit egyedül lenni.
Persze pont beleütköztem Damonbe, aki kijött a nappaliból. Ahogy felnéztem az
arcába találkozott a tekintetünk és egymás szemébe mélyedve álltunk. Úgy nézett
rám, hogy attól zavarba jöttem, mégsem tudtam elszakítani a pillantásom.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hova készülsz? – kérdezte halkan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ki az udvarra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bólintott és megfogva a kezem kihúzott
a bejárati ajtón. A nap még látszott az ég alján, de mi pont árnyékban voltunk.
Viszont így is furcsa volt kint lenni egy vámpírral, miközben süt a nap. Ami
pedig ennél is különösebb volt, azaz érzés, amit az váltott ki belőlem, hogy
fogta a kezem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felém fordult, a szeme perzselte az
arcom. Még mindig fogta a karom, magához rántott, amitől mellkasának csapódtam,
de fel se fogtam még semmit mikor megcsókolt. Ajkai éhesen tapadtak az enyémekre.
Visszacsókoltam és ingébe markoltam. Nyelvével utat tört magának, én pedig
gondolkodás nélkül engedtem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szenvedélyes csókcsatánk percekig
tartott, aztán végre kitisztult annyira a fejem, hogy el tudjam tolni magamtól.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Sajnálom, ez nekem nem megy –
próbáltam hátralépni, de ölelő karjával nem engedett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Miért? – kérdezte értetlenül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hát igen a viselkedésem elég
ellentétesre sikeredett. Megbántam, hogy visszacsókoltam, de már hiába, mert
abban a pillanatban egy részem se ellenkezett ellene.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Én… - elnémultam. Mit kéne mondanom?
Mit érzek egyáltalán iránta?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra hátráltam, most nem gátolt meg, karja
lehullott maga mellé. Normális távolság keletkezett köztünk, amitől talán
kicsit jobban tudtam gondolkozni, de még így se ment. Mágnesként vonzott vissza
magához, azonban ellenálltam a késztetésnek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem tudom, mit érzek – mondtam
bénán, pedig hát ez az igazság.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem kellett volna, így letámadnom
téged – nézett rám bocsánatkérően.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Semmi baj – mondtam zavartan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- A repülős esetért is bocsánat. Csak
nem tudtam, hogy Leó beszélt neked Lissáról.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Az én hibám volt, én kérdeztem, hogy
miért utáljátok ennyire egymást Sztellával, ő először azt mondta, tőled kéne
megkérdeznem – magyarázkodtam, nehogy összevesszen emiatt az öccsével.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem haragszom rátok – nézett rám
kedvesen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor, miért akadtál ki annyira? -
Megvonta a vállát és az arcából láttam, hogy nem fogja elmondani az igazságot
úgyse.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen rádöbbentem, hogy ezzel
elterelődött a téma rólunk. Habár kíváncsi voltam, mit érez pontosan irántam,
örültem, amiért nem kell erről beszélgetnünk. Szerintem ő is így volt vele.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vagyis ezt hittem a következő
pillanatig, mikor visszatért korábbi mondatomra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezek szerint, valamit azért érzel. –
Ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hosszú pillanatokig töprengtem a
válaszon. Én se tudtam, hogy most mi van bennem, akkor hogyan fogalmazzam meg
neki. Így hát kezdtem azzal, amiben biztos voltam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- A Mattel történtek után semmi
szerelemmel kapcsolatos dologra nem vagyok képes jelenleg. Ezt ne értsd úgy,
hogy szerintem olyan vagy, mint ő. Egyszerűen csak nagyon megviseltek a
történtek és pont emiatt azt se tudom kibogozni a zavaros érzelmeim közül, hogy
irántad mit érzek. Eleve nem volt még időm alaposan átgondolni, a
meglepettségen is alig tudok túllépni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Olyan nehéz elképzelni, hogy
szerethetek valakit?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pont téged? –
Kapásból bólintottam csak utána jutott el a tudatomig, hogy hangjában
szomorúság bujkált és igazából választ se várt volna. – Te egy nagyon erős,
bátor, gyönyörű nő vagy – nézett mélyen a szemembe. Az, hogy nőnek lát, minden
mással együtt, amit mondott, és ahogyan mondta, boldogsággal árasztott el, és
abban a pillanatban teljesen elhittem neki. – Hagylak gondolkozni, remélem,
mikor visszajöttök, sikerül majd tisztáznunk mindent.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Beleegyeztem, aztán egyedül hagyott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egészen addig kint álltam, míg nem
jött Eve, hogy ideje indulni. Kordi is előkerült – fogalmam se volt, mit
csinált eddig -, elköszönt, de furán idegesnek tűnt. Damon futólag megölelt,
nem mondott semmit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mondtam Jacknek és Evenek, hogy
üljenek nyugodtan hátra és beszélgessenek, én úgyis gondolkodni akarok. Amúgy
se tudnék most semmi másra odafigyelni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az út elején kérdeztek Damon felől, de
nem árultam el nekik semmit. Láttam rajtuk, hogy addig faggatnának, míg el nem
mondom, de nem engedtem. Eddig Damon se mondott nekik semmit, ha tőlem kérdezik,
bár Jacknek elmesélheti később.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az idő lassan telt a kínzó gondolatok
között. Más esetben biztos nézelődtem volna, hiszen nem mindennap jut el az
ember Olaszországba, de most semmit se láttam meg, a táj összemosódva suhant el
mellettem, jelentéktelennek tűnt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Még Le Castella előtt elvált tőlünk
Jack.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Biztos, hogy jó ötlet ez? – kérdezte
aggodalmasan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Örültem, hogy legalább nem csak nekem
nem tetszik ez az egész. De Eve annyira meggyőzte már Jacket, hogy most elég
volt csak egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">igen</i> és máris úgy tűnt,
a nagy testőr teljesen elhiszi.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szia – köszöntem színtelenül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kiszálltak mindketten. Míg Eve
elbúcsúzott, ki se néztem, nem akartam látni mit csinálnak. Egyrészt az ő magánügyük,
másrészt csak Damon jutna róla az eszembe.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ne vezessek egy kicsit? – ült be
előre Eve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem vagyok fáradt és a sötétség se
zavar. – Hogy ne hozza fel Damont, gyorsan rákérdeztem. – Szóval most mi van
veled és Jackkel?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Egyikünk se akarja elveszíteni a
másikat, gondolkozunk minden lehetőségen, amiből sajnos nincs sok, de
megvárjuk, míg elrendeződnek a dolgok. Viszont tanulni akarok a boszorkányoktól
– tette hozzá halkan az utolsó mondatot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Előbb legyünk ott – mondtam,
ahelyett, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Te teljesen megőrültél?</i>.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem hiszed el, hogy megtaláljuk
őket?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megvontam a vállam. – Na és, ha nem
akarnak tanítani?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor nem hívnának.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tudod, hogy értem, vángel voltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igen, de Cathy lécci, legalább egy
icipici nyitottságot mutass feléjük. Hogy várod a segítségüket így?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Elmegyek hozzájuk, ez nem elég?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor mondok mást. Alesia apja egy
boszorkány volt, szóval egy részről hozzájuk tartozol. – Ezzel nem sikerült
meggyőznie, mit számít az a parányi, ősrégi kötelék? – Ne a vámpírokhoz
hasonlítsd őket! Mert…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Jól van – vágtam szavába és mosolyt
erőltettem magamra. – Lelkes vagyok.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Azt látom – nézett rám gúnyosan. –
Na és mi volt az erdőben?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sejtettem, hogy rá fog kérdezni és
örültem is, hogy nem másról akar beszélgetni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ki se találnád, hol temettük el
Laynet. Ott ahol Aleida és Tynisha találkozott régen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Biztos vagy benne? – kérdezte
hitetlenkedve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Teljesen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elmondtam, mit mondott Madie, majd
együtt törtük a fejünket, de semmire se jutottunk. Ő is értelmetlenül állt
azelőtt, hogy miért csak Madie érzett valamit, na meg persze mi miatt
egyáltalán? Hisz Aleida más helyeken is megfordult, ennek nincs értelme.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eve egy térkép segítségével
koordinált. A hely igaz nem volt a város közepén, de annyira el se különült a
várostól. Csendes, nyugis részen találtunk rá, el volt kerítve és hatalmas
udvar terült el az épület körül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te is érzed? – vigyorgott Eve, mint a
fakutya.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Valamit homályosan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Pedig olyan tisztán kivehetően veszi
körül a mágia – mondta áhítattal teli hangon és kipattant a kocsiból.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Eve! – Gyorsan követtem és elkaptam
a karját.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nyugi már, mi baj történhet? –
mutatott a meseszép, díszes épület felé. El kellett ismernem, hogy tényleg
lenyűgöző munka, bár nekem már túl csicsás. A kerítés elöl végig díszesen
csavargó vas, a többi helyen kábé három méteres fal vette körül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Három alak jelent meg a kapunál, két
férfi és egy nő. Ott állt egy kis őrbódé, gondolom onnan jöttek elő, de kicsit
sem tetszett az arckifejezésük, már, amit innen láthattam belőlük. Épp
elkezdtem visszafele húzni Evet az autóhoz, mikor kinyílt a kapu.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Jó estét! – köszönt Eve udvariasan
és megmakacsolta magát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Oldalba böktem - lehet kicsit erősen
-, majd felemeltem a kezem. El akartam húzni a csíkot az ellenséges tekintetek
elől, ezért hátráltam tovább, magasba tartott karokkal, hogy lássák, nem akarok
támadni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze Eve mindezt nem vette észre.
Kiverem belőle ezt az ostoba elragadtatást a boszorkányokkal szemben.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Elmegyünk – vettem kezembe az
irányítást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Visszaléptem megragadni barátnőm
karját. Közben készenléti állapotba helyeztem magam. Ezáltal az érzékeim is még
jobban felerősödtek, tisztábban kivettem a mágia pezsgését, ami belebegte az
egész helyet. Hű, igaza volt Evenek az előbb, de ez engem nem áhítattal töltött
el jelenleg, hanem félelemmel. Az egyik részemet ugyan mágnesként vonzotta, meg
is torpantam egy pillanat erejéig, de gyorsan összeszedtem magam és arra
koncentráltam, hogy a vámpír énemet kirázza tőle a hideg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Érzem. – Hallottam halkan a nő
hangját, és tudtam, ez nem sok jót jelenthet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következő pillanatban három szempár
fúródott gyilkosan belém. Levegőből azonnal fonatokat készítettem magunk elé.
Viszont hirtelen pokoli kín robbant szét a fejemben, nem úgy támadtak, mint
vártam volna. Felsikítottam, éles hangom belevágott a néma éjszakába, én
azonban távolról hallottam és a látásom is kezdett elhomályosulni. Kezemet
fejemre szorítottam, aztán már csak annyit éreztem, hogy a betonba csapódom.</span></span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 24.0pt; mso-para-margin-bottom: 2.0gd;">
<br />
<span style="font-size: 12.0pt; text-shadow: auto;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Iszonyatosan fájt a fejem, mikor magamhoz
tértem. Mi baj történhet, ugye? – morogtam magamban. Egy székhez volt kötve
kezem, lábam. Kedves fogadtatás, de legalább még élek. Viszont Evet megnyúzom
ezért. Vele mi történhetett? Ő is itt van?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szemeimnek kellett pár másodperc
mire megszokták a szoba sötétjét, ahová csak az ajtó körül szűrődött be
valamicske fény. Nem volt rajtam kívül senki és semmi a helységben. A francba,
mi lehet Evevel. Elkezdtem rángatni a kezem. Úgy éreztem, hogy vastag
fémbilincsek zárják le csuklóimat. Talán a tűzzel el tudnék érni valamit, így
kinyúltam utána. A fejfájástól nehezebb volt koncentrálni, de amint megéreztem
a kellemes érzést, mintha csillapodott volna. Azonban a fém még csak langyos se
lett. Dühösen nagyot rántottam rajta, de ezzel is csak annyit értem el, hogy a
húsomba vájt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó. Egy
pasas lépett be pisztollyal a kezében, amit rám fogott. Megismertem, ő is ott
volt kint.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Feleslegesen próbálkozol – mondta hidegen,
majd felkapcsolta a szobában a villanyt, közben persze le nem vette rólam a
szemét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Észre se vettem, hogy elengedtem egy
pillanatra a tüzet, de most egyből utánanyúltam, viszont láthatatlan falba
ütköztem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nyugodj meg, vagy kapsz még egy
sokkolást!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem vágytam megint arra a fájdalomra,
főleg, hogy az egész fejem lüktetett. Szóval feladtam – egyelőre – a
próbálkozást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mit csináltatok velem?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Agyinfarktus szerűséget okoztunk,
bár lehet nagyobbat a kelleténél. – Ezt egyáltalán nem úgy mondta, mint aki
sajnálná. – A vámpírok gyorsabban helyrejönnek utána. – Hát ez igazán jó
taktika, öljük meg, ha van benne valamennyi vámpírság. – Most pedig falat
állítottam, hogy ne tudd használni az erőt – folytatta kérdezés nélkül. –
Persze át tudnád törni erőfeszítéssel, de én előtte meg tudom húzni a ravaszt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Magyarul jobban járok, ha nem
próbálkozom semmivel, felfogtam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hol van Eve, akivel jöttem? És miért
csinálják ezt velünk, mikor semmi ellenséges dolgot nem tettünk?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Magad miatt aggódj, Eve teljesen jól
van. Te viszont vámpír vagy – mondta undorodva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Vángel vagyok – vágtam vissza
dühösen és uralkodói stílusban, ami lehet nem volt a legjobb ötlet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Félig vérszívó – zárta le a témát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Beszélni akarok a vezetővel!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez a pasas egyre jobban bosszantott.
Megtámad, amitől még mindig szenvedek, elzár az erőmtől, vámpírnak meg
vérszívónak nevez.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Evevel van.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Remek, nekem meg ideküldik ezt a
bunkót. Bár talán jobb is így, úgy tűnik Evenek elnézik, hogy az ellenséggel
jött. Feltéve a pasas szavahihetőségét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- És velem mi lesz?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Megvárjuk, míg ráér, aztán majd ő
eldönti, hogy mit csináljunk veled.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Az istenért, segítségért jöttünk –
fakadtam ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Úgy nézek ki, mint akit érdekel?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Dühösen fújtattam, de csak magamban
vágtam vissza. Nem, úgy, mint akinek be lesz verve a képe, amint szabad lesz a
kezem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Elengednél legalább? – szólaltam meg
nyugodtabb hangon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Álmodozz csak – vigyorgott rám
gúnyosan és leült a földre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Feleslegesnek éreztem minden témát,
így csendben ültem. Abban reménykedtem, hogy ha Eve már ilyen szépen belekevert
ebbe, akkor segít kimászni. Arra nem is mertem gondolni, hogy a férfi hazudott
vele illetően. Most nekem kéne megvédenem. Én meg rögtön a legelején hatalmas
kudarcot szenvedek. Jack is majdnem meghalt, mert nem voltam képes semmit
tenni, most pedig Eve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rendbe hozom, zártam le fájó gondolataimat.
Ki fogunk innen jutni, méghozzá élve. Amúgy sem ölnének meg, igaz? Szörnyű volt
semmit se tudni a boszorkányokról, így arra se tudtam a választ, mikre
számíthatok. De azt elhatároztam, hogy mindent megteszek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bő egy óra telhetett el -, ami alatt
már mindenre gondoltam – mire végre nyílt az ajtó. Őrzőm felpattant, én meg
beleszimatoltam a levegőbe. Egyből éreztem, hogy mi az új pasas, emiatt
teljesen össze is zavarodtam, főleg, hogy a bunkócska üdvözli, a megtámadás
helyett. Ez most valami elfuserált vicc?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nehéz helyzet elé állítottál Cathy – szólalt
meg a férfi, üdvözlés nélkül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hosszabb sötétbarna haj, barna szemek,
valamiért dezsavű érzés fogott el, pedig nem láttam még és nem is hasonlított
senkire, akit ismerek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- A vezetővel akarok beszélni –
mondtam dühösen. – Amúgy is mit keres itt egy vámpír, mikor én meg le vagyok
kötözve? – fordultam a másikhoz, mert bizony a jövevény vámpír volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Beszélj tisztelettudóbban! – szidott
meg felháborodva bunkócska.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hadd mutatkozzam be – szólalt meg a
vámpír.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az előbbi érzésem még jobban
felerősödött. Egy pillanatra felvillant újra a kert képe és a férfi, akit
sötétség lengett körül. Nem tudtam felidézni eddig gyűlölettől izzó arcát, ám
most hirtelen felismertem az előttem álló alakban. Ő volt az, de ez… Ez…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Lyle Wray vagyok, a boszorkányok
vezetője. Vagy, ahogy te ismerhetsz Lyle Rebelde.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kicsin múlott, hogy az állam nem esett
le, de még így se jutottam szóhoz. Itt áll előttem Lyle Rebelde, akit azért
ismernek a vámpírok, mert megtámadott egy vángelt nagyon régen. Akivel senki se
tudja, hogy mi lett. Akiről senki se tudja, hogy kinek a gyereke, pedig ős
vámpír, ezt én is érzem, még a nyálam is összefut a vérének illatától. És akit
mellesleg gyanúsítottam a támadásokért.</span></div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-89331965043501925672012-10-15T18:34:00.001+02:002012-10-15T18:34:54.468+02:00Álarc mögé rejtve<div class="widget-content">
Sziasztok!<br />
<br />
Nem rég
belekezdtem egy új történetbe, aminek nyitottam is egy blogot.
Kivételesen semmi fantasy nem lesz benne, viszont akcióból így se lesz
hiány ;)<br />
<br />
Tartalma:</div>
<div class="widget-content">
Park Kitty HyoYeon egy átlagos lány, vagy lehet mégse? Magyarországon
él, de Koreában született, hisz édesanyja koreai, viszont szinte rögtön
születése után apjával visszajött Magyarországra. Azt, hogy miért váltak
szét szülei nem tudja. Az édesapját hiába kérdezte, sose árult el
semmit. Csak annyit tud anyjáról, hogy tőle örökölte a nevét, mert őt is
Park HyoYeonnak hívják, és van egy fényképe róla, semmi több. Azt
viszont hamar megtanulta, hogy ha kérdezgeti apját, azzal csak felhúzza.
Persze nem adta fel ilyen könnyen, mióta az eszét tudja egyetlen vágya
kijutni Koreába és megkeresni édesanyját. Persze fél attól, hogy a nő
azért dobta el magától, mert nem akarta őt, ám még ez se fogja vissza.<br />
Most
pedig érettségi után egy nagyszerű lehetőséget kapott. Kisgyerekkora
óta táncol és a tanára most egy Seoulban (Korea fővárosa) megrendezett
versenyen akarja, hogy részt vegyen. Nem is kérdéses, Kittynek a
beleegyezése. Viszont apjának mást hazudott, mert tudta jól, hogy
Koreába soha nem engedné el.<br />
Így mivel vihet magával egy kísérőt,
barátnőjével, Nórával útnak indulnak Seoulba -, szüleik szerint persze
Amerikába tartanak egyetemre.<br />
A versenyen megismerkedik egy énekes,
táncos csapattal, akik beveszik maguk közé. Úgy látszik remek barátokra
lelt és talán többre is az egyik srác személyében. De bizony nem minden
az, aminek látszik...<br />
Vajon megtalálja az édesanyját? Megtudja miért
nem kereste soha lányát? Ami pedig a legfontosabb, keresés közben vajon
milyen mélyre kerül, Nórával együtt Korea alvilágába?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://alarcmogerejtve.blogspot.hu/" target="_blank"><img border="0" height="187" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Tf9xqKYNqA7dKgakP1mKUA9sXqN5IK5q2Ow4zm6KAE-Et4DwwCsYccIx_2i5GD1ZUHlODFngVNIlHSvksmWeGtOJIhHOXIVfUR7OsO8wKt1HxXtwq1nC4trN5cneSOIZmmq1ZuICNdk/s320/hdd.jpg" width="320" /></a></div>
Katt a képre, ha érdekel! ;)</div>
<div class="widget-content">
</div>
<div class="widget-content">
<br />Puszy, Cathy </div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-48572757856142843432012-09-10T20:03:00.004+02:002012-09-10T20:26:55.885+02:0020. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNNC9WCC4FBeNvNAcA5glt37QkdxxCkn5DzqzH9ZXbG0PQ92IeBWk7jT28yVeE8nqIgyF_9nODOkis1RvWSputsZBo-5FzRRx7RSTYDobf9tsee1a98LAlrLOr1TgRoTlH0gOJVRLVz9M/s1600/Nina-Dobrev-nina-dobrev-24942260-1600-1200.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNNC9WCC4FBeNvNAcA5glt37QkdxxCkn5DzqzH9ZXbG0PQ92IeBWk7jT28yVeE8nqIgyF_9nODOkis1RvWSputsZBo-5FzRRx7RSTYDobf9tsee1a98LAlrLOr1TgRoTlH0gOJVRLVz9M/s320/Nina-Dobrev-nina-dobrev-24942260-1600-1200.jpg" width="320" /></a></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; text-shadow: auto;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miután visszamentem a házba felvonultam
forró zuhanyt venni és átöltözni száraz ruhába. Mindezt úgy, hogy nem
foglalkoztam a többiek pillantásával. Szerencsére megérthették, egyedül akarom
túltenni magam a történteken, mert egyikük se zavart és utána se tettek
említést.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alig ültem le a nappaliban egyből
kopogott valaki. Kinyitottam a bejárati ajtót, Madie állt előttem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ma lesz Layne temetése, elhívtam
Damont is. Ha akarsz, eljöhetsz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Értetlenül pislogtam rá, főleg mivel a
damonös részt úgy mondta, mintha nagyon fontos lenne. Miről maradtam már megint
le?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szívesen elmegyek – válaszoltam
végül. Már eleve Layne miatt is elmentem volna.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Fél óra múlva találkozunk a
parkolóban.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezzel ott is hagyott. Hamarabb nem
szólhatott volna? Visszamentem a többiekhez elújságolni a hírt. A reakciókból
ítélve tuti csak én nem jöttem rá a lényegre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Majd én megyek Cathyvel – mondta
Jordan komor arccal. Leó persze azonnal tiltakozni kezdett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Neked itt sokkal több hasznod van.
Le fogom tudni beszélni bármiről, amit tervez.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végre kezdtem kapizsgálni a dolgot,
bár még most se értettem mitől olyan biztosak. Mindenesetre úgy döntöttem
átöltözök valami fekete ruhába, míg ők veszekednek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hát mi se kapunk egy perc nyugit se,
hiába intéztem el Mattet. Evehez is mehetünk hamarosan találkozni a
boszorkányokkal. Damon meg ki tudja, mit tervez már megint. Volt rá ötletem, de
arra gondolni se akartam. Pedig biztos, hogy bosszút akar állni és ész nélkül
rohanni, megölni Sztellát. Viszont miért pont most?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elkészülve lementem. Leónak sikerült
meggyőznie az apját, aminek örültem, mert Jordannek tényleg több hasznát
vesszük, ha itt marad. Jack is csatlakozott hozzánk – Matt „kihallgatása” alatt
visszahozták és már egész jó színben volt, de még ráfért a pihenés – a lánnyal
együtt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ennek még egyszer nem akarok a
tanúja lenni – ráztam meg a fejem és a lányra néztem, aki szó nélkül jött
mellettünk maga elé meredve, mint egy báb. – Nem helyes így bánni az
emberekkel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Pedig leszel – szólalt meg Leó. –
Azzal, hogy Jack csak bizonyos mennyiséget csapolt le nem épült fel teljesen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jack megköszörülte a torkát és éles
pillantást vetett Leóra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hagyd – sóhajtottam. – Vámpírok
vesznek körül, meg kéne ezt szoknom. Ahogy észrevettem nem sokan használják a
zacskós vért – hangomból csöpögött a gúny. Eszembe jutott Matt, aki milyen
jónak tüntette fel magát. Hányszor csókolt meg miután kiszívta valakiből az
életet? - Ideje kinyitnom a szemem, mert attól még, hogy nem akarok tudomást
venni róla, megtörténik. Viszont a közelemben senkit se fogtok megölni! –
vetettem figyelmeztető pillantást Leóra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Embert nem – bólintott rá
mosolyogva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megcsóváltam a fejem, de nem mondtam
rá semmit. Mi jogon tilthatnám meg, mikor már én is gyilkoltam? Meg, ha a
szükség úgy kívánja?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Odaértünk a parkolóba, mondjuk kicsit
késtünk. Madie egy testőrrel az oldalán várt minket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ez ki? – nézett a lányra kérdőn
Madie.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kirakjuk majd a városban –
válaszolta Leó.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem firtatta tovább csak rámosolygott
futólag Jackre, majd beszállt a kocsijába. Mi négyen külön autóval mentünk
Madiék után.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; text-shadow: auto;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A városban kiraktuk a lányt és
felvettük Damont. Ő beszállt a másik kocsiba, aztán valami eldugott földúton
vezetett bennünket Madie, majd még beljebb az erdőbe gyalog. Senki más nem volt
rajtunk kívül, ez azért meglepett. De a temetés is különös volt, az egyszer
szent.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szertartás annyiból állt, hogy Madie
búcsúztató szöveget mondott el, majd mindenki beszélhetett, ha akart. De csak
Damon és Aaron, az őr mondott pár mondatot. Mint kiderült Aaron leginkább
Laynere vigyázott. Damon pedig elég közel állhatott hozzá, legalábbis ezt
vettem ki szavaiból és láttam is rajta mennyire megviselte a dolog.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most kivételesen nem leplezte valódi
érzéseit, ami megint csak arra utalt, milyen komolyan érintette. Lehet pont,
emiatt készül valami őrültségre?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Layne holtteste – fel se lehetett már
ismerni - ott hevert előttünk, majd a végén lett elásva. A rövidke temetés
alatt átengedtem magam a szomorúságnak, elvégre senki kedvéért se kell a
kemény, erős vángelt játszanom.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miközben hallgattam a többieket
felidéztem magamban a rövid ismeretséget. Őszintén sajnáltam, aranyos volt,
kedves és vidám.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Közben még próbáltam elképzelni a
saját temetésemet. Vajon ott is ilyen gyászos volt a hangulat? Biztos többen
voltak rajta, de most értettem miért vagyunk ennyin. Elég az a pár ember, akik
igazán szerették Laynet, bár úgy gondoltam akkor is lenniük kéne még itt
valakiknek. Mondjuk, lehet nem tudtak eljönni, vagy Madie nem szólt nekik. A Fellegzuhatagban
viszont biztos tartottak már megemlékezés féleséget. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy furcsa érzés lappangott bennem
végig, olyan volt mintha jártam volna már itt. A tájat bámultam mikor vége lett
a temetésnek. Mindent alaposan megfigyeltem, hogy rájöjjek mi ismerős, de
semmi.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Cathy! – kezdett legyezni a szemem
előtt Jack. Arckifejezéséből ítélve úgy gondoltam nem most szólított elsőnek,
eléggé elbambultam. – Indulunk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bólintottam, de ugyanúgy álltam és
néztem a környéket. Egy kép villant fel a szemem előtt. Tynisha, a tó felett
lebegve. Különbözik az a hely ettől, mégis feltűnnek most már a hasonlóságok,
azok, amik a hosszú évszázadok során változatlanok maradtak. Lesokkolva
meredtem magam elé, közben megrohamoztak Aleida érzései.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Madie – szólaltam meg nagy nehezen,
a nőre pillantva. – Mi ez a hely?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meglepetten nézett vissza rám, de egy
pillanatra, mintha más is átsuhant volna az arcán, viszont annyira a hely és
Aleida foglalt le, hogy még abban se voltam biztos, nem e csak képzeltem, nem
hogy megállapítsam mit jelenthetett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mire gondolsz?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem is tudom – mondtam, mert ötletem
se volt, hogyan kérdezzem. – Miért pont itt akartad eltemetni Laynet?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Régen találtam erre a helyre és
valami fura érzés öntött el. Azóta is gyakran járok ide, ha nyugalomra van
szükségem. Olyan ez nekem, mint az embereknek a templom, egy szent hely. Így
úgy gondoltam, ez a legmegfelelőbb hely, ahol békére lelhet. – Egy pillanatra elhallgatott
és a sírra nézett, de aztán eltűnt a gyász az arcáról. Van egyáltalán olyan
vámpír, aki hosszabb ideig kimutatja, mit érez, és nem rejti mindig egy
megszokott álarc mögé? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Te is érzel
valamit?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Igen, azt hiszem – válaszoltam pár
másodperccel később. Ha úgy nézzük ez nem is volt teljesen hazugság.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Milyen különös. A többiek miért nem
éreznek semmit, ha Madie igen? És ő is miért? Talán járt volna itt Aleidával
csak nem emlékszik rá? Nem, Aleida sose hozott volna ide egy vámpírt. De akkor
mi az oka? Nem tudtam rájönni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mehetünk? – kérdezte Jack.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Persze – bólintottam rá és
elindultam, hisz mindenki rám várt. Mellesleg most hiába nem kérdeztek rá,
tudtam, hogy érdekelni fogja őket az előbbi különös viselkedésem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szótlanul ballagtam Jack mellett Madie
és Aaron után. Leó és Damon meg kicsit lemaradva beszélgettek, de olyan halkan,
hogy csak néha tudtam kivenni pár szót, amiket hangosabban mondtak. Ezekből
azonban semmi lényegeset nem tudtam meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jackre pillantottam, összpontosító
arckifejezéséből egyértelmű volt, hogy a testvérek beszélgetésére figyel és
többet hall, mint én, az is lehet, hogy az egészet. Plusz az volt az érzésem,
Madie se csak a gyász miatt van csendben.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bekaphatják az extra erős hallásukkal,
meg Damonék is, amiért nem beszélnek hangosabban, hogy én is halljam. Gyerekes
módon minél hangosabban próbáltam menni, ráléptem minden gallyra. Szemem
sarkából kiszúrtam Jack ideges pillantását, de úgy tettem, mintha nem vettem
volna észre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Húsz
perces séta után értünk vissza a kocsikhoz. Hazafele Damon is hozzánk ült be és
a hátsó ülésen folytatták tovább a beszélgetést a testvérek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem zárhatnánk már le? – kérdezte
ingerülten Damon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leó megrázta a fejét és közben
felvette a kocsiban hagyott mobilját.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Eve hívott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már megtalálták volna? Vagy valami más
baj van? Az elsőre tippeltem, de ennek ellenére szemernyi jókedvet se éreztem
miatta. Szükségünk van segítségre, az meglehet, de a boszorkányokból könnyen
lehet újabb probléma forrása. Ez meg egyenlő azzal, hogy elbukunk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leó fel is hívta, majd szinte egyből
nyújtotta át nekem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szia – köszöntem bele a telefonba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Szia, megfejtettem – majdhogynem
visította a szavakat. Nekem is adhatna egy kicsit a felfokozott hangulatából,
gondoltam gúnyosan. Mondjuk így legalább itt voltam én, hogy mindent alaposan
átvizsgáljak, és ne bizalommal menjek az idegenekhez. – Ha velünk akartok
tartani, akkor induljatok, mert nem bírok várni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Egy napot kibírsz, míg odaérünk,
főleg a hosszú keresgélés után.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Csak viccelek – védekezett egyből,
biztosan kihallotta a hangomból a nemtetszést. – De azért tényleg siessetek!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Oké, hol találkozzunk? – kérdeztem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megbeszéltük a részleteket, aztán
elköszöntem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kordi lerendezi a repülőutat azzal,
akivel jöttünk Leóval – világosítottam fel a többieket, majd gyorsan átvitattuk
az utazással kapcsolatos infókat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; text-shadow: auto;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bő egy óra múlva már a reptéren voltam
Jackkel és Damonnel. Madievel gyorsan beszéltem, hogy hova megyek és Leó is
visszament a Fellegzuhatagba az apjának elmondani mindent, majd csak aztán
indul utánunk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mégis mit akartál csinálni? –
kérdeztem Damontől. A pilótára vártunk, Jack pedig elment enni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Miért kérdezel olyat, amit már úgyis
tudsz? – sóhajtott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mert fogalmam sincs, miért jött
ilyen hirtelen ez nálad és igazából nem tudom, mire készülsz. Be akarsz sétálni
Sztellához egyedül?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Layne fontos volt nekem és már
képtelen vagyok tétlenül nézni, ahogy Sztella nyugodtan gyilkol, arra várva, ki
lesz a következő. Így legszívesebben, amint megtudtam a hírt mentem is volna,
de megígértem, hogy vigyázok a családodra. Miután végeztél Mattel pár emberemet
odahívtam magam helyett és indultam is, de a temetést nem hagyhattam ki. Ennyi,
nincs kedvem egyfolytában ismételgetni mindenkinek – zárta le a témát. – Amúgy
pedig büszke vagyok rád – nézett rám egy féloldalas mosollyal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Köszönöm. – Nekem viszont eszem
ágában sem volt annyiban hagyni a témát, főleg mivel az volt a sanda gyanúm,
amint egyedül hagyjuk, lelép. – Tudom és megértem, hogy miért akarsz ennyire
végezni Sztellával, de nincs értelme egy öngyilkos akciónak. Együtt van
esélyünk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Úgy látom, nem értetted, amit az
előbb mondtam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De, viszont te nem érted, hogy el
kéne felejtened az egyéni tervezgetést.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Meg tudom ölni – mondta dühösen,
állkapcsa megfeszült.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Elhiszem, de nem úgy, hogy ott
vannak az emberei és vagy holtan, vagy elfogva kerülsz elé. – Kezdtem én is
egyre ingerültebb lenni, már a kiabáláshoz is közel jártam. – Ha megöleted
magad, azzal nem állsz bosszút Érte.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Láttam rajta, hogy készül leordibálni
a fejemet, de a végétől meglepetés suhant át az arcán.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Leótól tudom, de alig mondott
valamit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kinyitotta a száját, majd újra
becsukta és otthagyott. Nem értettem mitől akadt ki ennyire. Leó alig említette
és jó sokan amúgy is tudhatják. Mindenesetre nem mentem utána, ez tűnt jobb
választásnak.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Karba font kézzel ácsorogtam és néztem
a hátát, több méterrel odébb parkolt le. Épp egy cigarettára gyújtott rá. A
vámpírok is dohányoznak? Bár miért ne tehetnék, ők még rákosak se lesznek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hamarosan megjelent Jack és fejcsóválva
nézett hol egyikünkre, hol másikunkra. Leállt Damon mellett és beszélgetni
kezdtek. Már készültem, hogy odamegyek hozzájuk, mikor megszólalt mögöttem a
pilóta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Üdvözlöm kisasszony!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfordultam és köszöntem én is.
Jackék még váltottak pár szót, aztán csatlakoztak és felszálltunk a repülőre.
Magamhoz vettem egy ásványvizes palackot a gépen lévő hűtőből, míg ők leültek.
Majd duzzogásból a lehető legtávolabbra ültem tőlük – ez nehézkes volt, hisz
alig pár hely közül lehetett választani - és úgy tettem, mintha aludni akarnék.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Damon odajött hozzám, de én csak
néztem ki az ablakon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Bocsánat a viselkedésemért – szólalt
meg. – Igazad van, és nem megyek sehova, de akkor meg kell ígérned, hogy én
végezhetek Sztellával.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Rendben – néztem rá. – Amúgy sem
akarok senki mást megölni – tettem hozzá halkan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Jól csináltad. - Megfogta ölemben
heverő kezemet és gyengéden megszorította. – Hogy vagy?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tűrhetően – vontam vállat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy láttam mondani akar valamit, de
aztán csak egy halvány kedves mosolyt vetett rám és felállt, majd elment,
mielőtt bármit mondhattam volna.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kicsit később sikerült elaludnom és át
is aludtam az utat. Megérkeztünk Santa Domenicába, de a pontos úti cél Le
Castella volt. A szememet dörzsölgetve szálltam le a gépről. Eve és Kordi már
vártak ránk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eve egyből Jack nyakába ugrott, majd mivel
sütött a Nap, gyorsan beszálltunk a vámpíroknak készített kocsiba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; text-shadow: auto;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem messze béreltek ki egy házat,
odamentünk estéig. Úgy döntöttünk, hogy Jack kísér el minket egy darabig, aztán
persze visszajön ide, Damon és Kordi meg végig itt maradnak. Még így is necces
lesz velem a helyzet, nem kellenek még pluszba a vámpírok is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lezuhanyoztam és a nappaliba indultam.
A folyosóról hallottam Eve hangját, majd Jack nevetését.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-… tudom elhinni, hogy Damon szerelmes
– kaptam el Jack mondatának a végét, ahogy az ajtóhoz értem, ami csak be volt
hajtva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megtorpantam és hallgatózni kezdtem. Belestem
a kis résen, ketten voltak a szobában.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Beszélnie kéne Cathyvel – mondta
Eve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez a három szó (Damon, szerelem, én)
egy beszélgetésben teljesen meglepett. Mit akar ez jelenteni?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ismered már. Még nekünk se említett
semmit, soha nem veszed rá, hogy elmondja neki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezért beszélj vele! – mondta Eve,
mintha ezt magától is tudnia kéne.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miért kell nekem elmondani? Azért,
mert tudok a Sztellás ügyről és a szerelméről? Tudtam, hogy ez hülyeség, sőt az
első kérdés válaszával is tisztában voltam, elhinni viszont nem akartam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hagyjuk rá, majd teszi, amit akar.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hát te miért állsz itt? – szólalt
meg mögöttem Damon, amivel a szívbajt hozta rám és ugrottam egyet ijedtemben.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Betolta az ajtót, Damonről a szobába
pillantottam, ahonnan két riadt szempár nézett vissza rám. Én össze voltam
zavarodva, a lebukás pedig csak még jobban zavarba hozott. Damon érdeklődve
figyelt minket. Hirtelen hazudni kezdtem, az egész csak úgy jött.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Azt hallgattam, hogy csak ketten
vannak-e bent, mert akkor nem akartam zavarni őket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nyugodtan gyertek csak – mosolyogott
Eve, de tisztán láttam rajta az idegességet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bementünk és leültünk. Kínos csend
telepedett közénk, nekem az agyamban kavarogtak a gondolatok, Jack és Eve
tudták, hogy hallottam mit beszélnek, Damon meg kiszúrta a viselkedésünket és
nyílván az okán töprengett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mi történt az erdőben? – kérdezte
Jack végül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Különöset éreztem – vontam vállat,
de ezt Evevel meg kell majd beszélnem, útközben tökéletes alkalmam is lesz rá,
mivel kettesben leszünk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jack kérdése csöppet sem terelte el a
gondolataimat, még mindig ugyanott jártak. Tényleg érezne irántam valamit? Hisz
utált, nem? Egy emlék jutott az eszembe, mikor az egyik vacsoráról kivitt
magával az udvarra.</span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /> - </i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; text-shadow: auto;">Féltékeny vagy? – kérdeztem rá.<br />
- Hahaha… kiröhögtük magunkat – közelebb hajolt belém fojtva a
mosolygást. Kétujjnyi távolság keletkezett köztünk, éreztem a belőle sugárzó
dühöt. – Eve és Jack a barátom, te meg normálisnak nézel ki, ezért akarok neked
jó tanácsot adni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; text-shadow: auto;">A poénféleségnek szánt kérdésemmel eltaláltam
volna az igazat?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nektek nem volt semmi furcsa? –
kérdeztem ártatlanul.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- A viselkedéseden kívül? – vigyorgott
Damon. – Nem, semmi.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Erre máskor biztos visszavágtam volna,
de most belém szorult minden szó, ahogy ránéztem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mikor indulunk? – kérdezte Eve
hirtelen, amiért nagyon hálás voltam. – Mert kéne egy kis segítség előtte –
nézett rám jelentőségteljesen Eve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Jól van – motyogtam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felálltunk és átmentünk egy másik
szobába. Egyikünk se szólalt meg egy ideig, aztán ő törte meg a csendet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mit hallottál?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Mondjuk úgy, hogy eleget.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Bocs, hogy nem mondtam, de biztos se
voltam benne és nem tudtam hogyan kéne közölnöm.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Neked sehogy – sóhajtottam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Azt hittem haragudni fogsz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ezt Damontől kéne tudnom, de annak
tényleg nem örülök, hogy mögöttem meg jól elcseverésztek ezen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Sajnálom – nézett rám bűntudatosan.
– Beszélj vele!<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Na persze – grimaszoltam. – Hogy
képzelted? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szia Damon, figyelj hallottam
valamit és érdekelne, hogy is érzel irántam</i> – mutogattam idézőjeleket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Oké, ez nem jó ötlet. Majd beszélek
vele, hogy menjen oda hozzád.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Inkább ne – mondtam gyorsan. –
Fogalmam sincs, hogy kéne rá reagálnom.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- De akkor is jobb lenne nem?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megráztam a fejem. Ha beszélnék
Damonnel az csak még jobban felkavarna, szóval nem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ti honnan tudjátok amúgy? –
kérdeztem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Olyan válaszban reménykedtem, amiből
az derül ki, hogy lehet nem is igaz. De miért akarom ezt? Damon nagyon jól néz
ki. Hiába próbálnám tagadni éreztem iránta párszor vonzalmat. Viszont még
Matten se vagyok túl, hogy tudnék bárkivel is együtt lenni?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Én akkor kezdtem gyanakodni, mikor
itt voltál. Leónak is feltűnt Damon viselkedése, ő pedig jól ismeri már a
testvérét. Jacknek Leó mesélt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Te meg gondolom Kordival vesézted ki
a témát. - Eve elfordította a szemét, ezzel be is ismerte. – Remek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Sajnálom – kért megint bocsánatot. –
Csak tudod ez Damontől ritkaság, én még nem is láttam szerelmesnek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eszembe jutott Layne. Vele jóba volt,
simán lehetett köztük több. Kíváncsi lettem, így mielőtt többet gondolkozhattam
volna már ki is csúszott a számon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Na és Layne?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Hm? – nézett rám kérdőn, aztán
megértette mire értem. – Barátok voltak, többről nem tudok. – Láthatta rajtam,
hogy nem akarok Damonnel kapcsolatban többet beszélni, mert előhúzta a bőröndjét
és elkezdett pakolászni. Segítettem neki, közben a boszorkányokról
beszélgettünk, jobban mondva ő beszélt én meg hallgattam.</span><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-66786583713038855822012-08-24T17:43:00.001+02:002012-08-24T18:35:04.330+02:00Díj :)Sziasztok!<br />
<br />Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat <a href="http://titkokarchivuma.blogspot.hu/" target="_blank">Bridzs</a>nek. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiShExGfRVc_-4R8uzU41wji_U2-TaARlPzpEnJyI3T0kG4KjqjbCkw18kCr_di8zR-KNjAwIXqhjWqwNSpEP8rDAA6G7u7ohv1YBrcqX0Ep96rIpW972FMqyuGcB6e8aAqaqACsAdJgqs/s1600/d%25C3%25AD%25C3%25AD%25C3%25AD%25C3%25AD%25C3%25ADj.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiShExGfRVc_-4R8uzU41wji_U2-TaARlPzpEnJyI3T0kG4KjqjbCkw18kCr_di8zR-KNjAwIXqhjWqwNSpEP8rDAA6G7u7ohv1YBrcqX0Ep96rIpW972FMqyuGcB6e8aAqaqACsAdJgqs/s200/d%25C3%25AD%25C3%25AD%25C3%25AD%25C3%25AD%25C3%25ADj.png" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Szabályok:<ol>
<li>Tedd ki a díjat.</li>
<li>Írj magadról 5 dolgot.</li>
<li>Jellemezd magad 4 szóval.</li>
<li>Küld el 3 embernek.</li>
</ol>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
Magamról: </div>
<div style="text-align: left;">
<ul>
<li>Végre jön a 12. és utána vége a középsulinak.</li>
<li>Egy új történetet tervezgetek.</li>
<li>Trónok harca rajongó vagyok.</li>
<li>Imádom a Gyűrűk urát.</li>
<li>Egyszer meg akarok tanulni vezetni :) (bár akkor lehet nem lesz érdemes kimozdulni másoknak otthonról :D) </li>
</ul>
</div>
<div style="text-align: left;">
Jellemzés: mosolygós, bezárkózó, makacs, komoly </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Akiknek küldöm: <a href="http://linus11.blogspot.hu/" target="_blank">Lin</a>, <a href="http://bri-naomi.blogspot.hu/" target="_blank">Naomi Stanley&Shyla</a>, <a href="http://filia-lunacy.blogspot.hu/" target="_blank">Niiki</a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Puszy, Cathy</div>
Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-40416187059046828872012-08-15T23:11:00.002+02:002012-09-10T20:26:35.067+02:0019. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgabM66JKDRZDBox2_YINAwzlpzg3Gz3c-_ULvMwwoSwDHFIwoL6oW8zo25kgzldCJqfeJk64GVaeJJmNwkIXMdhR6FZQcCMQaFFYfET99TcCdvSM0_fp0o6MgOX5qbX_VP5mjvmwL3574/s1600/K%C3%A9p6.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgabM66JKDRZDBox2_YINAwzlpzg3Gz3c-_ULvMwwoSwDHFIwoL6oW8zo25kgzldCJqfeJk64GVaeJJmNwkIXMdhR6FZQcCMQaFFYfET99TcCdvSM0_fp0o6MgOX5qbX_VP5mjvmwL3574/s320/K%C3%A9p6.png" width="252" /></a></div>
<span style="font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-theme-font: minor-latin; text-shadow: auto;"><span style="font-size: large;"> Mikor mindenki körénk gyűlt és helyre
állt nagyjából a rend körülnéztem és felemeltem a hangom, hogy kiadjam a
parancsot.<br />
- Mérjük fel a károkat! Utána
meghallgatjuk Matt vallomását.<br />
Sokan elvonultak, az őrök meg munkához
láttak.<br />
- Szívesen megölném, de neked kell
végezned vele, ugye tudod? – szólalt meg Madie.<br />
Bólintottam, de nem néztem rá, hanem
Leót és a többieket kerestem. Amennyire vissza akart tartani Mattől igazán meglepő,
hogy a támadáskor meg teljesen felszívódott.<br />
- Matt, el kell keserítselek. A
csapatod éppen olyan szánalmas és szerencsétlen, mint te – lépett Jordan
hozzánk gúnyos mosollyal.<br />
- Nevess csak, úgyis mind holtan
fogjátok végezni.<br />
- Egyszer biztosan, de te már nem
fogod látni.<br />
- Hol van Leó? – kérdeztem idegesen.<br />
- Neked se vág valami gyorsan az
agyad. A balhé kitörése után szinte azonnal elmentek elintézni egy fontos
dolgot.<br />
Sértetten néztem rá, de még a válasza
után is lassan esett le a dolog. Jackért mentek, akire valószínűleg most alig
vigyáznak, mert Matt emberei itt voltak. Egy rettenetes gondolat kúszott a
fejembe, miszerint mi van, ha megölték hisz lehet úgy vélték már nincs rá
szükségük, de ezt gyorsan elhessegettem.<br />
- Épp más terelte el a figyelmemet –
vágtam vissza durcásan, de a gondolat, hogy Jack hamarosan megint szabad lesz,
felvidított. Történhet ennél jobb?<br />
- Mit csinálnak? – érdeklődött Madie.
Jordan válaszolt neki tömören, nekem még most se sikerült teljesen rendbe szednem
magamat.<br />
- Minden oké? – hajolt hozzám Jordan.<br />
Bólintottam, de egyáltalán nem éreztem
magam jól, inkább úgy, mint akit összevertek –, ami történetesen pont igaz is -,
agyilag kikapcsoltak majd egy hatalmas zűrzavar közepére raktak.<br />
- Szerintem sokkos állapotba került –
grimaszolt Madie. – Egyszer mutat normális életjeleket, máskor nem.<br />
Szúrósan rápillantottam, de nem
mondtam semmit. Lehet igaza van, ez sok volt nekem egyszerre. Pillanatnyilag
tényleg nem éreztem magam képesnek semmire.<br />
- Egy perc és jövök – hagytam ott őket
mielőtt bármit válaszolhattak volna.<br />
- Igyál egy kis vért, ráférne az
orrodra – szólt utánam Jordan.<br />
Visszamentem a házba, aztán fel a
fürdőszobába. Hideg vizet fröcsköltem az arcomba, hátha magamhoz térek.
Elszörnyedtem az arcomtól belenézve a tükörbe. Az orrom nagyon csúnyán nézett
ki, hozzáértem, de azonnal fel is szisszentem a fájdalomtól. Ennek tényleg kell
a vér, viszont nem kellene helyrerakni, hogy jól forrjon össze? Mert ha igen,
én erre egyedül képtelen vagyok. A többi sajgó testrészemet már meg se akartam
nézni.<br />
Könyökömmel a csapra támaszkodva
lehajtottam a fejem és próbáltam leküzdeni a rám törő remegést. Még ki kell
bírnom egy darabig, aztán ráérek foglalkozni az elkövetett tetteimmel.<br />
Mikor aránylag lehiggadtam felnéztem
és az orrommal kezdtem foglalkozni. Nagy levegőt vettem majd összeszorított
fogakkal kitapogattam a csontot, viszont mikor helyreraktam felsikítottam a
fájdalomtól. Mit se törődve az összevérezett dolgokkal leszaladtam a konyhába
és feltéptem a hűtő ajtaját. A hűs levegő jól esett, így leültem a nyitott hűtő
elé és felbontottam egy üveg vért. Olyan gyorsan húztam le a felét, mintha ez
azonnal meg is gyógyítana. A fájdalom viszont tényleg csökkent, bár ez lehet
inkább attól volt, hogy a mennyei íz töltötte ki az agyam. <br />
Ráérősen ücsörögtem a vért
kortyolgatva, nem akartam visszamenni és amúgy is eltart még egy darabig, míg
ellenőriznek mindent, eltüntetik a halottakat és megállapítják, ki halt meg
közülünk, vagyis inkább azok közül, akik a Fellegzuhatagban voltak alapból.
Utána azt is kideríthetik, hogy kik az árulók.<br />
Eszembe jutott, hogy még mindig a
pincében van a volt kinti őr. Ő jó lesz bizonyítéknak és segítségnek is. Magam
se értettem miért, felálltam és elindultam lefelé. Már az edzőterem ajtajánál
álltam, amikor megtorpantam. Végül is mi bajom lehetne? Ezzel a kérdéssel
benyitottam és körülnéztem.<br />
Bal oldalt volt kiláncolva a falhoz,
most azonban csak a maradványát láttam, ami megmaradt belőle miután megölték.
Felfordult a gyomrom és kihátráltam a szobából. Biztos valaki a támadók közül
intézte el, hogy semmit se mondhasson. Ezzel mondjuk már elkésett, de a tanács
előtt nem fogjuk tudni felhasználni.<br />
- Cathy – kiabált Jordan fentről, mire
felsiettem a lépcsőn. Aggodalmasan mért végig, mintha arra számított volna,
hogy valami bajom esett. – Mit kerestél lent?<br />
Megvontam a vállam. – Megölték –
mondtam közönyösen.<br />
- Ez várható volt, azt hiszem. – Az
arcára mosoly költözött. – Megjöttek, a testőrök szárnyában vannak.<br />
Elindult én pedig azonnal követni
kezdtem. Minden a háttérbe húzódott és pillanatnyilag csak örültem, hogy
viszontláthatom Jacket.<br />
Az őrök épületében csak páran voltak,
akik ezt a részt fésülték át nyomok után kutatva. Aki meglátott minket az
kíváncsian nézte, hová megyünk. Követtem Jordant a harmadik emeletre, aztán egy
hosszú folyosón addig az ajtóig, amin Christian neve állt.<br />
A tekintetem átsiklott mindenen a
szobában és az ágyon fekvő Jacken állapodott meg. Közel sem nézett ki jól, ha
ember lenne valószínűleg már halott volna. Eszméletlenül feküdt, ruhája
megviselten, szakadtan lógott rajta és a sok sebe közül néhány jelenleg is
vérzett.<br />
- Nem kéne gyógyulnia? – kérdeztem
kétségbeesetten, ahogy melléléptem.<br />
- Jó pár napja nem kaphatott vért,
ezért nem javul – magyarázta Leó. Rápillantottam és szemügyre vettem.<br />
- Ti jól vagytok?<br />
- Persze, csak ketten voltak vele,
sima ügy volt.<br />
Megnyugodtam és visszafordultam Jack
felé. Már épp meg akartam kérdezni, hogy miért nem adnak neki vért, amikor
kinyílt az ajtó. Odakaptam a fejem, egy vámpír lépett be a karjaiban egy ájult
nővel.<br />
- Mi a…?<br />
- Friss vérre van szüksége – fogta meg
a karom Leó és elhúzott a falhoz.<br />
- De… - kezdtem volna tiltakozni,
azonban Jackre pillantva elhallgattam. – De akkor sem ölhetitek meg – fakadtam
ki.<br />
- Jól van, épségben visszavisszük
majd, oké?<br />
Kelletlenül bólintottam, elvégre most
Jack életéről van szó, nem állhatok le hisztizni. Viszont nem tudnám végignézni
egy ártatlan ember megölését.<br />
- Hívd fel Evet! – nyomta a kezembe a
telefonját. – Damonnel majd beszélek én, de ha akarod őt is felhívhatod.<br />
Idegesen néztem, ahogy próbálják
felébreszteni Jacket, miközben kikerestem Eve számát a névjegyzékből.
Leereszkedtem a szőnyegre, míg a telefon kicsöngött.<br />
- Szia – hallatszott Eve hangja.<br />
- Helló, Cathy vagyok.<br />
Legelőször beszámoltam neki mindenről.
Természetesen tőle is megkaptam, hogy elment az eszem, amiért ilyenbe
belemegyek mikor meg is halhatok. Azt is elmondtam neki, hogy szerintem Matt
miért nem tudott Sztelláról beszélni, de a boszorkányokat konkrétan nem mondtam
ki. Igaz Leó, Jordan és Christian kivételével mindenki kiment, de sose lehet
tudni, ki hallhatja meg. Ezt alaposan megtanultam a vámpírok között.<br />
Amellett érvelt, hogy el kell mondanom
a tanácsnak ezt a boszorkányos ügyet. Mivel ha titkolózni kezdek, nem
számíthatok a követésükre. Egyet kellett vele értenem, senki se tekintene rám
jó szemmel, ha az érveimet Matt szótlanságával kapcsolatban megtartanám
magamnak.<br />
- Jól van? – kérdezte egyből Eve,
amikor elmondtam, hogy Jacket visszahozták.<br />
- Rendbe fog jönni, épp etetni
próbálják – grimaszoltam. <br />
A telefon másik végéről hallatszott,
hogy Eve megnyugodva fújja ki a levegőt. Én a többieket figyeltem. Jack nem
tért magához teljesen, viszont a fogai az ember nyakába mélyedtek és egyre csak
szívta. <br />
- Nem örülsz túlságosan a látványnak,
igaz?<br />
- Nem – válaszoltam tömören. - Arra mi
újság? – kérdeztem elterelve a szót.<br />
- Minden szuper, már nagyon közel
járunk.<br />
- Na, az jó – próbáltam lelkesedni. –
Hogyhogy?<br />
- Álmomban ráleltem egy kis versikére,
ami elvezet hozzájuk. – Kis szünet után lehangoltabban folytatta. - De még nem
sikerült megfejtenem.<br />
- Sose kedveltem a verselemzést, de ha
elmondod, gondolkozunk mi is rajta – ajánlottam fel.<br />
- Öhm… Az nem fog menni. Egyszerűen
nem tudom felidézni egy szavát sem. Valószínűleg direkt úgy csinálták meg, hogy
csak azok tudják őket megtalálni, akik egyedül meg tudják fejteni az álmokat.<br />
- Milyen meglepő – mondtam gúnyosan. Közben
egyre jobban kezdtem aggódni, hogy megölik véletlen a lányt, mivel Jack még
mindig szívta a vérét. – Eve, ha rájuk bukkantok, szóljatok azonnal, addig el
ne menjetek, míg mi oda nem érünk!<br />
- Mi a baj? – Természetesen kapásból
rájött.<br />
- Rossz érzésem van. Annyira nem bízom
bennük. <br />
- Ha jól sejtem ennek van valami a
hátterében. Szóval ki vele!<br />
Nagyot sóhajtottam.<br />
- Álmomban ott voltam, viszont egy
sötét idegen kirepített – nyögtem ki végül. – A gyűlölködő pillantása pedig
egyértelművé tette, nem vagyok kívánt vendég. – Még most is beleborzongtam,
ahogy felidéztem tekintetének intenzitását.<br />
- Biztos azért, mert tudják ki vagy –
mondta rövid csend után Eve.<br />
- Aha, szerintem is. Viszont neked
mennyire örülnének azután, miután kiderül, mi voltál? Vagy miután beállítok én
meg a vámpír haverjaink?<br />
- Jól van – jött a beletörődött
válasz. – Nem teszünk semmit nélkületek.<br />
- Ezt akartam hallani – mondtam
győzedelmesen.<br />
- Megmondanád Jacknek, hogy majd
hívjon fel? – kért Eve. – Meg Leó és Kordit – suttogta a telefonba, aztán
valami puffanás hallatszott. – Héé… Bocsi, csak valaki itt mellettem nem képes
felnőtten gondolkozni. – Még egy puffanás, aztán nevetés.<br />
- Hagyom, hogy elintézzétek a
hajtépést – mosolyodtam el én is halványan. – Szia.<br />
- Szia – köszönt el.<br />
Miközben cseverésztem befejeződött az
„etetés” és lefektették a lányt, akinek a színe sokkal sápadtabb volt, mint
mikor idehozták. Jack sebei viszont már nem véreztek, és néhányon kezdett
mutatkozni a gyógyulás jele.<br />
- Ideje lesz a vallatásnak – jött
mellém Jordan.<br />
- Nem pihenhetnék? – döntöttem hátra a
fejem, hogy felnézzek rá.<br />
- Gondoltam fel szeretnél készülni
indulás előtt. Jacknek amúgy is időre van még szüksége a felépüléshez.<br />
Bólintottam és feltápászkodtam a
földről. Azért még mindig sajgott a testem rendesen, főleg a rövid pihenés
után.<br />
- Tudod, mit kell tenned?<br />
- Damon felvilágosított és ötletekkel
is ellátott – grimaszoltam visszaemlékezve. Mi vár rám te jóságos ég? Át kell
mennem egy gonosz ribancba és alaposan megkínozni Mattet, közben meg még vágjak
olyan fejet, mint aki élvezi. Előre hányingerem volt.<br />
Átadtam Leónak Eve üzenetét, aztán
Jordannel és két őrrel elindultunk vissza a házamba. Felmentem letusolni, de a
hajam megmosását ki kellett hagynom, mert a szárítása sok időt elvenne. Pedig
ráfért volna, mivel koszos lett a harctól. Végül összefogtam lófarokba,
felöltöztem és csatlakoztam a többiekhez.<br />
Jordan már elment, míg készülődtem,
hogy összehívjon mindenkit. Így mikor átértem a nagyterem tele volt
vámpírokkal. A hely megint másképp volt berendezve, ezúttal középen egy
kínzópad szerűség, rajta Matt, körülötte pedig a közönség. A bejárattal szemben
ott volt a tanács legelöl.<br />
Hirtelen elöntött a pánik,
megtorpantam és nem tudtam magam rávenni, hogy továbbmenjek. Mindez azonban
csak egy röpke másodpercig tartott. Mélyen beszívtam a levegőt és legyűrtem az
érzéseimet. <i>Képes vagy rá!</i> -
biztattam magam. <i>Képesnek kell lenned rá!
<br />
</i> Nagyot nyeltem, aztán folytatva
utamat üdvözöltem mindenkit. A hangom szerencsére most se hagyott cserben.
Kifejtettem mindenki előtt, hogy pontosan mivel vádolom Mattet. Aztán
megkérdeztem Mattől, hogy beismeri-e abban reménykedve, igent mond rá és ezzel
megúszom könnyen a dolgokat, de természetesen nem tette.<br />
Beszéd közben alaposan szemügyre
vettem a kínzópadot, hogy beazonosítsam, mivel van dolgom. A gyomrom már akkor
elkezdett kavarogni, amikor rájöttem miket lehet ezzel csinálni.<br />
Te akartad, gondoltam Mattre nézve
fagyosan. A karjai oldalra voltak kifeszítve, tenyérrel felfelé. A vasléc, amin
rajta volt, úgy volt elkészítve, hogy különböző helyeken le lehetett hajtani.
Borzongás futott végig a gerincemen mikor odaléptem jobb karjához és
beállítottam a könyökénél. Ezek után csak annyi volt a dolgom, hogy nyomjam lefelé
a végét.<br />
Elkezdtem, de oda se akartam nézni.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer meg fogok kínozni valakit és főleg nem ennyi
ember előtt. Már tényleg semmivel se vagyok jobb a vámpíroknál. <br />
Matt állkapcsa megfeszült, de egy hang
se jött ki a száján, miközben a keze egyre természetellenesebb formába állt.
Hiába utáltam, hiába éreztem iránta mérhetetlen gyűlöletet az erőm kezdett
cserbenhagyni. A levegővel rásegítettem és tovább nyomtam le a vasrúd végét.
Hallottam a csontok törését, majd átszakították a bőrt, egyre több hús látszott
ki.<br />
A gyomrom teljesen felkavarodott a
látványtól és attól féltem mindjárt elhányom magam. Azonban eközben az egyre
nagyobb tócsában gyűlő vér rám hozta a vérszomjat. A számban összegyűlt a nyál,
megbabonázva kezdtem nézni a csöpögő vért. Egyedül annak köszönhettem, hogy nem
vetettem rá magam Mattre és nem kezdtem szívni a vérét, hogy egy részem
undorodott tőle.<br />
Végül minden megadta magát és
könyöktől lefelé leszakadt a karja.<br />
- Még most se akarsz beszélni? –
néztem Matt szemébe.<br />
- Menj a pokolba!<br />
- Csak utánad – vetettem rá egy
mosolyt, majd a másik kezéhez sétáltam. – Ettől is meg akarsz szabadulni?<br />
- Csinálj bármit, úgyse fogok beszélni
– mondta gúnyosan. – Minek, úgyis meghalok.<br />
Dühösen fújtam egyet. Tisztában van
vele, hogy milyen érzés ez nekem és ki is használja. De neki jobban fáj, szóval
nézzük, meddig bírja. Volt egy kisasztal a fejénél, amin különböző dolgok voltak,
de nagyjából egyiket se szerettem volna kipróbálni. Megfogtam egy egyszerű
kést.<br />
- Szólj, ha mégis a beszéd mellett
döntesz.<br />
Mellkasába vágtam és húzni kezdtem a
pengét egészen a szívéig, ahol aztán egy gyors mozdulattal beleszúrtam. Ezen a
ponton már nem bírta visszafogni magát és felüvöltött fájdalmában. Persze azon
kívül, hogy oltárira fájt neki nem halt meg tőle, mert nem fából van a kés.<br />
Kihúztam a pengét, de a seb nem
gyógyult elég gyorsan engem pedig az előzőnél is jobban öntött el az éhség.
Megnyaltam az ajkaim és a következő pillanatban már pár milliméterre voltam a
sebtől, a nyelvemmel pedig megnyaltam. Az agyamat betöltötte a vörös köd és
csak a hidegvér mennyei ízére tudtam gondolni. A fogaim húsba mélyedtek és
szívni kezdtem, legszívesebben eltávolítottam volna mindent az útból, hogy
közvetlenül a szívére tapadhassak. Az ujjaim a sebbe mélyedtek, hogy utat
vájjanak.<br />
Matt üvöltéssel keveredett röhögése
térített vissza a valóságba. Hátraugrottam és ledöbbenve néztem, hogy mit
tettem. Majdnem öklendezni kezdtem, mikor leesett, hogy egy teremnyi szempár
szegeződik rám. Letöröltem a számról a vért és megpróbáltam összeszedni magam,
mintha ez lehetséges lenne.<br />
Matt szórakozva nézte, ahogy
visszamegyek hozzá, úgy mozogtam, mint egy zombi, szóval volt is rá oka.
Kizártam az agyamból mindent, hogy csak az üresség maradjon és semmi se tudjon
átférkőzni a burkán, míg egyedül nem leszek.<br />
- Valld be! – mondtam halkan, de annál
parancsolóbban.<br />
Megrázta a fejét, nekem meg teljesen
betelt a pohár. Gyorsan túl akartam esni mindenen, nem itt szórakozni még mit
tudom én meddig. Csak arra vágytam, hogy kihányjak minden csepp vért, amit az
imént lenyeltem. Úgy éreztem szétterjed bensőmben és megfertőz, mint egy méreg.
Így gondolkozni kezdtem mi az, amitől biztosan megered a nyelve.<br />
Hát persze, jutott eszembe a tökéletes
ötlet. Ezzel legalább azt is bőven visszakapja, hogy átvert és kihasznált. Én
meg képes voltam teljesen belezúgni, és a szerelem árnya még mindig ott volt a
háttérben.<br />
Gonosz mosollyal felemeltem tűztől
izzó tenyeremet, majd megmarkoltam férfiasságát. Az eddigieknél is
fájdalmasabb, torz üvöltés hagyta el a torkát.<br />
- Elééég… - nyögte ki nagy nehezen. Elhúztam
a pillanatot mielőtt befejeztem és várakozóan ránéztem. – Elmondok mindent, ha
utána gyorsan végzel velem – hadarta.<br />
- Oké, de csak próbálj meg valamit is
elhallgatni, vagy hazudni és… - lóbáltam meg a kezem a mondat befejezése helyett.<br />
- Jól van – bólintott és úgy nézett
rám, mint, aki nem is ismer. – A vángel igazat mondott. Én is azok közé
tartozok, akik el akarták fogni, kivégezni a tanácstagokat és aztán megszerezni
a hatalmat. Az apám állt volna a második helyen, amit magamnak akartam, ezért
az embereimet megbíztam azzal, hogy megöljék.<br />
Bevallotta, hogy ők állnak a többi
gyilkosság mögött is, felsorolta azoknak a testőröknek a nevét, akik közéjük
tartoznak. A többiek persze nem szerepelnek a nyilvántartásban, így azoknak a
nevével nem értünk semmit. Sztelláról pedig képtelen volt beszélni, ahogy a
boszorkányról se tudott. Így magamhoz vettem a szót, hogy bevalljam a saját
titkaimat is.<br />
- Az egész mögött Sztella Alvar áll,
őt pedig egy boszorkány segíti, vagy több, nem vagyok tisztában a részletekkel.
Tudom jól, hogy a többség nem hisz a létezésükben, de igenis élnek és Sztella
boszorkánysággal akarja visszaszerezni a vángelek erejét, hogy aztán ő
uralkodhasson örökké. Ezt azonban Matt képtelen megerősíteni, mert a boszorkány
valamilyen varázslattal elérte, hogy ne tudjon róluk beszélni. De ezzel
elkéstek, mert tudjuk. – Ebben az egyben hatalmasat hibázott Sztella, mert csak
azután bűvölték meg Mattet, hogy én elszöktem, előtte ugyanis még tudott róla
beszélni. Bár, ha én nem jöttem volna rá, Damon akkor is tudta. - Mellesleg
hamarosan fel fogja fedni magát, ebben biztos vagyok, nem lesz értelme
rejtőzködnie, így hogy mind tudunk róla. – Kis szünetet tartottam, közben
végigjártam tekintetemmel az egész termét. – Még valamit el kell mondanom. Eve Lengua
keresi a boszorkányokat, és ha megtalálja, személyesen fogok elmenni hozzájuk,
hogy a segítségüket kérjem. Így ezennel egy törvényt is kijelentek! Aki
megtámad egy boszorkányt, arra súlyos büntetés vár, ez persze nem igaz azokra,
akik Sztellának dolgoznak, de akkor is tilos ölni! – Matt felé fordultam. –
Akarsz még valamit mondani? Esetleg megcáfolni az általam mondottakat?<br />
- Nem.<br />
- Óh, a ma estéről még nem is
beszéltünk – jutott hirtelen az eszembe. – Meg Jackről sem.<br />
- Jack Alud nem halt meg, egy másik
testőr volt az – kezdett beszélni Matt beletörődött hangon. – Jacket
elraboltam, hogy el tudjam fogni Cathy vángelt, de nem sikerült a tervem. Aztán
miután visszajött a vángel, szerveztem egy támadást, ami a végső lett volna, de
nem úgy alakult, ahogy elterveztem.<br />
- Mivel Sztella átverte – tettem
hozzá. – Akar még valaki kérdezni valamit Matt Zeklostól, vagy végrehajthatom a
büntetését? - Senki se szólalt meg. Bólintottam és megfogtam az asztalon heverő
fakarót. – Vángel hatalmamnál fogva halálra ítéllek – néztem Matt szemeibe.<br />
Bevittem a halálos szúrást, a már
majdnem begyógyult sebbe. Viszlát, gondoltam némán és néztem, ahogy a teste
összeaszalódik, a bőr, a hús eltűnik a csontokról és alig marad belőle valami.
Itt van hát a férfi, aki belopta magát a szívembe.<br />
Felnéztem, biccentettem a tanács felé,
aztán hátat fordítottam és kivonultam a teremből. Egyedüllétre vágytam ezért
elsétáltam a kis tóhoz. A fákról lehullottak a virágok, halottnak, szomorúnak
tűntek így csupaszon, de legalább passzoltak a hangulatomhoz.<br />
Szórakozottan lépkedtem a víz tetején,
egészen be a tó közepéig, ott aztán elengedtem magam és belecsobbantam a
jéghideg vízbe. Na, ez teljesen magamhoz térített a kábult állapotomból.<br />
Most örültem volna egy megnyugtató
sírásnak, de nem jött egy csepp könny se a szemembe. Ahogy visszatekintettem a
múltamba egy teljesen más személyt láttam. Ilyen rövid idő alatt sikerült
megváltoznom? Először a teljesen új környezet, aztán már én is olyanná válok,
mint akikkel élek.<br />
Haza se akartam menni. Csak felforgatnám
az életüket és már nem is vagyok rá méltó, hogy köztük legyek. Megvetnének,
kitaszítanának, amit totál megérdemelnék. Helyette rohanni akartam nagyon
messzire, de nem tehettem meg ezt se, mert kötelességem van.<br />
A víz tetején lebegtem az eget nézve.
Hajnalodott, a napot azonban elrejtették a felhők. Én pedig csak egyedül
merengtem az eddigi életemen és a jövőmön.</span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="font-size: large;"> </span>
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"></span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></i></span>Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-27968790590764123852012-08-07T11:30:00.001+02:002012-08-11T12:02:45.003+02:00Blogger díj :)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZFYZETCPHMh0t6iatn2NfWyyZeCa-vJ-WstMZHnmM40jgbkAGActwHf_SqC5XxZcH2rBHmTdvBFd7im8jGB0uLy40xSJTmrwlXovJkB4JsxqhvXh34gV-fmeCWxvXBBkjaPc4lPtaClg/s1600/liebsteraward.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZFYZETCPHMh0t6iatn2NfWyyZeCa-vJ-WstMZHnmM40jgbkAGActwHf_SqC5XxZcH2rBHmTdvBFd7im8jGB0uLy40xSJTmrwlXovJkB4JsxqhvXh34gV-fmeCWxvXBBkjaPc4lPtaClg/s1600/liebsteraward.jpg" /></a></div>
Sziasztok! <br />
<br />
Kaptam egy díjat <a href="http://ezmas-bella.blogspot.hu/" target="_blank">Bellától</a>, amit nagyon szépen köszönök neki. :) Viszont mivel ugyanezt a díjat kaptam a másik blogomon is most kiteszem és megcsinálom, de továbbküldeni már nem tudom, mivel kifogytam a blogokból, amiknek odaadhatnám. :) <br />
<br />
<br />
A szabályokról:<br />
<ul>
<li>Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról</li>
<li> A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell </li>
<li>11 kérdést kell feltenni a jelölteknek</li>
<li> 11 embert meg kell jelölni és linkelni </li>
<li>Nincs visszaadás/visszajelölés </li>
</ul>
<br />
<i><br /></i>
<br />
Magamról:<i><br /></i><br />
<ul>
<li>Az egyik barátnőm rászoktatott a koreai zenére, ami tényleg nem is rossz.</li>
<li>Ezen a nyáron teljesen elhatároztam magam, hogy megpróbálok bejutni jövőre a BP-i műszaki egyetemre.</li>
<li>Szerepjáték függő vagyok, pedig sokáig ki se próbáltam, aztán egyből megártott. :)</li>
<li>Május óta végre élvezhetem a nagykorúságot. :)</li>
<li>Nagyon félek az érettségitől.</li>
<li>Remélem sokat fogok fejlődni írás terén.</li>
<li>Imádok a barátaimmal szórakozni. :)</li>
<li>Az egyik kedvenc együttesem a Black veil brides.</li>
<li>Egyszer szeretnék elmenni Forksba.</li>
<li>Talán egyszer ráveszem magam, hogy foglalkozzak a latin nyelvvel.</li>
<li>Szívesen visszamennék a régi korokba. :)</li>
</ul>
<br />
<ol style="text-align: left;">
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>Melyik az utolsó könyv amit olvastál?</b>A kiválasztott. (Éhezők viadala sorozat) <b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>Melyik a kedvenc könyved ami sokadik alkalommal is olyan izgalmas mint elsőre?</b>Van pár ilyen sorozat, de főleg a VA és a Twilight sorozat.<b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>Ki a kedvenc íród/irónőd?</b>Richelle Mead, Jeaniene Frost és még jó pár :)<b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>Vannak fenntartásaid, egy magyar író kezei körül kiadott művel szemben?</b>A kötelezőkön kívül nem igazán szoktam magyar íróktól olvasni.<b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>Mióta írsz, és legszívesebben milyen témában?</b>Vagy két éve kb. és a fantasy témában.<b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>Mi ad ihletet a története(i)dhez?</b>Legjobban a zenék, és sokszor különböző dolgoktól jön hirtelen. :)<b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-family: Arimo;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21px;"><b>A története(i)dben fellelhető(ek) olyan karakterek akik a való életben is élnek?</b>Igen, van egy karakterem, aki egy nagyon jó barátom :)<b><br /></b></span></span></li>
<li><span style="font-size: small;"><b>Melyik könyvet filmesítenéd meg a legszívesebben?</b>A VA sorozatot :)<b><br /></b></span></li>
<li><span style="font-size: small;"><b>Örülnél ha a blogod, egyszer majd könyv formájában is megjelenne?</b>Igen, ezzel valóra válna egy álmom, mert a Kezdetek hajnala történetéd nagyon szeretem. <b><br /></b></span></li>
<li><span style="font-size: small;"><b>Játszanál a blogodból készített filmben főszerepet?</b>Hát nem is tudom. Talán, ha jó színészi képességgel rendelkeznék. <b><br /></b></span></li>
<li><span style="font-size: small;"><b>Melyik könyvből ismert szereplővel találkoznál a valóságban?</b>Erre nem nagyon tudok egyet kiválasztani. Olyan sok kedvencem van. <b><br /></b></span></li>
</ol>
<span style="font-size: small;">Puszy Cathy</span><b><br /></b>Cathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2748945493199426834.post-8348463045193765262012-07-23T21:15:00.000+02:002012-07-23T21:15:28.526+02:00ItthonSziasztok!<br />
<br />
Újra itthon vagyok, szóval belehúzok az írásba. Bár előbb meg kell csinálnom még egy történetet és majd csak azután folytatom a 19. fejezetet, na meg közben várom a véleményeket továbbra is. ;)<br />
<br />
Puszy CathyCathyhttp://www.blogger.com/profile/01265090371119754717noreply@blogger.com0